Feljegyzések a fotelból – Solymosi, a döntőbíró
Nem vagyok jogász, így csak sejtéseim vannak a döntőbíró valódi munkájáról, de úgy rémlik, hogy vitás kérdésekben, még a büntető eljárás előtt lehet igénybe venni és a döntése épp olyan kötelező érvényű a felek számára, mintha bíróság hozná az ítéletet. Ehhez persze egy nagy fokú bizalomra van szükség a felek között, hogy elismerjék a döntőbíró szakértelmét. Mindezen jogi okoskodás után gondolom senkinek sem okozok meglepetést azzal, hogy mai jegyzetemet nem valami bölcsességgel vagy a múlt felidézésével kezdem, hanem egyből fejest ugrunk a lecsóba (remélem a friss paradicsomot és paprikát nem sajnálták ki belőle…no meg van benne egy jó nagy darab házi kolbász is) és úgy lehúzom a keresztvizet Solymosi kartársról, hogy örökre zaciba vágja a sárga lapjait. Amit egy bíró megtehet a foci ellen, azt tegnap este Solymosi végre is hajtotta. Remélem ezt saját tehetetlenségéből fakadóan művelte, bár tegnap azért volt néhány „érdekes” eredmény a bajnokság 31. fordulójában, melytől a Tempó, Fradi! NB I-s tabellája is a fejére állt, szerkesztőtársamnak legalább fél órát kellett küzdeni azon, hogy a Felcsútot a tabellát kezelő program elmozdítsa az utolsó helyről. A bűvészkedésben odáig elment, hogy volt néhány perc amikor a Fradi az utolsó helyen állt (amit néhány „kedves” barátunk örömmel is fogadott volna), de a végén azért sikerült kordában tartania a kissé megbolonduló programot. Még szerencse, hogy a tabella-program nem látta Solymosi áldásos tevékenységét, mert akkor végleg megzavarodott volna.
Végiggondolva több éves fotelszurkolós tevékenységemet, nem nagyon emlékszem arra, hogy ennyi időt és türelmet szánjak egy bíróra. A játék (rossz) részének tartom őket, ide és oda is szoktak tévedni, de nélkülük nincs mérkőzés…és sajnos néha igazság nincs. A gyertyát sem a véka alá kell rejteni – tartja a bibliai mondás, hanem a gyertyatartóba, hogy fényt és világosságot hozzon az emberek számára. Solymosi a véka alá rejtette, ezzel meg is ajándékozta a Videotont három ponttal. Mondhatnám gúnyosan, hogy legalább Felcsút környékén jól érezték magukat az emberek, de inkább elhessegetem magamtól az összeesküvés-elméleteket (pedig imádom őket – főleg filmekben) és vissza is térek magához a tegnapi mérkőzéshez, bár olyan túl sok értelmes szót nem szándékozom pazarolni rá.
A mérkőzés előtt elég volt meglátni az összeállításunkat ahhoz, hogy nyugodtan hátradöntsem a fotelomat és szundikáló beletörődéssel vegyem tudomásul, hogy bár a Felcsút nyerni tudott az MTK otthonában (sicc!), nem nagyon fogjuk növelni az előnyünket a kék-fehérekkel szemben. Dibusz, Dilaver, Batik, Pintér, Gera, Hajnal, Radó, Böde, Sesták, Nagy Á., – majdnem egy kezdő tizenegy, mely akár ki is futhatott volna a pályára. Tudom, az előbbiek közül vannak sérültek (van aki már több mint egy éve), a többiek pihentek egy kicsit, hiszen szombaton jön a derbi, majd két hétre a kupadöntő, ezek meg sokkal fontosabbak egy Videotonnál. Ennyi örömet még adhatunk Horváth Ferinek is, hátra ősztől is ott ülhet a Videoton kispadján (mégis csak eltöltött zöld-fehérben két évet és lőtt is közel 50 gólt). Ráadásul az elmúlt másfél évben hétszer léptek pályára tétmérkőzésen a Fradi ellen, melyből csak egy kupameccset nyertek meg (annak sem volt túl nagy értéke) hatot elvesztettek, a gólkülönbségük meg 3-15.
Voltak olyan edzők a Fradinál, akik soha nem kerestek kifogást és vallották, hogy mindig az a legerősebb Fradi, aki a pályára lép. A kezdés előtt talán Doll mester is említhette ezt a pályára lépőknek, hiszen egész jó kis 90 percet hoztunk össze. Sőt, ha a helyzeteinket belőjük, még nyerhettünk is volna. De ha nagyon igazságos akarok lenni (és mivel az elején a döntőbíróssággal példálóztam), akkor egy döntetlennel ki is egyezhettünk volna. De akkor jött Solymosi és a fejére állította az igazságot.
Azt nem állítom, hogy pontosan ismerem a bírói szabálykönyvet, de ha az elmúlt meccseinken simán el tudtak venni Böde Danitól két fejesgólt, amikor testi erejét is kihasználta, akkor hogy a fenébe lehetett megadni a Videoton gólját, amit egyértelmű szabálytalanság előzött meg. Ha jól tudom, az a szabály még érvényben van, hogy az öt és felesen belül a kapus védettséget élvez. Biztos vannak kivételek, de amikor az ellenfél csatára simán belöki Jovát a kapuba, az is kivételt élvez? És ha igen, akkor Böde Dani miért is nem kivétel? Engem főleg ez dühít: egyszer engedem, egyszer meg büntetem? Az egyiknek adott sárgát utánrúgásért, a másiknak meg nem? Hol itt a következetesség, hol is az igazság?
Oké, Szerb Antal a második világháború kirobbanásakor már leírta, hogy „nincs igazság és nincs emberség, csak igazságok vannak és emberek” – mégis nehezen viselem. Mert ki lehet kapni és ki is kaptunk már úgy, hogy nem érdemeltük még a zuhanyozást sem a meccs után, de úgy kikapni, hogy nem érdemeljük meg, az még akkor is rossz, ha túl sok jelentősége nincs. Ettől függetlenül azért illik három méterről az üres kapuba passzolni a labdát (Busai) és nem illik néhány méterre a kaputól luftot rúgni (Varga).
Csukjuk össze az igazságtalanság szótárát és keressük meg az angol-magyar szótárban a derbi kifejezést, hunyjuk be a szemünket, mindenki idézze fel magában azokat a pillanatokat, melyeket a mindenkori Fradi-Dózsa örökre az emlékezetünkbe vésett.
A döntőbírót meg ne fogadjuk el! Nem kötelező. Inkább legyen tárgyalás.
7 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Solymosi, a döntőbíró bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Igaza van mindenkinek, aki leminősíti a bíró tevékenységét. Viszont…
1, A kapusnak úgy kell kijönnie a kapuból, hogy az ellenfél játékosának tele legyen a gatyája és felugorni se merjen Ilyenkor a kapusnak „tarolnia „kell.
2, Ha berúgjuk azt a 2-3 ordító helyzetünket, senkit nem érdekel a bíró. Tudomásul kell venni Mindenkinek: itthon mi vagyunk a legjobbak, azért utálnak minket, külföldön meg mi leszünk a leggyengébbek, azért fújnak majd ellenünk. Több gólt rúgunk mint kapunk és örülünk. Ennyi.
„Több gòlt rùgunk mint kapunk és örülünk. Ennyi.”
Ehhez kell az az önbizalom, hogy bí rmikor és bí rmilyen helyzetben gòlt tudunk, fogunk és tudni fogunk lôni.
Doll mester ebben az önbizalomcsiní lí sban nagyon elôl jí r.
Nem tudom, hogy ez mennyire lesz majd elég külföldön, de Magyarorszí gon beví lt az, hogy ki lehet erôszakolni a gyôzelmet, akkor is, ha minden tény ellenünk beszélne.
Függetlenül az eredménytôl — amelyre ùgy Sem fog senki Sem emlékezni egy pí r hònap utí n — fel szeretném hìvni minden kedves szurkolòtí rs figyelmét valami érdekeségre.
Ez a „fiatal” vagyis szokatlan mòdon összeí llìtott csapat pontosan ùgy jí tszott, mint az a csapat, melyet Thomas Doll akkoriban csiszolni kezdett. Vagyis két ével elôtti í llapotokat véltem felfedezni ezen a meccsen, ami talí n egy kicsit elgondolkoztatò (ha netí n mégis egy pí r fiù elmenne a Fradibòl), de mí srészt mégis nyugtatò és lelketöntô, mert ott tartottunk (és Doll egészen mí sként rakta össze
Mí s szavakkal: A védelembôl felépìtett tí madí s csontví zí t lí ttam (ìgy kezdtük !). A sok, sok helyzetek kiépìtéseit vettem észre, melyek nem vezettek gòlokhoz.
Vajon mi ví ltozott a két évvel ezelôtti csapatban ?
A szélsôjí ték a gyors védôjí tékosokkal tökélesìtése. Megmaradt a sok helyzetek alkotí sa. Jobb lett azonban azoknak a kiakní zí sa.
A körülményes jí ték (a sok kihaszní latlan helyzettel vegyesen) egy kicsit meg is mutatkozott a „fiatalokní l”. De volt egy Nagy Dominik — Busai kéthùzí sos pompí s tí madí s, ami mindent elfelejtetett.
Ez az fiùk ! Tudtok ti !
A „veterí nok” beí llìtí sa meg megmutatta, hogy hol í llunk ma.
A meccs eredményének dací ra: Jò és érdemes volt mégis megnézni ezt a meccset. A mùlt Fradija — maradjon meg kérdésnek — vagy elköszönt és megint beköszönt, hogy bùcsùt intsen, vagy megint visszajönni kiví nkozik.
A következô hònapokban ví laszt fogunk kapni.
Remélem, hogy Doll mester még sokí ig velünk marad. Ô a netí n visszatérô „régi” csapatot is ùjjí faragní bizonyí ra.
Annak idején nem túlzottan szép emlékű Zseljko Klarics „sporttárs” által elvezetett FTC-Olympiakos vizilabda BL meccs után mondta azt Kemény Fecsó bácsi, hogy tudományosan elcsalta a mérkőzést. Vérlázítóan fújkált, de nem olyan otrombán egy irányba, mint „Pixi”.
Solymosit jól ismerjük a megyeri lápföldön elkövetett 0-6-os ordenáré működése óta, tegnap pedig ismét bebizonyította, hogy a zöld-fehér neki bikavadító színkombináció. Azt a kapustámadást még a legelvakultabb fejérvári ultra is lefújta volna…
Ettől függetlenül -bár nyomtunk és rohantunk rendesen- a derbire más felfogású Fradi kell, mert a makik még a Vidinél is aljasabbak és gátlástalanul alattomos népség. Ezt idén is tapasztalhattuk (Radó és Böde kicsinálása pl.) Nekik ez és főképp az MK döntő lesz az év meccse, szívjuk fel magunkat Mi is, fiúk!!! Hajrá Fradi!
Nem érdemeltünk vereséget! A tartalékos csapat fölényben játszott, csak a helyzeteket nem tudták berúgni. Amit Solymosi művelt, az példátlan! Ilyen gólt Angliában sem adnak meg! A pankrátor Simon csak Solymosi jóvoltából játszhatta végig a meccset, akárcsak Suljics. Hála Istennek, Gera Zoli annyira intelligens játékos, hogy még véletlenül sem ment bele kétes helyzetekbe, így Solymosi nem tudta „kisárgázni” a dózsa ellen. Persze, alapvonali bíróként azért ott lesz a derbin, így tovább tud ártani a csapatnak.
Mielőtt valaki elfogultsággal vádolna, idézem a Fradit nem igen kedvelő NS-ot: „Az első félidőben kicsúszott a kezéből a mérkőzés, nehezen tudott úrrá lenni az indulatokon. A szünet után a Videoton góljánál nem vette észre Simon Ádám szabálytalankodását Jova Leventével szemben, és ezzel a találkozó végeredményét befolyásoló döntést hozott.”
Nehéz ébren tartani a harci tüzet, bennem nem is sikerült, ennek ellenére a fejlett önkritikai érzékem – ami adott esetben a csapatra is érvényes, lévén a saját részemnek tekintendő! – most semmi olyat nem mondat velem, amit Lalolib le ne írt volna: a kihagyott helyzetekért valóban kár, de bizony nem játszottunk egyáltalán rosszul, és semennyivel nem érdemelte meg jobban a Vidi a 3 pontot, amit pedig Solymosi művelt, azért remélem – hogy ne legyek túl szigorú -, hogy legközelebb ősszel kell csak a sípba fújnia. És akkor még Jovát is besárgítja, csak hogy megmutassa, ki a kakas a szemétdombon. Na jó, maximum annyi, hogy a Leando-Lamah páros kicsit lehetett volna karakánabb azért még a saját gólvonalunkon.
De az az igazság, hogy megfelelő harci tüzem hiányában annyira nem bosszantottam fel magam, vagyis nem ezen a meccsen tettem azt, hanem a „teljesen logikus” dunaújvárosi helyszínű bajnoki szintén teljesen logikus végeredményén. Jövőre pedig állítólag Umbulda Liga néven folytatódik a bajnokság.
De a lilákat azért kétszer még köszöntsük illendően a következő hetekben, annak csak nem lesz akadálya…
Hálisten, hogy most tét nélküli meccsen kaptuk Solymosit. Nekem ő a legellenszenvesebb magy ar bíró, mert mindig mi jövünk ki rosszul, ha ő bíráskodik. Aki nem hiszi, járjon utána, gyűjtse le a meccseinket egy csokorba, amit Solymosi vezetett. És nézze meg az ítéleteit.