1902.III.31. Budapesti Ramblerek – Richmond AFC 0:5

Richmond 5:0 győz a Budapesti Ramblerek ellen.

Richmond Budapesten. A nálunk szerepelt angol csapatok legnépszerűbbje ma ismét Budapesten van s mérkőzni fog hazánk két oly csapatával, mely a legméltóbban reprezentálja a magyar footballsportot. (…)

A Budapesti Ramblerek összeállí­tása a legjobb magyar egyesületek játékosaiból adódott ki s körülbelül Magyarország válogatott csapatát reprezentálja. Összeállí­tása sokkal sikerültebb a tavalyi válogatott csapaténál, melynek összeállí­tásánál az egyletek érdeke háttérbe szorí­tott minden józan gondolkodást. A holnapi csapat a következő tagokból fog állani: Fehéry — Wagner, Windett — Pozsonyi, Ordódy, Lucius — Buda, Hoffmann, Mannó, Kovács, Minder.

A mi pedig a Richmond A. F. C. csapatát illeti, a húsvéti ünnepek alatt szereplő játékosok legjava résztvett a Middelessexi liga mérkőzésein, még pedig szép sikerrel s a »cup«-ért folyt küzdelemben az elsők közé küzdötte fel magát. Összeállí­tása a következő: Waller (kap.) — Thomas, Willick — Hutchins, Patridge, Marks — Pilkington, Gettins, Cox, Carter, Robertson.

A húsvéti ünnepek alatti mérkőzések naponta 3 1/2 órakor kezdődnek a millennáris pályán.

(Sport-Világ, 1902. március 30.)

1902. március 31., 15:30, Millenáris, Budapesti Ramblerek — Richmond AFC 0:5 (0:2)
vezette: Herzogh Ede
Budapest: Fehéry — Wagner, Wachuda — Lucius, Ordódy, Pozsonyi — Buda, Hoffmann, Windett, Borbás, Kovács
Richmond AFC: Waller — Hutchings, H.Smith — Vieckeridge, Milestone, Partridge — Sabey, Marshall, Cox, Wilson, Robertson
Gól: Cox, ?

II. nap. 1902. márczius 31.

Az előző mérkőzéshez hasonló szeles időben folyt le a Budapesti Ramblerek matche a Richmondi football-csapattal. A két csapat a következőképen állt fel:

Budapesti Ramblerek: Fehéry — Wagner, Wachuda — Lucius, Ordódy, Pozsonyi — Buda, Hoffmann, Windett, Borbás, Kovács.
a Richmond A. F. C. mint vasárnapon. Waller — Hutchings, H.Smith — Vieckeridge, Milestone, Partridge — Sabey, Marshall, Cox, Wilson, Robertson.

Richmondnak a helyválasztásnál ezúttal is kedvezett a szerencse és ismét az erős széllel támogatva kezdi a magyar kapu elleni ostromát, mely azonban a Ramblerek hátvédeinek kitűnő játékán megtörik. Az első goallnak egy corner rúgás volt az eredő oka, melyet Cox juttatott szép fejpaszszal a kapuba. A Rambler csatárok igyekeznek az I-ső goalra hasonló eredménynyel felelni, de alig sikerül a labdát a félvonalon túl vinni; a védelem e napon is briliáns volt, de minden erőfeszí­tése daczára nem hárí­thatta el azt, hogy az angolok a II-dik goalt meg ne csinálják.

A második félidő változatos képet teremtett. A magyarok intenzí­v támadásai sokszor komolyabb helyzetbe hozzák az angolok kapuját, de pozití­v eredményhez a B. T. C.-hoz hasonlóan ők sem tudnak jutni. Fehéry a kapuban sokszor ügyesen véd, de a lábbal való folytonos védelmének megadta az árát s az utolsó (5-ik goal) tisztán e könnyelmű játékának volt tulajdoní­tható.

A védelemben Wachuda és Wagner sok veszélyes támadást védtek ki. Ordódy, Pozsonyi, Lucius szépen kitettek magukért, a forwardssor azonban határozottan gyenge volt. Eltekintve az összjáték hiányától, az egyes játékosok egyéni képességei jóval azon nivó alatt állottak, melyet tőlük eddig megszoktunk, Windett a centerben pedig többet ártott, mint használt. A kik tavaly a Richmond elleni játékát látták, elragadtatással beszéltek az ő biztos czélzásairól, alacsony adogatásairól s éles lövéseiről. Múlt hétfőn pedig azt a benyomást tette a nézőre, mintha kedvetlenül játszana s a saját ügyetlenségének ódiumát minden alkalommal csatártársaira igyekezett volna hárí­tani; szóval Windett nem tetszett s a publikumnak tartózkodó, sőt mondhatni vele szemben hideg viselkedését annak tulajdoní­tsa, hogy játéka nem volt őszinte; mert ha csak úgy játszott volna, mint tavaly, úgy a múlt évihez hasonló zajos ováczió lett volna játékának jutalma. Pedig az idei kitűnő formájáról meséket regéltek az angol lapok !  A forwardssorban Borbás volt aránylag a legjobb; a többi játékáról bizony nem sok elismeréssel í­rhatunk.

Biró ezúttal is Herzogh Ede volt.

(Sport-Világ, 1902. április 6.)