1910.IX.8. MK-döntő, MTK – BTC 1:1

A Magyar Kupa döntő mérkőzése. Magyar Kupa döntője a M. T. K. és a B. T. K. között szeptember 8-án, Kisasszonynapján délután fél 5 órakor lesz a millenáris pályán. A klasszikus küzdelem ünnepiességét emelné, ha a vándordí­j ott dí­szelegne a közönség előtt, miként hajdan a gyönyörű ezüstlabda, de bizony a dij egyelőre még csak tervrajzban látható a M. L. Sz. helyiségében. Ez idő szerint a döntőt vivő csapatoknak meg kell elégedniük azzal a tagadhatatlanul nagy dicsőséggel, hogy ők voltak az elsők, a kik a legnagyobb magyar dij birtoklásáért az első döntő küzdelmet megví­vták.

A Magyar Kupa tervét Tarján Oszkár ötvösművész készitette. Mintegy fél méter magas, karcsú, torony, alakú kupa lesz a vándordí­j: testén drágakövekkel kirakott öv húzódik, a melyből két szarvból álló fül indul ki. A kupa födele drágakövekkel van ékí­tve. Tetején turul-madár áll. A födél zárója aranyszarvu kost ábrázol.

Tarján Oszkár alkotása tiszta magyar motí­vumban lesz fölépí­tve és impozáns alakjával és méreteivel a világ legszebb vándordí­jának í­gérkezik. A kupa előállí­tási költsége körülbelül kétezer korona. Ez idő szerint a Kupa-alap 900 koronával rendelkezik. Ha a kint lévő gyűjtő-ivek beérkeznek és a döntő-mérkőzés iránt való érdeklődés a várakozásnak megfelelő lesz, a szükséges összeg már az idén együtt lesz, úgy hogy a kupa is elkészülhet.

(…) A mérkőzés ünnepiességének dokumentálására, miként a reprezentatí­v mérkőzések napján, a Magyar Labdarugó Szövetség játéktilalmat rendelt el. Holnap tehát nem lesz a fővárosban más mérkőzés és igy az egész sportközönség figyelme a Magyar Testgyakorlók Köre—Budapesti Torna Klub döntő küzdelmére koncentrálódik. (…) Bí­ró Kiss Gyula lesz, a határbiró tisztséget Schubert M. Ferenc és Zoltán Béla fogja betölteni.

(Budapesti Hí­rlap, 1910. szeptember 7-8.)

1910. szeptember 8., 16:30, Millenáris, MTK – BTC 1:1 (1:1)
vezette: Kiss Gyula (33 FC); határbí­rók: Schubert M. Ferenc, Kiss Menyhért
nézőszám: 3 000
*MTK: Domonkos – Nagy F., Révész – Biró, Kürschner, Kertész III. – Sebestyén, Kertész II., Taussig, Kertész I., Farkas
*BTC: Bihary – Szendrő, Kőszegi – Német, Simon, Leitner – Levák, Dobó, Mészáros, Horváth, Bayer
Gól: Farkas (10.) illetve Biró (5. – öngól)

A Magyar Kupa döntő mérkőzése. A Magyar Labdarugó Szövetség a múlt esztendőben, a mikor az ezüstlabda végleges elnyerése következtében egy dijmérkőzés lebonyolí­tása alól egyesületeink; fölszabadultak, megalapí­totta a Magyar Kupát. A szövetséget a Magyar Kupa-mérkőzés megteremtésében az angol példa irányí­totta. Angliában ugyanis a kupa-mérkőzéseket talán még a bajnoki küzdelemnél is előbbrevalónak tartják és az English-cup döntőjét az angol futball-sport legnagyobb ünnepének tekintik. Joggal remélte a Magyar Labdarugó Szövetség is, hogy a magyar futball-sport minden faktora összefog a Magyar Kupa kiirásában rejlő eszme és nemes intenció érdekében. Hihető volt, hogy a ma lezajlott döntő küzdelemben ezer és ezer néző fog gyönyörűséget keresni és találni és szintet bizonyos volt, hogy a döntő küzdelem jövedelméből a tervező művész remek alkotása testet ölthet, elkészülhet a Magyar Kupa, örök hirdetőjéül a magyar labdarugó sport fejlettségének.

A kép azonban, a melyet a Magyar Kupa első döntő mérkőzéséről magunk elé képzeltünk, a valóságban egészen másképpen festett. Félig telt tribünök várták a küzdelem megkezdését és a közönség idegesen, nyugtalanul várta a csapatokat, mert már rég elmúlt a hirdetett kezdés ideje.
A M. L. Sz. a mai napot a magyar futball-sport ünnepnapjának deklarálta, elrendelte, hogy más mérkőzést nem szabad tartani, a küzdelem helyét, a millenáris versenypályát apró zászlócskákkal föllobogóztatta és a mérkőzést Kárpáti Béla elnök ünnepi kick off-jával nyitotta meg.

A Budapesti Torna Klub és a Magyar Testgyakorlók Köre csapatának mindegyik tagja átérezte az első kupa döntő nevezetességét és fontosságát. Lelkesen, keményen és komolyan küzdött mind a két fél és hogy a küzdelem 1:1 arányban eldöntetlen maradt, csak azt bizonyí­tja, hogy egymáshoz teljesen méltó ellenfelek kerültek ki az előmérkőzésekből. A közönség nagy élvezettel szemlélte a csapatok érdekes játékát, a melyben a testgyakorlók fölöttes teknikáját eredményesen ellensúlyozta a B. T. K, elszántsága és gyorsasága. A játékosok között föltétlenül Biró Gyula, a M. T. K. jobboldali födözete érdemelte ki a legnagyobb elismerést és szolgált rá leginkább a közönség sűrű tapsaira. Biró mellett kitűnt a kék-fehérek közt Révész Béla és Nagy Ferenc, azután Kürschner és Kertész III. A B. T. K. csapatából Szendrő játéka magaslott ki. Energikusan, de mindamellett kí­méletesen dolgozott. Jól működött Leitner és az egész csatázósor, a melyben Rákóczy helyén Mészáros szerepelt és balszélső Bayer volt. Az első gólt a B. T. K. csinálta az ötödik percben, majd a M. T. K. a tizedikben, kiegyenlitette. Ettől kezdve elszánt tusát ví­vtak a győztes gólért, a melynek eléréséhez a M. T. K.-nak némi felsöbbsége több jogot adott ugyan, de a melyet elérni egyiknek sem sikerült. Biró Kiss Gyula volt, a kinek Schubert M. Ferenc és Kiss Menyhért asszisztált mint határbiró. A szabályok értelmében a mérkőzést megismétlik és pedig alkalmasint október másodikán.

(Budapesti Hí­rlap, 1910. szeptember 9.)

Magyar kupa döntője. Magyar Testgyakorlók Köre — Budapesti Torna Club 1:1. Szép és élvezetes küzdelem után eldöntetlenül végződött az első magyar kupamérkőzés. A csapatok mintha tudatában lettek volna annak, hogy ezt a kupát ki kell érdemelni, azért „mindent” beleadtak a küzdelembe. Az eredmény teljesen hiven tükrözteti vissza a csapatok erős viszonyát. Az első félidőben inkább a MTK, a másodikban inkább a Tornaklub volt fölényben. A védelmek mindkét oldalon jól működtek, ellenben a támadósorok, mint az eredmény is mutatja, eredményesek lenni nem tudtak.

A mérkőzést 3000 főnyi közönség nézte végig. A felállás után Kárpáthi, az MLSz elnöke, szép beszédet intézett a csapatokhoz. Örömét fejezte ki afölött, hogy az első kupamérkőzést épen ilyen két érdemben dús egyesület vivja s reményét fejezte ki az iránt, hogy a jövőben is többször fognak igy a kupadöntőn találkozni. A beszéd elhangzása után Kárpáthi elnök megtette a Kick off-ot s megkezdődött a kupadöntő.

A MTK teljes csapatával szemben a BTC két tartalékkal állott ki. A félidő elején a MTK támad s a mezőnyben valóban pompásan kombináló csatársorával egymásután vezeti a legveszélyesebb támadásokat. Az első goalt mégis a MTK kapja. A BTC balszéle lerohan s egy becenterezett labdát a MTK jobbhalfja a saját goaljába emel. Nem sokáig örülhet azonban a piros-fehér csapat a vezetésnek. Ismét a csak passoló kék-fehér csatársor van frontban. A center kiszökik s hátraadott labdáját süvitve lövi a mögötte jövö kék-fehér csatár Bihary goaljába. Félidő változatos játék után 1:1-gyel végződik.

A második félidő eleinte igen változatos. Lassan a Tornaklub fölénye kidomborodik. A legveszélyesebbnek hitt támadások azonban vagy a MTK két pompás backjén vagy piros-fehér csatárok ügyefogyottságán törik meg. Félidő vége felé a MTK van frontban, de több elért szabadrúgása dacára eredményhez jutni nem tud. Biró Kiss Gy. (33 FK) volt. A szabályok szerint a mérkőzést meg kell ujitani.

(Pesti Hí­rlap, 1910. szeptember 9.)

Magyar Kupa döntője. Aránylag kicsiny nézőközönség jelenlétében folyt le az „English Cup” mintájára megalkotott Magyar Kupa első döntőmérkőzése. Az érdeklődés megcsappanását azonban nem érdemelte meg sem a МТК., sem а ВТК., mert mind a két csapat tudásának legjavát vitte a küzdelembe. A mérkőzés pedig az utolsó percekig élvezetes és izgalmas volt.

A mérkőzés megkezdése előtt Kárpáthy, a MLSz. elnöke, néhány kí­sérőjével a pálya közepére ment és ott a körben gyülekező két csapat előtt méltatva a kupa jelentőségét, reményét fejezte ki az iránt, hogy még többször fognak igy együtt találkozni a kupa döntőjén. A beszéd elhangzása után az elnök; a középen fekvő labda felé ment s pár pillanat múlva megtörtént a „Kiсk оff“ s megkezdődhetett a kupa-döntő.

Óvatosan játszik mind a két csapat. A támadó szerepet az elfogultságból előbb felocsúdó MTK. ragadja magához s jól kombináló csatársorával szebbnél szebb támadásokat vezet. Az első negyedóra végén a piros-fehér balszél lerohan s a becenterezett labdát a MTK. egyik védőjátékosa, Biró, a saját goaljába emeli. 1:0. Nem sokáig örülhetnek a vezetésnek a piros-fehérek, mert a nekimelegedő MTK. csatársor egyik szép kiszökése Farkas révén meghozza a kiegyenlí­tő goalt. Ezután ismét a kék-fehérek támadnak, de goallövésben járatlan csatáraik miatt további eredményt elérni nem tudnak.

A második félidőben fordul a kocka. A lendületbe jövő ВТK. mindinkább felülemelkedik, de veszélyesnek hitt támadásai megakadnak a pompásan működő MTK. védelmén. Félidő vége felé ismét a MTK. van frontban, de az eredményen változtatni nem tud. Ilyképen eldöntetlen maradván az eredmény, a kupa-döntőt megújí­tják, amelynél remélhetőleg már nagyobb lesz a közönség érdeklődése. Kiss Gyula (33 FK.) jóakaratulag bí­ráskodott.

(Pesti Napló, 1910. szeptember 9.)

Első döntő mérkőzés a Magyar Kupáért. Amiről már 8—10 évvel ezelőtt a magyar footballsport egyik legbuzgóbb előharcosa Stobbe Ferenc oly lelkesen irt és beszélt, t. i. a legnagyobb angol vándordí­j: az English Cup mintájára alapí­tandó „Magyar Kupa” ugyan még ma sincs meg, de a szövetség nemrég volt főtitkára Steiner Hugó jobb sorsra érdemes erőfeszí­tései folytán már tavaly elkészült a dí­j szabályzata, sőt lefolytak az első évi mérkőzések is, melyeknek befejezése most csütörtökön lett volna, a tavasz végén döntőbe került két csapat a Budapesti T. C és a Magyar T. K. között, — de a match 1:1 goallal eldöntetlen maradt s igy uj döntő lesz egy később megállapí­tandó napon.

A most lefolyt mérkőzésnek viszonylag kevés nézője akadt a millenáris pályán. Jóval kevesebb, minta mult vasárnap bajnoki matcheknek; pedig ennek a döntőnek a napjárai minden más mérkőzést beszüntet a dij szabályzata. Ezzel és egyéb intézkedéssel vélte a volt főtitkár ünnepélyessé avatni a Kupa döntő mérkőzéseit. Mi már akkor megmondtuk, hogy mesterséges eszközök nem sokat érnek. Okosabb is lett volna mellőzni azokat; az idő, egy pár évi mult meghozza magától is a Magyar Kupa jelentőségét, emeli erkölcsi értékét és mindjobban leköti a közönség érdeklődését is.

A match a millenárison volt. Kiss Gyula vezette, miután Kárpáti Béla szövetségi elnök megtette az ünnepélyes kezdő rúgást. A két csapat méltó ellenfelekként küzdött. Akármelyik megnyerhette volna, ha több a szerencséje. í­gy azonban a math elején elért 1—1 góllal (elsőt B. T. C., másodikat M. T. K. rúgta.) eldöntetlenül fejezték be az első döntőt.

(Sport-Világ, 1910. szeptember 12.)

A Magyar Kupa döntője. Kisasszony napján folyt le a Magyar Kupa első kií­rásának döntő mérkőzése a millenáris pályán a BTC és a MTK között. A mérkőzést meglehetős nagyszámú közönség látogatta, mi azonban sokkal impozánsabbnak képzeltük ennek a legklasszikusabb magyar vándordí­jnak a döntőjét. És hogy nem volt ilyen, abban nagyrésze van annak a körülménynek, hogy a döntő a kií­rás évében nem volt megtartható, de elősegí­tette az a közöny, sőt mondhatni rosszakarat is, mellyel a napisajtó egyrésze a vándordijat a döntő mérkőzés alkalmából lekicsinyelni igyekezett. A játékot Kárpáti Béla szövetségi elnök kick offal nyitotta meg, miután a játékosokhoz rövid beszédet intézett. A küzdő felek teljesen egyenrangúak voltak, első félidőben MTK, a másodikban BTC támadott többet. Végeredmény 1:1 lett s igy a mérkőzést meg fogják ismételni. A birói tisztet Kiss Gy. (33 FC) töltötte be.

(Nemzeti Sport, 1910. szeptember 10.)

*Dőlt betűvel a négy nappal korábban 33 FC ill. FTC elleni bajnoki mérkőzésen szerepelt (Sport-Világ, 1910. szeptember 5.) játékosok neve található