1913.III.27. FTC, BTC, BAK, MAC kombinált – English Wanderers 3:3

English Wanderers—FTC-MAC-BAK-BTC. Az English Wanderers csütörtökön játszsza az utolsó mérkőzését Budapesten. Minthogy a hazautazás nehézségeit a menetjegy-irodában nem tudták leküzdeni, a kassai ut elmarad.

Az English Wanderers összeállí­tásában megerősí­tést nyer, első sorban Saunders reprezentatí­v játékos személyében, aki Budapestre érkezik és az Oxford City Clapton és más angol csapatok játékosaiból, úgy, hogy csütörtökön lényegesen megerősödve, állanak ki. A csatársor már végleges és az a következő: Brown, Saunders, Springthorpe, Foss, Owen. Chapmann centerhalfot fog játszani és a kapuba az Oxford City kapusa kerül.

A magyar csapat valamennyi tagja, épp úgy, mint az angol, volt már válogatott játékos. A csapat a következő: Ginsery – Rumbold, Szendrő vagy Kehrling – Szury, Bródy, Blum – Weisz v. Dobó, Bodnár, Potya, Schlosser, Borbás.

A mérkőzés rendes helyárak mellett fél 5 órakor kezdődik.

(Pesti Hí­rlap, 1913. március 27.)

1913. március 27., 16:30, Üllői út, FTC, BTC, BAK, MAC kombinált – English Wanderers 3:3 (1:2)
vezette: Herczog Ede
nézőszám: 2 000
FTC, BTC, BAK, MAC kombinált: Ginzery (BTC) — Kehrling (MAC), Manglitz — Weisz F., Bródy, Korda (BAK) — Dobó (BTC), Késmárky (BAK), Tóth-Potya, Schlosser, Szeitler
English Wanderers: Chapman — ?, ? — ?, ?, ? — Brown, Foss, Springthorpe, Saunders, Owen (MTK)
Gól: Késmárky (19., 49.), Schlosser (65.) illetve Springthorpe (1.), Owen (15.), Saunders (6x.)

Az English Wandrers utolsó szereplése. English Wanderers — FTC-BTC-BAK-MAC kombinált: 3:3. (2:1).

Legerősebb csapatával állott ki csütörtökön délután az English Wanderers a magyar kombinált csapat ellen. Csatársorában a balösszekötő helyén szerepelt a Berlinben válogatottban játszott Saunders, aki mellé balszélsőnek a MTK. Owenje került. A centerben Springthorpe állott, akit Foyce és Brown ezúttal igen jól támogattak; a fedezetsor és védelem jobbára ugyanazokból a játékosokból állott, akik az előző mérkőzéseken szerepeltek.

Ezzel szemben a magyar kombinált csapat egészen máskép állott ki, mint hirdették. A kombinált, amelyben hat FTC. játékos, két BAK., két BTC. és egy MAC. játékos szerepelt, a következőleg állt fel: Ginzery, Kehrling, Manglitz, Weisz, Bródy, Korda, Dobó, Késmárky, Tóth, Schlosser, Szeitler. A játékosok csak nehezen szokták meg egymást s ennek tulajdoní­tható, hogy az angolok az első negyedórában két goalhoz jutottak. A második félidőben a kombinált csapat már igen szép összjátékot produkált — különösen a Késmárky—Dobó szárny s nemcsak kiegyenlí­tett, hanem a vezetést is magához ragadta.

Kezdés után a magyar védelem kapkodó játékát az angol belső csatárok jól kihasználják s Springthorpe már az első percben goalt lő. A goal után változatos játék következik. A magyar támadásokat rendesen a jobbszárny vezeti, ahol Dobó sebes lerohanásai nem egyszer igen kritikussá teszik a helyzetet Chapman goalja előtt. Ha e játékos nem lett volna annyira önző lefutásainál, mindenesetre eredményesebben szerepelt volna a magyar csapat. Az angol csapat csak Springthorpe, Saunders s a Manglitz bizonytalan játéka következtében néha kiszabaduló Foyce egyéni játéka révén kerül frontba. A 15. percben a magyar kapu előtt óriási kavarodás keletkezik, amelyből Owen a második angol goalt lövi. Ezután élénkül az iram. A magyar támadások mind gyakoriabbak lesznek, a 18. percben Szeitler egy beadását csak handssel tudja angol bal hátvéd kivédeni (amit a biró érthetetlenül nem í­tél 11-esnek), de a rákövetkező percben Dobó pompás lerohanása után beadott labdát Késmárky védhetetlenül az első magyar goallá értékesiti.  Félidő végéig változatos játék.

Helycsere után a magyar csapat mindjobban fölénybe kerül. A 4. percben Dobó lefutásából Késmárky a kiegyenlí­tő goalt lövi, amelyet a 20. percben Schlosser vezető goalja követ. Nem sokáig örülhet a magyar csapat a vezetésnek, mert pár perc múlva Ginzery hibájából, Saunders kiegyenlí­t. Az utolsó percekben Tóth foultolása miatt a magyar csapat 11-eshez jut, ami ellen az angolok igen protestálnak. A hosszú protestánsnak végre is az lett az eredménye, hogy a 11-est Bródy nobilisen a kapu mellé plaszirozza.

Biró Herzog volt, aki ismét sok hibát követett el.

A mérkőzést körülbelül kétezer főnyi publikum nézte végig, akit a félidői szünetben az Oxford City jelenlevő játékosai angol dalok előadásával szórakoztattak.

(Pesti Hí­rlap, 1913. március 28.)