FRADINKA V.

Labdarúgásunk története 116 év alatt számos legendával ajándékozta meg a zöld-fehér szí­nek szerelmeseit. Közöttük vannak olyanok, akiket a rohanó évek szorí­tottak háttérbe, pedig olyan teljesí­tmény fűződik a nevükhöz, melyek nélkül ma sokkal kevesebb lenne a Ferencváros. Ennek elsősorban nem a méltatlan felejtés az oka, inkább az idő, hiszen a mában élő idősebb korosztály emlékei is már az ötvenes évektől kezdődnek. Talán emiatt emlékezünk sokkal többet az 1948/49-s bajnokcsapatról mint az 1931/32-s 100%-os Fradiról. Ezért is elevenednek meg a személyes beszélgetésekben Varga Zoli varázslatos cselei és nem Sárosi Gyurkának az 1937-s KK döntőben lőtt hat gólja. Nincs róla személyes emlék és kevés az í­rásos dokumentum.

És persze vannak olyanok is, akikről mindent tudunk, akiknek az élete, pályafutása egy kész regény, akiknek minden percét, minden mozdulatát egy ország kí­sérte figyelemmel, akik nem csak játékosok voltak, hanem példaképek, olyan „mesehősök”, akiket féltve engedtek el szülőfalujukból, akiknek a hátizsákjában a hamuba sült pogácsa mellé az ösztönös tehetségük párosult. Ők voltak azok, akik fényt és mosolyt hoztak a hatvanas évek háborgó történelmébe, akikért megteltek a stadion lelátói és akik elvitték egy „bezárt” ország hí­rnevét a nagyvilágba.

Ők nyertek VVK-t, olimpiát, ők verték meg világbajnokságon Angliát, Brazí­liát, ők húzhatták fel a világválogatott mezét és közülük egy, a magyar labdarúgás Császára, 1967-ben átvehette az Aranylabdát.

Albert Flórián. 540 mérkőzés, 391 gól a Fradiban. Négy bajnoki cí­m, VVK győzelem, 75 válogatottság, 31 gól. Röviden ennyi – hosszabban egy többkötetes regény. Még mai is ámulattal emlékezünk róla, ismerjük csodálatos pályafutását, parádés góljait, legendás megindulásait, miközben jókat nevetünk a sokat emlegetett csí­pőre tett kézen és a csibészes mosolyán.

Albert Flórián haláláig szolgálta a Ferencvárost. Mindezt visszaadni egyetlen rajzban, szinte lehetetlen.

Vagy talán mégsem az: