Feljegyzések a fotelból – Gyenge, hú, de gyenge!
Megérdemeltük. Ha tegnap este valami véletlen folytán a Groupama Aréna lelátóján ülök a barátaimmal, valószínűleg (sőt biztos), a „hú” szócskát más, egy ősrégi mesterség váltotta volna fel, de vasárnap reggel, egy aránylag pihentető alvás után és főleg labdarúgásunk dicsőséges történetét feldolgozó oldalunkon, mégis csak disztingválnom kell magam. Pedig még fortyog bennem a méreg és ha én is tagja lennék a hamarosan induló, újabb celebes agymosásnak (benne Kabáttal – nem a ruhadarabbal, a lilával) most jó hangosan felkiáltanék, hogy az elérjen az Üllői út 129-ig: szurkoló vagyok, ments ki innen! Ne kelljen tovább szenvednem, mert amit mostanság művelünk foci címén, az minden, csak nem szurkoló-barát. Még akkor sem, ha ezzel az alibi-focival sorra gyűjtögettük a három pontokat és mivel a Videoton is imádja eltékozolni a meccseit, volt olyan perc, amikor a tabella élén álltunk úgy, hogy tudtuk, december 2-án hozzánk jönnek és ha győzünk (mert miért is ne győznénk – legfeljebb szenvedve), a Télapótól már három csillagot kérünk karácsonyra. Mint „szemfedős” szurkoló én is beleestem ebbe a kátyúba (a levelet már el is küldtem a fehér szakállásnak), bár láttam és helyenként meg is írtam a csapat semmilyen játékáról a véleményem, de mivel meg volt három pont: puff neki, régen is volt mikor szenvedve győztünk, volt mikor Dalnoki Jenő rárúgta az öltözőre az ajtót és Lakat Károly is tartott néhány „meetinget”, ha Albert Flóri keze túl sokat pihent a derekán. Mielőtt most bárki orvoshoz szaladna segítségért, mert a fotelszurkoló megörült egy kicsit (tegnap azért közel voltam hozzá), az előbbi okfejtés csak egy olcsó hasonlat volt, melyeket a politikusok szoktak mondani, amit a választó elhisz, de most a Fradiról van szó, ezért a kezem inkább kihúzom a biliből, ha már a csapat tegnap este rám csapta az ajtót.
Pedig milyen szépen indult! Ott volt a szép, új, csili-vili stadion, benne lelkesen zászlókat integető derék polgárokkal, akik annyira jól viselkedtek, hogy kaptak egy stadiont – hátha elkerülik a kiesést. A stadion még jól nézett ki, de a Haladás helyzete nem annyira, kieső helyen álltak, ráadásul jön a Fradi, mely ha nehezen is, de mostanság behúzza a vidéki meccseit. Pakson sem villogtak, de elég volt két villanás és fütyülhetett is hármat is bíró. Lét kérdése a három pont, Király Gabi is gondosan vasalgatta a mackónadrágját, az eső is rázendített, az égiek nem a meccsre voltak kíváncsiak (ha focit akarnak látni, inkább nyugatabbra fordulnak), a gyepet és a nézők „esernyőjét” tesztelték. Megtelt az új aréna, benne a hazaiak bíztak egy győztes avatóban, melyről dédiként is mesélni lehet majd az unokáknak.
Derekasan megtettük nekik ezt a szívességet. Igazán örömtelivé változtattuk a stadionavatót. A kezdőnk a szokásost hozta, Varga Roli vállalta a játékot, bár meglátszott rajta a kihagyás. Dani sérült, helyére a jelen „kedvenc” játékosa, Priskin került, aki mégis csak válogatott, hátha most megembereli magát és bizonyítja, miért is igazoltuk le. Nem sikerült neki. Bár volt egy kihagyhatatlan helyzete, de ahelyett, hogy grundosan belestukkolt volna a labdába (ahogy Blazic tette az egyenlítő gólunknál), helyette fifikásan csúsztatni akarta, de nem számolt a haján gyöngyöző esőcseppekkel, melyeken galádul megcsusszant a pöttyös és már nem is emlékszem hol állt meg, de nem a mackónadrágos mögött.
Nem akarom kizárólag Priskinen elverni a port, az első félidőben még Lovrének is volt egy helyzete, igaz, ő legalább remekül találta el a lasztit, amit egy hősiesen bevetődő láb akasztott meg, majd a második félidő vége felé Varga is kihagyta azt, amit eddig mindig bevágott. Ennyi volt – és nem több. Ezért meg nem adnak három pontot. Meg azért a játékért sem, amit a csapat művelt a folyamatos eső díszkíséretében. Hátul többet betliztünk mint eddig összesen, még Blazicnak is volt két hibája, Botka megint elfelejtette, hogy valójában jobbhátvéd, a két szűrő is alapállásba helyezte magát, a legtöbb esetben „eltévedt” a pályán, feltűntek itt és ott, minden elképzelés nélkül. Paintsil sem fickándozott, bár egyedül benne volt meg az alap, hogy a labdával elinduljon – előre.
A társaknak ez nem nagyon sikerült. Helyenként ügyesen passzolgattuk – a félpálya környékén, de ha ellenféllel a nyakunkban kellett társat találni, az már nem ment. Ez volt a legfeltűnőbb, a bátortalanság. No meg az, amit eddig is tapasztaltunk már (szóvá is tettük), hogy nem látni, mit is akarunk játszani. Néha a labda felhozatala is problémás, végső megoldásként hazaadjuk Dibusznak, aki előre rúgja, amit az ellenfél meg vígan és dalolva az esőben, lefejel és ellentámad. Talán az első félidő vége felé volt némi játék, akkor nagyon beszorítottuk a Haladást, de tervszerűség, elképzelés nélkül még az NB I egyik leggyengébb csapatának sem lehet gólt lőni. Főleg akkor nem, ha az élete meccsét játssza. Pakson könnyű volt, a hazaiak nem feszültek meg, kényelmes helyen álltak a tabellán, minek ide izgalom és fáradtság.
A második félidőre jöttek a cserék, de azok nem tettek hozzá semmit – inkább elvettek. Ahogy fogytak a percek és fáradtak a hazaiak, úgy kerültünk egyre nagyobb fölénybe, de Varga helyzetén kívül másra nem tellett. A Haladás meg úgy gondolta, ha a Fradinak annyira nem sürgős, akkor megpróbálják ők. És bejött. Jött egy 17 éves, vézna fiú és meglőtte élete gólját. Megérdemelte, gyönyörű találat volt, nem is akarom elvenni tőle az örömöt. Volt még hátra 5-6 perc és elkezdtünk futni, rohanni – de vajon miért is vártunk erre 85 percet? Persze veszett fejsze nyele szindróma az ilyen, meg is lett az eredménye, Priskin úgy gondolta, a következő meccsen már ne szidják a szurkolók és nemes egyszerűséggel kiállíttatta magát. Remek. A Videoton ellen már centerünk sem lesz, bár lehet, hogy ebből lesz az előnyünk?
Így legalább a Videoton ellen más felállásra, más taktikára lesz szükség. Meg sokkal jobb, szervezettebb és harcosabb játékra. Abban eddig sem voltam biztos, hogy ennyi elég a Videoton ellen, de a tegnap esti szenvedés után az elvárásom csak annyi: valahogy ússzuk meg komolyabb zakó nélkül. Elfáradt a csapat. Nem erőben, azzal nincs gond, főleg a „mennyeiben”. Fejben, lábban, technikában, taktikában, tervszerűségben – mindenben amiért általában három pontot szoktak adni, ott vannak gondjaink. Jó lenne valamit kitalálni, jó lenne egy szakmai frissülés, mert azt továbbra is tartom, ez a játékosállomány sokkal többet tud – ha tudja, mit is kell játszania.
Tegnap sem tudta, ahogy 1-2 mérkőzést leszámítva, az elmúlt egy, másfél évben sem. Nem a vereség a fájó, fél év után ki lehet kapni (jobb lenne nem), időnként be-becsúszhat egy rosszabb meccs, de a jelen Fradijánál ennél sokkal nagyobb a gond. Az igazi mérce szombaton jön a Videoton ellen, ahol esetleg még helyre is állhat a világbéke, de az is csak takaró lehet, egy kedveskedő ajándék az adventi napokra. Van rá remény? Vagy az év utolsó előtti fotelos jegyzeténél már nem tudok ellenállni a csalódottságomnak és mégis csak előveszem az ősi mesterséget?
Jó lenne elkerülni.
37 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Gyenge, hú, de gyenge! bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Dollnak már régen mennie kellett volna. Kb. akkor, amikor kiestünk 2016 nyarán az albán Partizani ellen a BL selejtezőből. Az NB1 szintjén vannak kiemelkedő képességű játékosaink: Dibusz, Lovrencsics G., Otigba, Spirovski, Gorriaran, Paintsil, Varga. De mint csapat, nagyon gyengék vagyunk. Semmi összhang a csapatrészek (védelem-középpálya, középpálya-csatársor) között. S ez a szakmai stáb sara. Az is igaz, hogy van egy jó pár játékos a keretünkben, akiktől meg kellene válni, mert nem ütik meg a kívánt szintet, nem is játszatjuk őket, fölösleges pénzkidobás a bérük: Stenberg, Koch, Rui Pedro, Bognár, Lovrencsics B. A fiatal játékosainkkal (Csernik, Csonka, Kundrák) kapcsolatban is nagyon szkeptikus vagyok, lesz-e belőlük valaha Fradi szintű játékos. Hajnal Tominak (fájó kimondani, de talán már Gera Zolinak is) meg érdemei elismerése mellett inkább már az edzői pályára kellene fókuszálnia, Batik karrierjét meg kettétörte a hosszú sérülés, pedig 2015 tavaszán nagyon ígéretesnek tűnt.
„Az NB1 szintjén vannak kiemelkedő képességű játékosaink: Dibusz, Lovrencsics G., Otigba, Spirovski, Gorriaran, Paintsil, Varga.”
Azt mondják, egy újszülöttnek minden vicc új. Ezek a nevek a vicc katagóriája, nem a kiemelkedő képességű játékosoké.Ezek a játékosok a húsz évvel ezelőtti Fradiba se fértek volna be, nemhogy a60-as 70-es években. Akkoriban még a téri csapatba sem. Ezek kifejezetten képzetlen labdarúgók.
De nem a ’95-ös, vagy a ’76-os, ’68-as bajnokságot játsszuk újra, hanem a 2017/18-ast. Ez a kor van, meg ez a választék. Van épp elég baj, minek itt feleslegesen kekeckedni és játszani az értetlent.
20 évvel ezelőtti Fradiba (1997 ősz) azért befértek volna, a 60-as, 70-es évekbelibe persze, hogy nem. De nem is arról beszéltem, hanem a jelenről.
Biztos? Hatot rúgtunk egy ír csapatnak, kivertünk egy svédet, megvertünk egy görögöt. Vö. Andorra és Luxemburg és klubcsapataink gyászos szereplésével.
És 1997 őszén Nyíl ült a kispadon…és csak Nicsenko és Milovanovic volt légiós.
Másodikok vagyunk, három pont a hátrányunk. Nyolc győzelem, egy döntetlen a szombatit megelőző kilenc bajnokink mérlege. Tudjuk, hogy Felcsúton hogy lett iksz…. Egyébként meg szárnyalnak pólósaink mindkét nemben, női focistáink gyakorlatilag legyőzhetetlenek, pontot szereztek férfi kéziseink, lányaink 22 gólt hintettek az oroszoknak a válogatottban. Férfi tőrcsapatunk MAGYAR BAJNOK LETT… A FRADI továbbra is az abszolút TOP Magyarországon !
Fizetett hirdetés? 😳
Csak egy vélemény. Sokan, sokféleképpen látjuk a mai helyzetet, nincs ezzel semmi gond.
Szombaton megverjük a Videotont 3-0-ra és a tabella élén vagyunk – jó nagy ábránd, tudom és minden újra happy. 🙂
A kis Lovre dog duplázni, majd a helyére beálló Kundrák-gyerek adja meg a kegyelemdöfést, bójaként kerülgetve a remegő térdű Juhászt és Fiolát.
Ez a meccs a „veletlennek” meccse Volt.
Véletlen egy 17 éves gyerkôcnek be sikerült egy olyan gòlt lôni, amit talí n életében soha Sem fog mégegyszer (ha egyaltalí n fog még gòlokat lôni) belôni.
Azt véletlen a Haladí s pont stadionavatí sí ra kell kií llni. Véletlen még az esô is esik. Véletlen a alapvonalbìròk egynéhí nyszor alposan elnézték a szögleteket és aztí n véletlenül inkí bb a Halinak adtí k meg, még akkor is ha nem lett volna jogos.
Talí n még sorolhatní m a véletleneket.
Egy azonban biztos, hogy ha az a 17 éves gyerkôc ilyen gòlt lô és ezen eldôl a meccs, akkor nagyon is sokat bìzunk mostaní ban (vagyis legalí bb ebben a meccsben) a véletlenekre.
Véletlen pont a középpí lyí nkròl hií nyzik a Fradi megtestesìtôje (Gera) és véletlenül még Böde Dani is lesérül.
Hogy ne merüljek ki a véletelenekbôl, véletlenül még a Priskin is hií nyozni fog.
No, hat kell-e még a véletlenekbôl ?!
Szerintem nem.
Engedjétek meg a következô kérdést: Hí t akkor mostaní ban csak véletlen gyôztünk ?
Az a 17 éves gyerek már 16 évesen lőtt két gólt az NB I-ben. Ebből a szempontból egy dolog lehet véletlen, ha nálunk 23 év alatti magyar gyerek lőne egyszer gólt.
Az inkább a lehetetlen, mint a véletlen kategóriája. Ne keverjük a jelzőket… 🙁
@baradlay Richard on:
Nem illik elmagyarí zni a mí s érdemeit, akkor is, ha még „csak” egy 17 éves gyerekrôl van szò.
A hozzí szòlí somat most odí ig mòdosìtaní m, hogy az ìrigység is beszélt belôlem.
A véletlenekhez sorolhatní m barmelyik olyan jí tékosigazolí st, amely rosszabb vagy „csak” egyenlô minôségû, a sají t utí npòtlí sunkní l, illetve utí npòtlí sunkkal.
Nem mondom azt, hogy ne igazoljunk, de csakis olyanokat, akik igazoljí k is a bizalmat.
Ami bosszant az az, hogy a Halinak van sají t utí npòtlí sa, amely bevetésre is kerül folytonossan.
A véletlenekre nem lí tszik, hogy bìzik a Hali.
Mi meg alapossan hazí rdjí tékozunk, ùgy hogy senki Sem lehet biztos abban, hogy nem-e bukkan fel majd egy ùjabb 17 éves gyerek, aki megint megragadja majd a lehetôséget, hogy a Fradi ellen gòlt rùgjon.
A véletelenekben mí r akkor végleg nem fogok hinni, amikor a Hali a Videotont is megveri.
Kedves „17 éves vézna gyerek”. Legyen szìves, ott is olyan gòlt lôni, mint ellenünk.
Ez mí r becsületdolog lenne !
A véletlen vagy szerencse nem létező dolog. Úgy definiálnám, hogy a tehetség találkozik a lehetőséggel.
Igen a Halinak van saját utánpótlása. Én is hiányolom a Fradiból a minőségi utánpótlást, bár be kell látnom, a bele töltött pénz nem mindig jön vissza. Viszont akkor azt kérdezném: ha nem költünk utánpótlásra, miért nem tudunk megvenni egy 16-17-18 éves gyereket a Halitól vagy bárki mástól? Engem az eredmény érdekel, de sajnos nincs. Bár néha csodálkozom, hogy evvel a hullagyenge játékkal hogyan lehetünk még mindig másodikok 3 ponttal a Vidi mögött? Tudom, ez az NB1….
Ott voltam, sajnos egy jóval gyengébb csapattól kaptunk ki, az akarat volt az óriási különbség. A két belső bekk meg annyi labdát adott el mint az Adidas. Priskin katasztrofa. Vérfrissités kellene elöl illetve a kispadon, de ezt mindenk látja. Csak odafenn nem..
2016 eleje óta nincs fejlődés. Nincs taktika, nincs motivációs fölkészítés, nincs Fradi szív. (Ál)eredményesség van. Nem tudom, minek kell történnie, hogy valami változás legyen? A csapat ellen szurkolni nem lehet, nem tudok.
Tudjátok, mi folyik most? A jövő generációinak Fradi drukkereit, most nem nyerjük meg magunknak. A ma felnövők már nem értik, miért lelkesedünk a zöld-fehér színekért? Nekünk még voltak érzelmi élményeink. Láttunk a Fradiért élni-halni tudó játékosokat, és edzőket. Hol van ma egy Lipcsei Peti, egy Simon Tibi, egy Dalnoki Jenő … A mai fiatalok már nem látnak semmi szeretni valót a Fradiban…
Tegnap a Haladás játszott szívvel-lélekkel.
A tegnap látottak után most már azt mondom, aki Doll-t a padon tartja, az egyszerűen árt a Ferencvárosnak, s mint olyan neki is menni kell. A pojáca lelépti pénzének kifizetése még mindig kisebb veszteség, mint amilyen károkat okoz a puszta jelenlétével. Egy új edző, aki tud motiválni és taktikát kialakítani, jövő nyárra összerak egy olyan csapatot amely majd nem kap ki az első kecskepásztor csapattól, aki szembe jön.
Tegnap, csak a várható történt. A stadionavatón tudni lehetett előre, hogy egy motivált hajtós csapat vár ránk, akik ha sikeresek lesznek ellenünk hetekig eljátszhatják a sztár focista szerepét annak ellenére, hogy a következő két meccsen a negyedét fogják beletenni a játékba, így két vereség lesz a sorsuk. Ferencvárosi legendák nem kaptak ekkora türelmet, mint ez a senkiházi. Takarodjon innen.
Egyetértek. Szép volt ami, jó volt ami, de elég volt. 👿
Lám-lám! Sajnos a sok károgónak igaza lett. Győzelmek,pontok jöttek, de aki mélyebbre gondolt, az látta a hibákat. Őszinte leszek, Priskint nem sajnálom, remélem télen elsírja magát anyucinak vagy a managerének hogy itt nem érzi jól magát és továbbáll. Ez a Fradi abban különbözik a „nagy Fradik”-tól, hogy akkor is volt vereség, meg gyenge forma, de ha nem ment, akkor dacból meg elszántságból kipótolták. Itt Varga Rolin ,Lovrén kívül senkin sem látni hogy megszakadnának és még ők sem mindig.
A Vidi ellen én sem tudom mi lesz. Mi Fradisták, akik győzelemre és uralkodásra születtünk hajlamosak vagyunk ilyenkor a sárga föld alá sírni magunkat a formánk miatt, pedig sokszor ilyenkor szokta összekapni magát a csapat. Én mindenesetre ott leszek és remélem okkal kiabálom majd, hogy:”fehérvári c… p…… sosem lesztek bajnokok. Hajrá Fradi!
Természetesen, én is ott leszek!
Hajrá Fradi!
Milyen károgóknak. Te mit láttál, mert én csak szenvedést 1-1,5 éve. Jó és tudatos focit alig.
Én is károgtam. Bár ne lett volna igazam….
Én a Paks meccs után így károgtam:
„becefix on 2017. november 19. vasárnap at 10:49
Nem a károgás a célom, de ez a tévések ellen nagyon kevés lesz…És épp most veszítjük el a semmit érő válogatott pilinckázás miatt Vargát, Doll beáldozta Bödét is, bravó…Elég rég voltam ilyen elkeseredett és borúlátó egy győztes meccs után. A 3 pontnak örülök, de ennyi. Priskin finoman szólva sem kedvencem, de most, hogy Dani kiesett sajnos nem nélkülözhető. Lovrencsics Balázs “darabos, mint a dorogi brikett”, de talán küzdőszellemben jobb, nem tudom..(?)
A védelem és a középpályás szűrés most rendben levőnek tűnik, kérdés, hogy a “Lazovicok” ellen is hatékony lesz-e.. Előtte azonban megyünk a Halihoz, azt hozni kell, utána lehet elmélkedni az őszi elsőség kérdésén. Én is játszatnám Bőlét, Paintsilt és Moutarit, és nagyon remélem, hogy Roli felépül a Vidi meccsig. Hajrá Fradi!”
Sajnos bejött….A Vidi ellen csoda kell, de azt mostanság nem mi szoktuk hozni, hanem az ellenfél
Azért c…p…-nak kell lenni ahhoz, hogy az ember ilyeneket kiabáljon.
Mindenekelőtt gratulálok a Szombathelynek, úgy hajtottak, ahogy egy stadionavatón illik. A kis srácnak pedig azt kívánom, ne ez legyen az utolsó sikere a labdarúgópályán!
A mieinkről sok újat nem tudok írni. Hetek óta szajkózom (többekkel együtt), hogy ennek a csapatnak nincs stílusa, nincs egy irányítója. Elkényeztetett, jómódú játékosok focizgatnak minden elképzelés, minden begyakorolt szisztéma nélkül. Hol van a Fradi-szív? De kitől is várhatnánk el? Hol van egy, a Fradihoz ragaszkodó saját nevelésű játékos? Hol van egy Fradi-szívű edző, aki fanatizálni tudná a játékosokat, megmondaná, hogy kinek hol a helye a pályán, mit kell csinálnia? Ki mondja meg a jobbhátvédnek, hogy a 16-os vonala és az oldalvonal között van a helye védekezésben, hogy ne tudják többször is mögé, a szélre leadni tisztán a labdát? Hogy beadásnál nem a csatár mögül kell figyelni, hogy az mit kezd a labdával? Hogy alibi oldalpasszok helyett fel kell vállalni az előretörést a középpályán? Folytathatnám, de elegem van…
Rossz belegondolni, hogy mi lesz a Videoton ellen. Persze nekik most már a döntetlen is jó eredmény lenne idegenben. Én egyelőre félreteszem az álmaimat, mert ez a csapat alkalmatlan a bajnoki cím kivívására!
Én is hiányolom a Fradi szívet, de be kell vallanunk, hogy más csapatnál is működik szív nélkül a dolog. Ott viszont van profizmus. Tudja mennyi pénzt kap, ezért milyen szinten kell teljesíteni.Ha nem elég neki ami jelenleg van, még többet kell teljesíteni hogy egy jobb helyre kerülhessen. Hol van ez nálunk?
Drága barátom, egyértelmű, hogy gond van, ami a szakmát illeti. Látta mindenki, hogy nincs játékunk, de mivel jöttek a pontok, nyeltünk egy nagyot. És eljött a stadion avató. Abban mi nagyok vagyunk.
A kérdés a téli szünetben, a hogyan tovább. De a Videoton elleni meccset ugye nem adod fel a kezdő sípszó előtt?
Megpróbálom, de meccs előtt megbeszéljük. 😛
Rendben 🙂 De ne feledd, ez a mennyei bajnokság. Itt ugyanolyan eséllyel verjük sima 3 góllal a Videotont és az élre ugrunk, minthogy 6 pontra nő a hátrányunk…
Jó hideg lesz, rendesen kell inni. A játékunkat látva se hátrány 🙂
Ezzel a játékosállománnyal nem is lesz játékunk soha. Ezek rossz zongoracipelők, nem művészek.
Göröcs Titi mondta egyszer: A mi időnkben művészek és mesteremberek voltak a pályán. Segédmunkásokat nem engedtünk a pálya közelébe sem. Nem kell más kommentár. Hajrá Fradi!
Egyedül Paintsil-t lehet művésznek nevezni, faragják is rendesen büntetlenül az ellenfél favágói, csakúgy, mint anno Leonardo-t.
Paintsil a két-három gólján kívül emlékezetest nem nyújtott eddig. Ráadásul egyre gyengébb formában van.
Pánczél Dzsó is jó példa arra, hogy amikor idehozunk valakit az átigazolási időszak végén, akkor egy ideig jó az újdonsága és ismeretlensége okán. Aztán kezd elszürkülni, mert Doll és stábja nem képes a játékosokat fejleszteni. Az ellenfelek is kiismerik; kielemzik a mozgását, a cseleit, és egyre jobban hatástalanítják. Két éve az az érzésem, hogy az edzéseken nem történik semmi, mert a játékunk nem csapatjáték. Egyéni villanásokkal vagyunk itt, ahol vagyunk. Szerintem 0 a szakmai munka.
Hoztuk a szokatlant!
Eddig még csak csak bebetliztük a pontokat,de tegnap már az sem jött! Az indulótolvaj halinak,meg VANNAK fiatal tehetségei.Nem kell nekik egy kiégett tehetségtelen válogatott csatár, aki 88 perces teljesítménye egy piros lap.Ma is azt mondom,hogy ez az ember púp a csapat hátán. Doll maisternek egy kérdést tennék fel.Ez a taktika?Mert ha igen, akkor nem kell német edző.Ezt még a járási kettőben is hozza Pista bá, aki nem topedző,hanem a helyi tűzoltószertár gondnoka,állandó nappalosként!Ami meg a csapatot illeti,tegnapi nap láttam rajtuk a legjobban,hogy semmi elképzelés,sőt Fradizmus sincs bennük.Jó pénzért rossz zsoldosok csak,a foci alázatos tisztelete nélkül.Azt meg hogy Fradizmus,nos „nyomokban” sem láttam.
Tisztelt lalolib! Minden szavaddal mondatoddal egyetértek nagyon jó írás nagyon kevés ez a produkció.A Videoton meccsen bárcsak feltámadnánk,de nagyon pesszimista vagyok nekem is megfordult a fejemben a nagyobb zakó is.Priskin nagy talány Gárdonyi Géza regénycím jut eszembe „A láthatatlan ember”. De akkor is Hajrá Fradi!