Csapataink és egyleteink 1904-ben

Footballsportunk 1904-ben. (Visszapillantás.)

(…) A Ferenczvárosi T. C. az 1903 évi bajnok-csapat az idei első helyről való leszorulását őszi matcheiben szenvedett kudarczainak tulajdoní­thatja; mig a tavaszi fordulóban a még complett csapat oly classist képviselt, melyhez foghatóval magyar csapat eddigelé nem dicsekedhetett. Csatársorának gyorsasága, lövőképessége s mesteri összjátéka, fedezetsorának úgy a védelemben, mint a támadásban produkált energiája, hátvédjeinek és kapusának egyéni tudása a csapatot azon nivóra emelték, hogy képességeit a tavaszi fordulóban egyetlen magyar csapat sem tudta túlszárnyalni. Egy kivétellel minden mérkőzésben győzött; győzelme mindenkor fölényes és kiérdemelt volt. A Postásoktól szenvedett veresége nem volt reális s főleg balszerencséjnek s aznapi kedvezőtlen conditió változásának tudandó be.

Tavaszi formája alapján általában a F .T .C .-t tartották az 1904 évi legkomolyabb bajnokjelöltjének. Az őszi forduló elején azonban két tagjának kiválása, melylyel a csapat ereje és egyöntetűsége pótolhatlan csorbát szenvedett s a csapat szellemében is demoralisatiót idézett elő, a F .T .C . képességeinek nagymérvű hanyatlását eredményezte. Két í­zben szenvedett veresége s egy eldöntetlen matche után már kevés esélye volt s bajnokság elnyerésére. A csapat erejének meggyöngüléséhez még azon körülmény is járult, hogy a védelem egyik legerősebb oszlopát a M. L. Szövetsége szabálytalan viselkedése miatt hoszszabb időre játékjogától megfosztotta, másik kettő pedig a katonai szolgálat folytá nem tudta képességeit oly mértékben érvényesí­teni, mint az év első felében. Vereségei nem voltak ugyan súlyosak, de győzelmeit sem aratta oly fölénynyel mint tavaszszal, sőt nem egyszer hajszál hí­ja múlt, hogy meg nem verték. Tavaszi és őszi szereplését (nem a pontok számát, hanem mérkőzéseinek lefolyását és a száraz eredményeket) szem előtt tartva, általánosságban valamennyi csapat közül talán a legérdemesebb lett volna a bajnokságra s ha nem csorbul meg őszszel a csapat egysége és ereje, az idei football-bajnok a F . T . C. csapata lenne. Tavaszi fényes formája mellett szól az a körülmény is, hogy a Polónyi-dijat, mely a tavaszi mérkőzések folyamán dőlt el, mindvégig biztos fölénynyel nyerte meg. (…)

Az I. osztályú egyesületek második csapatjai részére kitűzött úgynevezett Szövetségi dí­jnak idén három komoly aspiránsa volt. A Ferenczvárosi Torna-Club II. volt a leginkább praedestinálva a dí­jra sikerei és tudása révén. Tavaszszal szép győzelmekkel dicsekedhetett s őszszel egyáltalán nem akadt legyőzőre. Kár, hogy a Magyar Athletikai Club csapata — melynek a F. T. C.-al egyenértékű esélye volt — ez utóbbival az ősz folyamán az első csapat visszalépése folytán nem mérkőzhetett, mert igy legalább tiszta képét láttuk volna a két első helyen szereplő csapat képességének. Ha a M A. C. II. csak eldöntetlenül végzett volna a F. T. C. II.-vel, megnyeri idén a Szövetségi dí­jat. Az első csapat visszalépéséért tehát a II. csapat bűnhődött. A Szövetségi dí­j í­gy is érdemes csapat birtokába jutott s annak bizonyí­tékát szolgáltatta, hogy a Ferenczvárosi T. C.-nak nem kell aggódni a jövőjéért, mert az első csapat dissidenseit a második csapatot képező tartalékok méltóan pótolják. (…)

(…) Az év folyamán két vándordí­j került döntésre. A Polonyi-dí­j idén másodí­zben lett a Ferenczvárosi T. C. zsákmánya. A F T. C. a dí­jat teljesen kiérdemelte azon briliáns forma alapján, melyet a tavaszi saison folyamán mutatott. Ellenfeleit — ha erős küzdelem árán is, — de biztos fölénynyel győzte s az a Stylus, melylyel a döntő mérkőzéseket a maga javára döntötte, teljesen érdemessé tette e csapatot a Polonyi-dí­j idei győzelmére. (…)

(…) A M. T. K.-nél sokkal kevesebb nemzetközi mérkőzést játszott a Ferenczvárosi T.C. csapata, mely tavasszal formája tetőpontján a Testgyakorlókénál értékesebb nemzetközi sikerekkel dicsekedhet. Márczius 20-án a M. T. K. a W. A. C.-tól Bécsben 7:0 arányban súlyos vereséget szenvedett; egy héttel később a W. A. C. ugyancsak Bécsben legyőzte ugyan a F.TC.-t, de egyrészt a győzelem aránya (2:1). másrészt a F. T. C.-nak a match folyamán mutatott fölénye és balszerencséje s a bécsi sportlapok osztatlan elismerése, a Ferenczvárosi T. C. tavaszi remek conditiója mellett szólt. A Brittaniával ugyan eldöntetlen eredménynyel játszott, de a mutatott forma alapján éppen úgy megverhette volna a berlini csapatot, mint másnap a M. T. K. (…)

(Hajós Alfréd, Sport-Világ, 1905. január 8-15.)

Az 1903. évi bajnokcsapat, a Ferencvárosi Torna Club került 24 ponttal, 11 nyert, 2 eldöntetlen s 3 vesztett játékkal az elsőosztályu bajnokság második helyére. Mig a MTK.-nek az idén a szerencse is határozottan kedvezett, addig a FTC.-ot a balszerencse üldözte. A télen át is folytatott rendszeres tréning után hatalmas formában kezdi meg a csapat tavaszi mérkőzéseit s mindjárt az első mérkőzésén 2:0 arányban szép stí­lusban revánsot vesz 1903. évi riválisán, a BTC.-on. Ezt nyomban követte a Fővárosi TC.-on aratott 13:0-ás szenzációs győzelme. Általában az egész tavaszi szezonban szép stí­lusban aratta győzelmeit; adott ekkor 30 gólt, kapott 6-ot, ami már magában véve is mutatja a csapat nagy erejét. Csak egy í­zben szenvedett meglepetésszerűen vereséget, mikor 2:0 arányban kikapott a Postásoktól. A tavaszi szezon végén azonban nagy csapás érte a csapatot: két erős játékosa, a legjobbak közül való, Borbás Gáspár és Oláh Aladár kiléptek a klubból. Távozásukat egyidőre nagyon megérezte a csapat, mely nemcsak játékerőben, hanem súlyban is sokat vesztett. Kifejezésre jutott ez mindjárt az őszi szezon első mérkőzésén, amikor a 33FC-tól 2:1 arányban kikapott. E mérkőzésen történt botrány miatt a védelem egyik főtámaszát Bródyt vesztette el a csapat, kit a MLSz. hosszabb időre eltiltott a játéktól. Hozzájárult még ehhez az a körülmény is, hogy a csapat több tagja — majdnem az egész védelem — katona lett és igy ezek nem tarthattak rendszeres tréninget. Hogy ennyi veszteség dacára is az egész őszi szezonban csak kétszer kapott ki a csapat, az magában véve is a legnagyobb dicséret küzdőképességére és játékerejére. Érdekes, hogy a bajnok MTK. a tavaszi fordulóban 3:0 arányban kikapott a FTC.-tói, őszszel pedig 1:1 arányban játszott vele, mí­g az utána következő BTC. 2:0 arányban legyőzte. A gyepen való küzdelmekből végre a FTC., miként a MTK., 24 ponttal, de jobb gólaránynyal győztesen került ki, a bajnokságtól azonban egy harmadik egylet hibájából elesett. A csapat a bajnoki mérkőzéseken esett összes gólok 21.14 %-át adta és 7.49 %-át kapta vissza.

A bajnokságban ért balsikerek miatt azonban kárpótlást nyert a csapat abban, hogy sikeresen védte meg az idén Polónyi Géza hatalmas vándordí­ját, a Margitszigeti Ezüstlabdát melynek tudvalevőleg a FTC. volt az első győztese s ő védi most két győzelemmel 1905. évre is. E mérkőzések folyamán adott 8 gólt, kapott 4-et,

A nemzetközi mérkőzések terén az elmúlt évben az egyesület kisebb tevékenységet fejtett ki. Mindössze két nemzetközi mérkőzést rendezett, egyet Becsben, egyet Budapesten; az első esetben kikapott 2:1 arányban a WAC.-tól, a második esetben 1:1 arányban mérkőzött a berlini Britanniával. Adott tehát összesen 2 gólt, ami az idegen csapatoknak adott összes góljaink 7.14 %-ának felel meg, kapott 3 gólt, ami az idegen csapatoktól kapott összes góljaink 4 %-át teszi ki.

Mindezek alapján bátran kimondhatjuk, hogy általában véve viszonylag 1904-ben is a FTC. volt a legjobb csapatunk s ha balszerencséje nem üldözi, benne is méltó csapat nyeri el az első osztályú bajnokságot. És mi éppen abban látjuk labdarugó sportunk fejlődésének legbiztosabb jelét, hogy immár 2—3 olyan teljesen egyenrangú csapatunk is van, amelyek bármelyike méltó a bajnoki cí­mre. A csapatban végbement személyi változások nagy változást idéztek elő a játékmodorban is. Mig a tavaszi szezonban a csapat egyes részei általában egyöntetű, határozott és biztos munkát végeztek, addig őszszel az egyes részek között alig volt némi összekötő kapocs s a védelem és a támadás között szemmel is látható volt a hézag; mig tavaszszal a csatársor munkája biztos, öntudatos összjátékban nyilvánult s akcióit saját erejének tudata, a nyugodt önbizalom tette eredményessé, addig őszszel a támadás idegessé lett, nem bí­zott erejében és éppen ez volt az oka annak, hogy kevesebbet nyújtott, mint amennyit nyújthatott volna. Oláh játszott a kapuban. Biztos helyezkedésü, nyugodt játékos, ki játékában mindig kerülte a szemnek tetsző akciókat; de annál megbí­zhatóbb volt. Az őszszel Fritz játszott helyén. Eddigi szereplésében semmi feltűnőt nem mutatott; fiatal erő s ha a jelek nem csalnak, jó fejlődésre képes. Leggyengébb része a csapatnak a hátvédsor volt. Berán és Manglitz tavaszszal még csak megütötték a mi első osztályú védőjátékosaink átlagos nivóját, bár a csatársor klasszisát el nem érték, őszszel azonban, mikor katonáskodásuk miatt nem is trení­rozhattak, talán a leggyengébb első osztályú védelmet alkották. Ekkor már csak a testi erejüktől való félelem miatt tartottak tőlük a gyengébb szivü csatárok; egy jó erélyes csatársor azonban minden nagyobb nehézség nélkül dolgozhatott ellenük. Berán különben tavaszszal tagja volt a magyar válogatott csapatnak is. Sikertelenül kí­sérletezett itt az őszszel Horn is. A fedezetsor Lissauer—Bródy—Gorszky összeállí­tásban a legjobbak közé tartozott. Lelke volt e fedezet sornak, s bizony nem egyszer a csapatnak is a kis termetű Gorszky, aki kitűnő technikájával, önzetlenségével, bámulatos agilitásával általános elismerést ví­vott ki. E mellett fairen játszik, amit a másik két fedezetről bajos elmondani. Tavaszszal tagja volt a magyar válogatott csapatnak. Bródy közismert durvaságával az év egyik legnagyobb football-botrányának a hőse volt; jól kiérdemelt büntetése nem maradt el. Lissauer szintén rendkí­vül kí­méletlen játékos; különösen a Brittania mérkőzésen szült rossz vért durvasága. Bródy helyen őszszel Gorszky játszott, mig az ő helyére Hahn, Láng és Deutsch sikertelen próbálkozása után az év végén Weisz került, ki mint fedezet is főleg félelmes lövéseivel tűnt ki. A csatársor tavaszszal Borbás—Kovács—Pokorny—Weisz— Braun összeállí­tásban kétségtelenül az év legjobb és leggólképesebb csatársora volt, melynek állandó tartalékja Novotny is méltó volt a többihez. A nyár folyamán azonban eltávozott Borbás és Novotny, mire a csatársor igy alakult: Kovács—Pákay—Pokorny—Braun—Scheibel. Borbás egész éven át megtartotta kitűnő formáját, mely ő a legjobb magyar csatárok egyikévé tette. Ő és Blazsek F. a legtipikusabb képviselői az igazi magyar játékstilusnak. Tavaszszal is, őszszel is tagja volt a magyar válogatott csapatnak. Kovács gyors, kitűnő csatár, aki azonban igazán csak Borbás mellett tudott érvényesülni. Pokorny állandó formájú jó középcsatár, ki évek óta állandó tagja a szövetségi válogatott csapatnak. Weisz a legjobb magvar lövő, Braun szürke, de megbí­zható erő; őszszel tagja volt a szövetségi csapatnak. Scheibel és Pákay törekvő fiatal erők, akik azonban neves elődeik helyét nem tudták még kellően betölteni.

A csapatban, mint hí­rlik, a jövő szezonban lényeges változások lesznek, s igy nem lehetetlen, hogy ismét visszanyeri régi játékerejét.

(Nemzeti Sport, 1905. január 15.)