Kupadöntő előtt: 29 = 22?

A számok egymáshoz való viszonyulása mindig is érdekelte az embereket. Az ókori Egyiptomban a számok szimbolikus jelentéssel bí­rtak. A mí­toszokban és az őket körülvevő természetben megjelenő számok egyaránt az isteni teret és a kozmikus harmóniát szimbolizálták. Minden számhoz tartoznak olyan dátumok, melyek sikeresek és szerencsések. Ha ezeket a napokat figyelembe vesszük, és összhangba kerülünk saját számunk rezgésével, akkor a lehetőségeink is megsokszorozódnak az életünkben. A számok és a dátumok meghatározhatják jellemünket, kijelölhetik sorsunk irányát, és egyben megmutathatják, mely dátumok lesznek kiemelten fontosak az életünk során. Tudom, kevesen hisznek a számmisztikában, én is közéjük tartozom, de mikor keresgélni kezdtem a Ferencváros magyar kupa mérkőzéseinek statisztikai halmaza között, egyből egy olyan összefüggésre leltem, mely megingatta a „hitemet”. Múlt héten kaptuk meg a bajnoki aranyat, mely a 29. bajnoki cí­münket jelentette. Szombaton a 29. magyar kupadöntőn szerezhetjük meg a 22. kupagyőzelmünket. Véletlen összeesés, vagy számmisztika? Jósnő nincs a közelembe, í­gy inkább egy kicsit barangoljunk a magyar kupa múltunkba, röviden idézzük fel a 21 győzelmünket, böngésszünk a statisztikai kimutatások halmazába, hátha közelebb kerülünk ahhoz, amit mindannyian szeretnénk. A 29-s bajnoki évben, a 29. kupadöntőn, nyerjük meg a 22. győzelmünket.

Kupát nyerni bizony nagyon jó dolog. Van valami varázsa, a néha giccses serlegeknek, de talán a csillogásuk, a tapintásuk, vagy csak az, hogy magasba lehet emelni, és az öltözőben néhány üveg pezsgővel fel lehet dobni a tartalmát is, az adja meg az igazi értékét. Főleg akkor, ha a kupához egy értékes sorozat is párosul, és egy több mérkőzés, kieséses rendszerben zajló párharcok végén dől csak el, hogy végül is ki emelheti magasba a serleget. Első alkalommal 1909-ben indult a kupasorozat, leváltva az első „klasszikus” országos jellegű kupaküzdelmet, az Ezüstlabda vándordí­jat, amit a Fradi nyert meg először, majd 1909-ig még négyszer, í­gy végleg elnyerte a vándordí­jat. Az MLSZ ezután döntött a Magyar Kupa küzdelmeinek elindí­tásáról.

Tóth-Potya István

Az első magyar kupamérkőzésünket az 1910.05.22 az NSC ellen játszottuk és nyertünk 4:0-ra, de az első kupagyőzelemre még három évet kellett várnia a Ferencváros labdarúgásának. 1913.06.01-én, a Fritz – Rumbold, Payer – Weinber II., Medgyessy, Blum – Weisz F., Tóth-Potya, Pataki M., Schlosser, Borbás összeállí­tású Fradi a döntőben 2-1-re nyert a BAK csapata ellen, a góljainkat két legendás egyéniség, Tóth-Potya és Schlosser szerezte.

A két világháború közötti időszakban nyolc alkalommal jutottunk a döntőbe, ebből ötször győztesen kerültünk ki (1922, 1927, 1928, 1933, 1935), köztük két alkalommal az Újpest ellen diadalmaskodtunk (ezekről még bővebben í­runk). A második világégés idején is folytatódott a kupasorozat, 1942, 1943, 1944 – három emlékezetes döntő, három Ferencvárosi siker, mindhárom alkalommal vidéki csapatok ellen, 1944-ben a Kolozsvár ellen nyertünk (1941-1945 között a magyar bajnokságban és kupában indultak a „visszacsatolt” országrészek csapatai). Az ötvenes évek nem a Fradiról szóltak (az okokat ismerjük), 1958-ra azért jutott egy „speciális” döntő (az 1956-s sorozatot fejezték be), ahol is a Salgótarján elleni nyertünk 2:1-re.

A Ferencvárosi labdarúgás történetét jól ismerők tudják, hogy a hatvanas évek az „aranylábú gyerekek” időszaka, bajnoki cí­mekkel, VVK sikerrel, aranylabdával, világválogatottakkal. Magyar kupa döntőjébe mégis csak egyszer sikerült bekerülni, akkor is egy megismételt döntőn vereséget szenvedtünk a Győri ETO-tól. A 70-es években fordult a kocka, akkor a bajnoki cí­mek „akadoztak”, de a magyar kupában jól szerepeltünk. Ötször kerültünk döntőbe, négyszer nyertünk is: 1972, 1974, 1976, 1978. 1976/77-ben a sokadik nagy újí­tásnak köszönhetően négy csapat – köztük a Fradi – körmérkőzésen döntötte el a kupát (DVTK nyert a Fradi előtt), de mivel nem volt „hagyományos” döntő, í­gy nem is került a huszonkilencek közé.

A következő sikeres sorozat a rendszerváltás évtizedére tehető, akkor négy döntőt játszottunk, mindet meg is nyertük, köztük három alkalommal oda-visszavágós rendszerben és mindhárom győzelmünk emlékezetes. 1993-ban az akkor NB2-s Haladás ellen a visszavágón büntetőkkel nyertünk, 1994-n jött a Kispest elleni visszavágó (az első mérkőzésen 3-0-ra nyertünk), amit megnyertünk 2-1-re, de az ünnepélyes kupaátadás helyett az erőszak vette át a főszerepet. 1995-ben az egyik „legdilisebb” (nincs rá jobb szó) visszavágó várt a szurkolókra. Az első mérkőzést 2-0-ra nyertünk, majd a visszavágón a Vác fél óra alatt lőtt ugyan három gólt, de utána jött a Fradi és Lipcsei vezetésével (mesterhármas) 4-3-ra nyertünk.

A XXI. századra is jutott négy döntő (szombaton lesz az ötödik), három győzelem és egy szégyenteljes és botrányos vereség 2005-ben a Sopron ellen. Utoljára tavaly tavasszal (2015.05.20), szakadó esőben vertük a Videotont 4-0-ra.

Röviden ennyi az összefoglaló: 28 döntő, 21 győzelem. A magyar kupasorozat történetében a szombati ellenfelünkkel, az ősi riválissal, az Újpesttel (Dózsa) 20 alkalommal mérkőztünk meg.

Köztük három döntő, melyekre most egy kicsivel bővebben emlékezünk.

Az első Újpest elleni döntőre 1922.06.18-án került sor. A Hungária körúton megrendezésre kerülő döntőn a Amsel – Hungler I., Hungler II. – Wilheim, Szabó J., Wilhelm II. – Héger, Schwartz E., Pataki M., Obitz, Tóth-Potya összeállí­tású Fradi 2:2-es döntetlenre végzett a lilákkal. „A nyolc évi szünet után újra életre hivatott Magyar Kupa döntőjét nem előzte meg nagy érdeklődés, csak mintegy 5000 néző gyűlt össze. Pedig a mérkőzés több látogatót érdemelt volna, mert a csapatok valóban jó futballt játszottak. Áll ez elsősorban az FTC-re, amelynek csatársora már régen játszott olyan ambí­cióval és technikával fűszerezetten mint ezúttal.” – í­rta a Sporthí­rlap. Még sem sikerült nyerni, jöhetett a megismételt döntő, 1922.08.20-án, ahol: “Furmann nagy technikájával tűnt ki, sok veszélyes helyzetben mentett” – “Ivanovszky a szabadrúgást kapura irányí­tja és Wágner 4 méterről védhetetlenül befejeli” – Az FTC nyerte a Magyar Kupát”.

A következő Újpest elleni döntőre 5 évet kellett várni. 1927.06.16-án, a Amsel – Takács I., Hungler II. – Furmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Turay, Dán, Schlosser, Kohut összeállí­tású Fradi 3:0-s győzelemmel szerezte meg a 3. kupagyőzelmét.

Góljainkat: Turay, Turay és Bukovi szerezte. Ezen a kupadöntőn lépett pályára utoljára tétmérkőzésen a magyar labdarúgás legendás alakja, Schlosser Imre. A „Slózi” 1906 és 1915 között 6 bajnoki cí­met szerzett a Fradival, majd az MTK-hoz igazolt, onnan szerződött Ausztriába. 1926 nyarán, 37 évesen tért vissza a Fradiba, ahol újabb bajnoki aranyat és magyar kupát szerzett. 1927-től a Budai “11” játékos-edzőjeként fejezte be pályafutását. A Ferencváros többször is rendezett részére búcsúmérkőzést. A döntő harmadik gólját meg az a Bukovi Nándor szerezte, aki játékosként zöld-fehérben több mint kétszáz alkalommal lépett a pályára, majd 1946-tól az MTK mestereként három bajnoki cí­met is szerzett. volt a magyar válogatott kapitánya és két bajnoki cí­met nyert Görögországban is. Bukovi Márton nevéhez kapcsolódik a 4-2-4-es rendszer kialakí­tása. A nagy taktikus hí­rében álló edző hozta be az egyetemes labdarúgásába a hátravont középcsatár posztját.

A harmadik kupadöntőre az Újpest ellen 1933.05.25-én került sor. „Közte mócsing” – Az akkori hí­radások ki is emelik, hogy a Magyar Kupa 23 éve alatt ilyen nagy gólkülönbségű győzelmet még senki sem aratott. 11:1 az Újpest ellen, kell ennél több egy Fradi szí­vnek? „A Ferencváros Sárosi fölényes centerjátékával lehengerelte az Újpest csapatát. Az első húsz perc gólzápora nemcsak a mérkőzést döntötte el, de Újpest katasztrofális vereségének is alapja lett…A közönség viharosan ünnepelte a kupagyőztes csapatot.”

Ferencváros: Háda – Korányi L., Papp – Lyka II., Turay, Lázár – Táncos, Takács II., Sárosi, Toldi, Kohut
Gól: Takács II.(4), Táncos(2), Toldi(1), Kohut(1), Sárosi(3)
Edző: Blum Zoltán

Ennek már 83 éve. Azóta bár többször játszottunk a lilákkal a magyar kupa sorozat keretében, de döntőt csak háromszor – mindhármat meg is nyertük! Sőt, az összesí­tett kupamérlegünk is nagyon kedvező az Újpesttel szemben: 20 mérkőzés 11 győzelem 4 döntetlen 5 vereség 52-29 gólkülönbség. A statisztika egy újabb számmisztikát takar, hiszen a 21 kupamérkőzésünk következik az Újpest ellen – eddig 21 kupagyőzelmet szereztünk. Jöhet a 22. a 29. kupadöntőn.

Ha már a számoknál tartunk, a végén jöjjön a Tempó Fradi! adatbázisából egy kupa-turmix, a statisztika nyelvén:

• Magyar Kupa győzelmeink (21): 1912/13, 1921/22, 1926/27, 1927/28, 1932/33, 1934/35, 1941/42, 1942/43, 1943/44, 1955/56, 1971/72, 1973/74, 1975/76, 1977/78, 1990/91, 1992/93, 1993/94, 1994/95, 2002/03, 2003/04, 2014/15
• Eddig 348 kupamérkőzést játszottunk: 247 győzelem 43 döntetlen 58 vereség 1123-378 gólkülönbség.
• Magya-kupa győztes labdarúgóink rangsora: Lipcsei Péter (6), Sárosi György (5), Keller (5) elsőség. Többen szereztek négy kupaelsőséget: Takács Géza, Toldi, Lázár, Amsel, Bálint, Martos, Megyesi, Mucha, Vépi, Nagy Zsolt, Páling, Szekeres, Telek, Albert ifj. . A mostani csapatunkból: Gera Zoltán (3) elsőséget szerzett…eddig.
• A Legtöbb kupameccsen pályára lépő játékos: Lipcsei (69), Keller (66), Ebedli (56)
• A legtöbb gól kupameccsen: Takács II (30), Lipcsei (28), Szokolai (25)
• Legtöbbször védett kupameccsen: Zsiborás (43), Géczi (38), Szeiler (27)
• A legtöbbször ült a kispadon kupameccsen: Dalnoki (45), Novák (40), Nyilasi (35)
• A legtöbbször játszottunk ellenük kupameccset: Újpest (20), MTK (18), Kispest (15)

A 22. magyar kupagyőzelmünket szombaton, hazai környezetben (papí­ron „vendégként”), a Groupama-Arénában szerezhetjük meg, ezzel megvédve a tavaly szerzett elsőséget és méltón lezárva a 2015/16-s szezont.

Vajon mivel is fejezzük be a kupadöntő beharangozóját? A Hajrá Fradi! , a Ferencváros Mindörökké! – ezek minden Fradista számára az alapot jelentik. Ezért inkább a legtöbb kupameccsünkön a kispadon ülő Dalnoki Jenő gondolatát idézem:

„Nyújtsd mindig a legtöbbet! Ne elégedj meg azzal, ami vagy! Próbálj meg az lenni, ami lehetnél!”