1991.VI.18. MK Döntő, Ferencváros – Váci Izzó 1-0

Azzal a tudattal kezdeni egy muzeális lapszemlét, hogy eleve elfogult az ember, nem éppen szerencsés, hiszen előrevetí­ti, hogy kizárólagosan a jóra és a szépre fogunk emlékezni. Egyik oldalról természetes is, hiszen egy Ferencvárossal foglalkozó oldaltól számon kérni az elfogultságot balgaság lenne, de ha ehhez hozzájön, hogy az 1991-es, magyar kupát nyert csapat kispadján Nyilasi Tibor ült, aki számomra egyet jelent a Fradizmusommal, valamint a rendszerváltás első éveiben voltunk mely mindannyiunk életét gyökeresen megváltoztatta, úgy, ezek együttesen már talán túl is lépnek az elfogultság küszöbén.

Ha leí­rom azt a dátumot, hogy 1990. 08.18., akkor valószí­nűleg sok Fradi szurkoló rávágja, hogy akkor a fiúk öt gombócot nyomtak le a lilák torkán. Plusz még azt is, hogy ez volt Nyilasi Tibi első tétmérkőzése, amikor a Fradi kispadján ült. Bár utána a bajnokságban voltak váratlan vereségek, melyek következtében a Bp. Honvéd mögött a második helyett szereztük meg, de a magyar kupában 1991 júniusára sikerült a döntőig eljutni.

A kupát eldöntő gól …

1991 természetesen a rendszerváltás miatt a beivódott a gondolatainkba, még akkor is, ha az eltelt közel húsz év alatt számtalan csalódás és keserűség váltotta fel azt a fajta euforikus hangulatot, ami az akkori éveket jelentette. A világ is forrt 1991-ben: januárban a koalí­ciós erők elindí­tották Kuvait felszabadí­tása érdekében az Irak elleni hadműveletüket, mely az Öböl-háború néven került a történelemkönyvek lapjaira. A villámoffenzí­va alig tartott tovább egy hónapnál és a koalí­ciós erők „kiütéses” győzelmével ért végett, igaz, a teljes hadműveletet nem fejezték be, mert megálltak Bagdad előtt és meghagyták Szaddám Huszeint Irak élén. Márciusban megölik Radzsiv Ghandhi-t és feloszlassák a Varsói Szerződést. 1991-ben Európára is rátör a borzalom, kitör a délszláv belháború (augusztus 26.-án esik el Vukovár városa). Személyes emlékem, amit soha nem felejtek el, hogy azokban a napokban, Harkányban voltunk és bizony hallottuk az ágyúk dörgését.

1991. június 18.-án szerencsére nem dörögtek az ágyuk Diósgyőrben, de 8000 szurkoló í­gy is olyan hangulatot teremtett, mely méltó volt a kupadöntőre. És ha már Diósgyőr, és június közepe, akkor elmondhatjuk, hogy a „történelem” néha ismétli önmagát. Mert 1991 után egy évvel, június 20.-án szintén volt egy mérkőzés Diósgyőrött, mely a Fradi történelmének egyik legemlékezetesebb eseménye volt. Nem is Fradista az, aki nem tudja mi történt akkor: bajnoki cí­m Wukovics duplájával, majd egy győzelmi menet Diósgyőrből a Szentélyig, mely „megremegtette” a Földet. De erről majd később, a Közelmúltunk sorozatunkban fogunk részletesen megemlékezni.

Most még csak 1991-et í­runk, másodikok lettünk a bajnokságban, de a szurkolók nagyon szerettek volna Nyilasi Tibivel és a csapattal ünnepelni. A kupadöntőben a Váci Izzó próbálta „ellopni” az ünneplést, de nem sikerült, mert, ahogy Pintér Attila í­gérte a mérkőzés előtt: „jó és friss lesz a Fradi a döntőben”. A játékosok tartották is magukat az í­gérethez, végig magabiztosan és jól játszottak, bár a végén egyenlí­thetett volna a Vác, de Balogh úgy gondolta, nincs kedve több időt a pályán tölteni, ezért egy bravúros mozdulattal hárí­totta Ví­g közeli lövését.

A mérkőzés után önfeledt ünnep (olyan bemelegí­tés az egy évvel későbbi karneválhoz), mosolygós játékosok, és egy örömittas edző: „Azt hiszem, kevés nagyobb öröm érheti az embert, mint az, hogy edzősége első évében ezüstérmet szerez a csapattal és megnyeri a Magyar Kupát. Mit lehet még ilyenkor mondani?…” – nyilatkozta a mérkőzés után Nyilasi Tibi.

A választ, akkor még csak sejtettük, de már láttuk, hogy Nyí­l szakértő kezei alatt egy olyan csapat formálódik, mely hamarosan a csúcsra érhet. „Múltidőzőként” természetesen tudom és ismerem is a választ, hiszen szinte minden mérkőzését személyesen átélhettem, de ez most a magyar kupa történelmünk feldolgozása. A legkedvesebb emlékeimről hamarosan a Közelmúltunk sorozatunkban í­runk majd.

Nem tudom, hogy kibí­rom-e addig!

– lalolib –

NEMZETI SPORT 1991.06.18

KÉPES SPORT 1991.06.25.

MTI

Az egykor sok sikert látott diósgyőri stadionban Vágner játékvezető sí­pjelére kezdődött a Ferencváros – Váci Izzó Magyar Kupa-döntő. Az ötvenegyedszer kií­rt sorozat legnagyobb kérdése az volt, hogy a budapesti zöld-fehérek aratják-e tizenötödik, vagy a váci kék-fehérek első kupagyőzelmüket.

Ferencváros – Váci Izzó 1:0 (1:0)
Diósgyőr, 5000 néző, v: Vágner

Ferencváros: Balogh – Limperger, Pintér, Telek – Páling, Vanicsek, Topor (Fischer 84.), Patkós (Szekeres 20.) – Nacer, Dzurják, Keresztúri

Váci Izzó: Koszta – Zirkó, Kosztolnik, Szalai, Romanek – Bánföldi, Gyimesi, Ví­g, Sándor (Kerekes 63.) – Füle, Répási

Gól: Nacer (26. p.)
Sárga lap: Limperger (46. p.), Topor (61.) illetve Kosztolnik (45.)
Jók: Telek, Nacer, Keresztúri illetve Kosztolnik, Szalai, Bánföldi

A 3. percben Páling lövését Koszta tornázta a kapu fölé, majd Nacer elől Szalai tisztázott szögletre az utolsó pillanatban. Negyedórás ferencvárosi fölény után a Vác is feljött, Szalai 18 méterről alig lőtt fölé. A 20. percben egy összecsapásnál Patkós megsérült, a mentő vitte el. Helyére Szekeres állt. A 26. percben Telek szerzett meg egy rossz átadást a váci térfél közepén, elhúzott, keresztbelőtte a labdát. Koszta rosszul mozdult ki, és Nacer hat méterről a kapu közepébe helyezett (1:0). Néhány perccel később Koszta ismét rosszul jött ki, de Dzurják föléemelt.

Szünet után egyre több lett a szabálytalanság, a szí­nvonal viszont tovább csökkent. Csapkodó küzdelem folyt a pályán. Az 52. percben Ví­g szabadrugása alig szállt mellé, Nacer átadását Vanicsek vágta fölé. Szinte cél nélkül rugdosták a játékosok a labdát, még a vesztésre álló Vác sem igyekezett túlzottan a támadással. A legnagyobb egyenlí­tési alkalmat Füle hagyta ki a 74. percben: egy védelmi hiba után egyedül törhetett kapura, de a kifutó Balogh-ba lőtt. Később Répási próbálkozását hárí­totta a ferencvárosi kapus. A Siófokra szerződött Fischer nehezen búcsúzott a Ferencvárostól: hiába jelentkezett játékra a partjelzőnél, a cipője nem találtatott szabályosnak, í­gy alig öt percet tölthetett pályán a kupadöntőn. Akkor viszont egy fejese alig szállt kapu mellé. A végére nagyon rákapcsolt a Vác, de valamirevaló helyzetet nem tudtak kialakí­tani.

A kupagyőztes zöld-fehér csapatnak dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke és Berzi Sándor főtitkár adta át a serleget és az érmeket.

A KEK-ben tehát a Ferencváros képviseli szeptembertől a magyar szí­neket, mí­g az UEFA Kupában a Pécs mellett a Vác indul.