Kupadöntő előtt: 29 = 22?
A számok egymáshoz való viszonyulása mindig is érdekelte az embereket. Az ókori Egyiptomban a számok szimbolikus jelentéssel bírtak. A mítoszokban és az őket körülvevő természetben megjelenő számok egyaránt az isteni teret és a kozmikus harmóniát szimbolizálták. Minden számhoz tartoznak olyan dátumok, melyek sikeresek és szerencsések. Ha ezeket a napokat figyelembe vesszük, és összhangba kerülünk saját számunk rezgésével, akkor a lehetőségeink is megsokszorozódnak az életünkben. A számok és a dátumok meghatározhatják jellemünket, kijelölhetik sorsunk irányát, és egyben megmutathatják, mely dátumok lesznek kiemelten fontosak az életünk során. Tudom, kevesen hisznek a számmisztikában, én is közéjük tartozom, de mikor keresgélni kezdtem a Ferencváros magyar kupa mérkőzéseinek statisztikai halmaza között, egyből egy olyan összefüggésre leltem, mely megingatta a „hitemet”. Múlt héten kaptuk meg a bajnoki aranyat, mely a 29. bajnoki címünket jelentette. Szombaton a 29. magyar kupadöntőn szerezhetjük meg a 22. kupagyőzelmünket. Véletlen összeesés, vagy számmisztika? Jósnő nincs a közelembe, így inkább egy kicsit barangoljunk a magyar kupa múltunkba, röviden idézzük fel a 21 győzelmünket, böngésszünk a statisztikai kimutatások halmazába, hátha közelebb kerülünk ahhoz, amit mindannyian szeretnénk. A 29-s bajnoki évben, a 29. kupadöntőn, nyerjük meg a 22. győzelmünket.
Kupát nyerni bizony nagyon jó dolog. Van valami varázsa, a néha giccses serlegeknek, de talán a csillogásuk, a tapintásuk, vagy csak az, hogy magasba lehet emelni, és az öltözőben néhány üveg pezsgővel fel lehet dobni a tartalmát is, az adja meg az igazi értékét. Főleg akkor, ha a kupához egy értékes sorozat is párosul, és egy több mérkőzés, kieséses rendszerben zajló párharcok végén dől csak el, hogy végül is ki emelheti magasba a serleget. Első alkalommal 1909-ben indult a kupasorozat, leváltva az első „klasszikus” országos jellegű kupaküzdelmet, az Ezüstlabda vándordíjat, amit a Fradi nyert meg először, majd 1909-ig még négyszer, így végleg elnyerte a vándordíjat. Az MLSZ ezután döntött a Magyar Kupa küzdelmeinek elindításáról.
Tóth-Potya István
Az első magyar kupamérkőzésünket az 1910.05.22 az NSC ellen játszottuk és nyertünk 4:0-ra, de az első kupagyőzelemre még három évet kellett várnia a Ferencváros labdarúgásának. 1913.06.01-én, a Fritz – Rumbold, Payer – Weinber II., Medgyessy, Blum – Weisz F., Tóth-Potya, Pataki M., Schlosser, Borbás összeállítású Fradi a döntőben 2-1-re nyert a BAK csapata ellen, a góljainkat két legendás egyéniség, Tóth-Potya és Schlosser szerezte.
A két világháború közötti időszakban nyolc alkalommal jutottunk a döntőbe, ebből ötször győztesen kerültünk ki (1922, 1927, 1928, 1933, 1935), köztük két alkalommal az Újpest ellen diadalmaskodtunk (ezekről még bővebben írunk). A második világégés idején is folytatódott a kupasorozat, 1942, 1943, 1944 – három emlékezetes döntő, három Ferencvárosi siker, mindhárom alkalommal vidéki csapatok ellen, 1944-ben a Kolozsvár ellen nyertünk (1941-1945 között a magyar bajnokságban és kupában indultak a „visszacsatolt” országrészek csapatai). Az ötvenes évek nem a Fradiról szóltak (az okokat ismerjük), 1958-ra azért jutott egy „speciális” döntő (az 1956-s sorozatot fejezték be), ahol is a Salgótarján elleni nyertünk 2:1-re.
A Ferencvárosi labdarúgás történetét jól ismerők tudják, hogy a hatvanas évek az „aranylábú gyerekek” időszaka, bajnoki címekkel, VVK sikerrel, aranylabdával, világválogatottakkal. Magyar kupa döntőjébe mégis csak egyszer sikerült bekerülni, akkor is egy megismételt döntőn vereséget szenvedtünk a Győri ETO-tól. A 70-es években fordult a kocka, akkor a bajnoki címek „akadoztak”, de a magyar kupában jól szerepeltünk. Ötször kerültünk döntőbe, négyszer nyertünk is: 1972, 1974, 1976, 1978. 1976/77-ben a sokadik nagy újításnak köszönhetően négy csapat – köztük a Fradi – körmérkőzésen döntötte el a kupát (DVTK nyert a Fradi előtt), de mivel nem volt „hagyományos” döntő, így nem is került a huszonkilencek közé.
A következő sikeres sorozat a rendszerváltás évtizedére tehető, akkor négy döntőt játszottunk, mindet meg is nyertük, köztük három alkalommal oda-visszavágós rendszerben és mindhárom győzelmünk emlékezetes. 1993-ban az akkor NB2-s Haladás ellen a visszavágón büntetőkkel nyertünk, 1994-n jött a Kispest elleni visszavágó (az első mérkőzésen 3-0-ra nyertünk), amit megnyertünk 2-1-re, de az ünnepélyes kupaátadás helyett az erőszak vette át a főszerepet. 1995-ben az egyik „legdilisebb” (nincs rá jobb szó) visszavágó várt a szurkolókra. Az első mérkőzést 2-0-ra nyertünk, majd a visszavágón a Vác fél óra alatt lőtt ugyan három gólt, de utána jött a Fradi és Lipcsei vezetésével (mesterhármas) 4-3-ra nyertünk.
A XXI. századra is jutott négy döntő (szombaton lesz az ötödik), három győzelem és egy szégyenteljes és botrányos vereség 2005-ben a Sopron ellen. Utoljára tavaly tavasszal (2015.05.20), szakadó esőben vertük a Videotont 4-0-ra.
Röviden ennyi az összefoglaló: 28 döntő, 21 győzelem. A magyar kupasorozat történetében a szombati ellenfelünkkel, az ősi riválissal, az Újpesttel (Dózsa) 20 alkalommal mérkőztünk meg.
Köztük három döntő, melyekre most egy kicsivel bővebben emlékezünk.
Az első Újpest elleni döntőre 1922.06.18-án került sor. A Hungária körúton megrendezésre kerülő döntőn a Amsel – Hungler I., Hungler II. – Wilheim, Szabó J., Wilhelm II. – Héger, Schwartz E., Pataki M., Obitz, Tóth-Potya összeállítású Fradi 2:2-es döntetlenre végzett a lilákkal. „A nyolc évi szünet után újra életre hivatott Magyar Kupa döntőjét nem előzte meg nagy érdeklődés, csak mintegy 5000 néző gyűlt össze. Pedig a mérkőzés több látogatót érdemelt volna, mert a csapatok valóban jó futballt játszottak. Áll ez elsősorban az FTC-re, amelynek csatársora már régen játszott olyan ambícióval és technikával fűszerezetten mint ezúttal.” – írta a Sporthírlap. Még sem sikerült nyerni, jöhetett a megismételt döntő, 1922.08.20-án, ahol: “Furmann nagy technikájával tűnt ki, sok veszélyes helyzetben mentett” – “Ivanovszky a szabadrúgást kapura irányítja és Wágner 4 méterről védhetetlenül befejeli” – Az FTC nyerte a Magyar Kupát”.
A következő Újpest elleni döntőre 5 évet kellett várni. 1927.06.16-án, a Amsel – Takács I., Hungler II. – Furmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Turay, Dán, Schlosser, Kohut összeállítású Fradi 3:0-s győzelemmel szerezte meg a 3. kupagyőzelmét.
Góljainkat: Turay, Turay és Bukovi szerezte. Ezen a kupadöntőn lépett pályára utoljára tétmérkőzésen a magyar labdarúgás legendás alakja, Schlosser Imre. A „Slózi” 1906 és 1915 között 6 bajnoki címet szerzett a Fradival, majd az MTK-hoz igazolt, onnan szerződött Ausztriába. 1926 nyarán, 37 évesen tért vissza a Fradiba, ahol újabb bajnoki aranyat és magyar kupát szerzett. 1927-től a Budai “11” játékos-edzőjeként fejezte be pályafutását. A Ferencváros többször is rendezett részére búcsúmérkőzést. A döntő harmadik gólját meg az a Bukovi Nándor szerezte, aki játékosként zöld-fehérben több mint kétszáz alkalommal lépett a pályára, majd 1946-tól az MTK mestereként három bajnoki címet is szerzett. volt a magyar válogatott kapitánya és két bajnoki címet nyert Görögországban is. Bukovi Márton nevéhez kapcsolódik a 4-2-4-es rendszer kialakítása. A nagy taktikus hírében álló edző hozta be az egyetemes labdarúgásába a hátravont középcsatár posztját.
A harmadik kupadöntőre az Újpest ellen 1933.05.25-én került sor. „Közte mócsing” – Az akkori híradások ki is emelik, hogy a Magyar Kupa 23 éve alatt ilyen nagy gólkülönbségű győzelmet még senki sem aratott. 11:1 az Újpest ellen, kell ennél több egy Fradi szívnek? „A Ferencváros Sárosi fölényes centerjátékával lehengerelte az Újpest csapatát. Az első húsz perc gólzápora nemcsak a mérkőzést döntötte el, de Újpest katasztrofális vereségének is alapja lett…A közönség viharosan ünnepelte a kupagyőztes csapatot.”
Ferencváros: Háda – Korányi L., Papp – Lyka II., Turay, Lázár – Táncos, Takács II., Sárosi, Toldi, Kohut
Gól: Takács II.(4), Táncos(2), Toldi(1), Kohut(1), Sárosi(3)
Edző: Blum Zoltán
Ennek már 83 éve. Azóta bár többször játszottunk a lilákkal a magyar kupa sorozat keretében, de döntőt csak háromszor – mindhármat meg is nyertük! Sőt, az összesített kupamérlegünk is nagyon kedvező az Újpesttel szemben: 20 mérkőzés 11 győzelem 4 döntetlen 5 vereség 52-29 gólkülönbség. A statisztika egy újabb számmisztikát takar, hiszen a 21 kupamérkőzésünk következik az Újpest ellen – eddig 21 kupagyőzelmet szereztünk. Jöhet a 22. a 29. kupadöntőn.
Ha már a számoknál tartunk, a végén jöjjön a Tempó Fradi! adatbázisából egy kupa-turmix, a statisztika nyelvén:
- Magyar Kupa győzelmeink (21): 1912/13, 1921/22, 1926/27, 1927/28, 1932/33, 1934/35, 1941/42, 1942/43, 1943/44, 1955/56, 1971/72, 1973/74, 1975/76, 1977/78, 1990/91, 1992/93, 1993/94, 1994/95, 2002/03, 2003/04, 2014/15
- Eddig 348 kupamérkőzést játszottunk: 247 győzelem 43 döntetlen 58 vereség 1123-378 gólkülönbség.
- Magya-kupa győztes labdarúgóink rangsora: Lipcsei Péter (6), Sárosi György (5), Keller (5) elsőség. Többen szereztek négy kupaelsőséget: Takács Géza, Toldi, Lázár, Amsel, Bálint, Martos, Megyesi, Mucha, Vépi, Nagy Zsolt, Páling, Szekeres, Telek, Albert ifj. . A mostani csapatunkból: Gera Zoltán (3) elsőséget szerzett…eddig.
- A Legtöbb kupameccsen pályára lépő játékos: Lipcsei (69), Keller (66), Ebedli (56)
- A legtöbb gól kupameccsen: Takács II (30), Lipcsei (28), Szokolai (25)
- Legtöbbször védett kupameccsen: Zsiborás (43), Géczi (38), Szeiler (27)
- A legtöbbször ült a kispadon kupameccsen: Dalnoki (45), Novák (40), Nyilasi (35)
- A legtöbbször játszottunk ellenük kupameccset: Újpest (20), MTK (18), Kispest (15)
A 22. magyar kupagyőzelmünket szombaton, hazai környezetben (papíron „vendégként”), a Groupama-Arénában szerezhetjük meg, ezzel megvédve a tavaly szerzett elsőséget és méltón lezárva a 2015/16-s szezont.
Vajon mivel is fejezzük be a kupadöntő beharangozóját? A Hajrá Fradi! , a Ferencváros Mindörökké! – ezek minden Fradista számára az alapot jelentik. Ezért inkább a legtöbb kupameccsünkön a kispadon ülő Dalnoki Jenő gondolatát idézem:
„Nyújtsd mindig a legtöbbet! Ne elégedj meg azzal, ami vagy! Próbálj meg az lenni, ami lehetnél!”
14 hozzászólás a(z) Kupadöntő előtt: 29 = 22? bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
A mai nap a 22. megnyeréséről és ROLAND LAMAH-ról fog szólni.
Remélem, jóslatod most is beválik.
Nekem az a benyomí som, hogy még nem tudunk, vagy nem akarunk, vagy még nincs idônk örülni, hogy megnyertük a bajnoksí got !!!!!
Olyanok vagyunk mint a halí ltòl megmenekültek, akik még nem hiszik el, hogy élnek még !?
Még ez a Fradi-Dòzsa hií nyzik, hogy valòjí ban elhigyük.
Hí t pedig ìgy van.
Bajnokok vagyunk.
Hallò. Ébredés.
Vagy csak a kupameccs utí n fog csörögni a vekkeròra ?
Kedves László, ugyan nem én vagyok megszólítva, de igyekszem kérdéseit megválaszolni:
1. nemzetközi kupaindulás szempontjából nincs tétje a kupadöntőnek. A KEK, mint olyan, 1999-ben – részemről: sajnos – megszűnt, a kupagyőztes azóta a második számú kupakiírásba, az Európa Ligába – korábban: UEFA Kupába – kvalifikálja magát; bár korábban a KEK-ben elindulhatott a bajnok által a kupadöntőben legyőzött csapat is (és egy ideig így volt még az UEFÁ-s időkben is, azzal a specialitással, hogy pl. ahol valamely topligás 3. vagy 4. helyezett lett a kupagyőztes, és így a BL-ben indulhatott, az a vesztest „átirányította” az UEFA Kupába: amikor 2004-ben eljutottunk a csoportkörbe, akkor a bejutásért az angol másodosztályú Millwallt győztük le, akik a Man.Utd-től kaptak ki a FA Cup döntőjében); másfelől az újpestiek a pár évvel ezelőtti gazdasági huncutság után (amikor a becsődölt kft. helyett egy másik kft.-ben kezdték nulláról újra, mintha mi sem történt volna, persze nem ott és úgy, ahogy azt egy újonnan alapított csapat tenné, mondjuk a BLSZ IV-ből, hanem továbbra is az NB I-ben /és hagyjuk azt, hogy gazdasági okokból láttunk már kizárást is…/) hároméves kitiltást kaptak a nemzetközi porondról, így ha neadjisten ők nyernének, se mehetnének sehová – két éve kupát nyertek, akkor a vesztes DVTK indulhatott helyettük Európában -, úgyhogy idén szigorúan a bajnoki helyezések döntöttek, mi a BL selejtezőjében indulunk, a 2-3-4. helyezett Videoton, Debrecen és MTK az Európa Ligáéban.
2. az a néhány évet élt és tavaly megszűnt Ligakupa volt, amit félvállról vettek, a tartalékokkal álltak ki – nagyjából az is volt a cél, hogy az utánpótlás, lábadozók, stb. tétmérkőzéseket játszhassanak -, de annyira nem volt presztízse, sportéke és érdeklődés se iránta, hogy megszűnt, más kérdés, hogy attól még mondjuk egy tartalékbajnokságot kiírhattak volna helyette; na meg aki annak eljutott a döntőjébe, az még ott is számított. A hagyományos Magyar Kupának nagyobb a presztízse (még ha nem is összevethető azzal, ahogy mondjuk az angolok tekintenek a kupájukra), bár a szokásos hétközi lebonyolítása még az amúgy is gyér érdeklődést is visszább szorítja, viszont általában az alapfelállással játsszák végig a csapatok (jó, hát mondjuk a legjobb 64-ben elmenni egy megye-kettes falusi ellenfélhez, az azért ad lehetőséget a variálásra); szóval a kupadöntő, az mindig kupadöntő, egy Fradi-Újpest, az meg mindig Fradi-Újpest, tehát egy Fradi-Újpest kupadöntő, az szinte egyedülálló dolog, még akkor is, ha „csak” a győzelem, „csak” a dicsőség, „csak” a serleg a tét, mert gyakorlati tétje nincs.
Bő lére eresztve, némiképp szubjektíven megmagyarázva tehát – számomra – erről szól ez a mostani kupadöntő majd.
Egyből indulásnak félreérthető voltam: nemzetközi kupaindulás szempontjából nincs tétje ENNEK a kupadöntőnek, a lényeg az „ennek”, míg általánosságban úgy van tétje, ahogy később leírtam. A „sportéke” pedig a 2. pontban természetesen sportértéke akart lenni.
Kedves L.I. Alias kispufi:
Remek ví laszt kaptam tôled. Nagyon nagy erôfeszìtéseket tettél, ùgy hogy röstellem magamat, hogy még valamit utí nnakérdeznem kell, amit nem értettem eléggé meg:
Az elsô fejezetben azt ìrod, hogy „…úgyhogy idén szigorúan a bajnoki helyezések döntöttek, mi a BL selejtezőjében indulunk, a 2-3-4. helyezett Videoton, Debrecen és MTK az Európa Ligáéban…“
A mí sodik fejezetben meg: „ az a néhány évet élt és tavaly megszűnt Ligakupa volt…“
Vagyis a kérdésem: Az Euròpai Liga és a (megszünt) Ligakupa ugyanaz ? És ha nem, akkor minek szí mìt a Magyar Kupa külföldön ?
Elnézést, kedves L.I. Alias Kispufi, hogy zaklatlak.
Köszönöm ví laszodat és mí r nyugodtan nézhetem a Fradi-Dòzsí t.
A „gazdasí gi huncutsí g“ remek kifejezés ! Akkor a lilí kat nem kéll félteni abban a resszortban sem.
Nem, kedves László, az Európa Liga – pár éve még: UEFA Kupa, azelőtti nevén Európai Városok Kupája, még azelőtt Vásárvárosok Kupája, ezen a néven nyerték meg a mieink ’65-ben – a második számú nemzetközi sorozat a kettő közül (az első a Bajnokok Ligája), ebben indult a mi csapatunk is tavaly-tavalyelőtt és esett ki selejtezőkben már nyáron a délszlávok ellen (tavaly a bosnyák Zseljeznicsar, két éve a horvát Rijeka ellen), ennek játsszák ma az elődöntő-visszavágóit, Liverpool-Villareal, Sevilla-Sahtar Doneck; míg a Ligakupa hazai sorozat volt, az NB I-es és NB II-es csapatok részvételével, ilyet Angliában és még néhány országban szerveznek csakis a profi csapatoknak, tehát az országos kupánál zártabb, mert amatőr kiscsapatok nélkül zajlik (ll. nálunk már csak zajlott), de mindig egy-egy ország „belügye”.
Ezt a Dalnoki Jenô kimondí st még nem ismertem: “Nyújtsd mindig a legtöbbet! Ne elégedj meg azzal, ami vagy! Próbálj meg az lenni, ami lehetnél!”.
A zöld-fehéreknél még mí s értékek is léteznek, mint a szí mok a bankòn !
Lalolib, lenne két kérdésem:
1) mi a jelntôsége a Magyar kupí nak ? Ez egyben a nemzetközi (KEK) szereplésnek a belépôje is ?
2) a kupí t (legalí bb az elôzô idôszakokban) félví llra szoktí k venni. Vagyis csak pòtcsapatokat küldtek ki, hogy egymí ssal mérkôzzenek.
A mostani derby errôl gondolom nem fog szò lenni. Vagy igen ?
Köszönöm ví laszodat
Szia Laci!
Kispufi megválaszolta a kérdéseidet. Annyit tennék hozzá, hogy a magyar kupának (már csak az elnevezéséből is adódóan) van jelentősége, ahogy Európa bármelyik országában, a bajnoki cím után ez a serleg a legértékesebb. Nem véletlenül szoktuk együtt említeni őket: 29-21-1, melyből a 21 remélhetőleg 22-re fog változni szombat késő este.
A KEK megszűnését én is sajnálom, ez a fajta centralizált európai kupasorozatok szép lassan teljesen megölik a kisebb csapatokat.
A BL már annyira belterjes, hogy lassan csak a 20 UEFA által szponzorált csapatnak kéne elindulnia. Az EL tágabb, de azzal valójában senki sem foglalkozik.
És mivel manapság a Kelet és Közép-Európai csapatoknak nem nagyon osztanak lapot, talán még jobban felértékelődik egy hazai kupasiker.
Én tudnám értékelni a mostanság amúgy is jól működő visegrádi négyek kibővített mintájára a Közép-Európai Kupa felélesztését, csak nagyon gondosan kéne kitalálni a formáját, a lebonyolítását, indulóit, időpontját, leginkább tavasszal, azoknak a csapatoknak a részvételével, akik ősszel kupaindulók voltak, de a kupatavaszt már nem érték meg, a korabeli induló országokat csak annyiban módosítva, hogy nyilván olaszok nélkül, de lengyelekkel és a szétesett csehszlovák-jugó tagállamokat is belevéve. Mondjuk tényleg nagyon sok kérdés, részlet merülne fel, de lehet, első körben téli/nyári felkészülési tornaként se volna baj elindítani, aztán hátha kialakulna valami kicsi, de sokaknak fontos ellenpontja a nagy elitizmusnak.
Ebben is egyetértünk. 🙂
Határozottan jó ötlet, csak lenne-e hozzá komoly(abb) támogató???
Csatlakozom, ez jó ötlet! ❗
Nekem majd kiugrottak a szemeim, mikor a Közép-Euròpai kupí ròl olvastam ùjra.
Egy nagyon òvatos lépést tettem a bécsi Rapid szurkolòk honlapukon a KK-val kapcsolattal.
Nem hallottam akkor visszhangot.
De azòta mí r eltelt egy csomò idô.
Én 100%-osan biztos vagyok abban, hogy a KK vissza fog jönni.
A Visegrí di orszí gok mí r ùjra kezdik az utat egymí shoz megtalí lni.
Mí r csak idô kérdése.