„A Fradi az Fradi. Még akkor is ott vagyok, ha nem vagyok ott.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Sporttársak!

1939. február 3. Ják. – 2018. február 3. Tapolca.

Ha a sors nem szól közbe, akkor ma ünnepeljük Novák Dezső 79. születésnapját. A torta, az ajándékok, a család ölelése, a pályatársak köszöntése helyett ma itt vagyunk Tapolcán és immáron negyedik alakommal, egy utánpótlás labdarúgótorna keretén belül emlékezünk a magyar labdarúgás legendás játékosára, edzőjére az olimpiák történetének legeredményesebb labdarúgójára.

Ahhoz túl közeli és fájdalmas az emlék, hogy néhány pillanatra ne csukjuk be a szemünket és ne borzongjunk bele a sors akaratába. Mégis, ha belegondolunk, hogy miért is vagyunk itt, hogy Dezső bácsi szerettei, barátai, pályatársai az ország különböző szegletéből eljöttek, a szí­vünk megtelik melegséggel.

„A Fradi az Fradi. Még akkor is ott vagyok, ha nem vagyok ott.” – Ezt az örök érvényű gondolatot, érzést akkor mondta, amikor arról kérdezték, hogy nem hiányoznak-e számára az égig érő Üllői úti fák, melyek talán az 1995-s BL csoportkörében zöldelltek a legszebben. Vagy talán még sem csak akkor? Hiszen a 7 bajnoki cí­m, két magyar kupagyőzelem, VVK siker, világválogatottság, két olimpiai aranyérem, olimpiai és EB bronzérem – mind-mind olyan siker a pályafutásában, amit nagyon kevesen tudnak felmutatni a magyar labdarúgás történetében.

Egy régi bölcselet szerint, ha valakinek meg akarjuk ismerni az életét, húzzuk fel a cipőjét és sétájuk végig azt az utat, amit megtett, éljük át a sikereit, bánatait, kétségeit és sose feledjük, mindenkinek megvan a maga története. Négy év után, a torna első alkalommal lépi át az országhatárt. Köszönjük a felvidéki Felsőszeli és Komárnoi csapatoknak, hogy elfogadták a meghí­vásunkat. Ezzel nemcsak nemzetközivé tették a tornát, hanem aktualitást is adtak az emlékezésnek.

Dezső bácsi pályafutásának egyik legemlékezetesebb mérkőzésével emlékezünk nemzetközi sikereire.

1968. január 9. Liverpool. Havas, hideg időre ébredt a város. A szurkolók aggódva figyelték a rádió hí­reit, sokan attól tartottak, hogy elmarad az esti mérkőzés, a Ferencváros elleni VVK visszavágó. Biztosak voltak a sikerben, az egygólos hátrány ledolgozásában, a továbbjutásban. „Mindenáron tovább kell jutni!”, „A Vörös Ördögök biztosak a továbbjutásban!” – harsogták a reggeli angol újságok. A jegyek már elővételben elkeltek, délutánra az időjárás is megenyhült, még a nap is kisütött, mintha látni szerette volna a két csapat összecsapását, mintha nem akarta volna elrontani a foci ünnepét, a Fradi parádés játékát és dicsőséges továbbjutását, a győztes mérkőzés utáni boldogságot az arcokon és hallani akarta a nagyon sportszerű hazai közönség tapsát, mellyel elismerte, a jobbik csapat jutott tovább, ráadásul kettős győzelemmel.

Szí­v, ész és tudás szülte a sikert, melyből Novák Dezső pályafutása egyik legjobb játékával járult hozzá. „Nem csak ragyogóan helyezkedett, hanem végig nagyvonalúan, határozottan szerelt, ügyesen cselezett, s labdái mesterien pontosak voltak” – í­rták róla az újságok hasábjain. A mindig is szigorú mester, Lakat Károly dr. edzői noteszébe „9”-s osztályzatot adott a csapat jobbhátvédjének, mely elismerés oly ritka volt a Tanár úr osztályozó könyvében, mint a fehér holló. De azon a havas, csúszós pályán Novák Dezső olyan teljesí­tményt nyújtott, melyre az egész világ felfigyelt.

Az emlékezés meghitt percei után, a negyedik Novák Dezső utánpótlás emléktorna záró pillanataihoz érkezvén, a Tempó Fradi Alapí­tvány nevében köszönjük Tapolca városának, amiért rendelkezésünkre bocsájtotta ezt a nagyszerű sportcsarnokot, és segí­tséget nyújtott a torna előkészí­tésében, lebonyolí­tásában. Itt is sokan ismerték és szerették Dezső bácsit, hiszen innen csak 15 km Badacsony, ahol oly sok varázslatos és emlékezetes napot töltött el családjával és barátaival. Köszönjük az FTC Baráti Kör és Judik Péter anyagi támogatását, az üllői129 internetes portál segí­tségét a torna népszerűsí­tésében, köszönjük a résztvevő csapatoknak, hogy elfogadták meghí­vásunkat, és külön köszönet a Ferencváros, a Haladás és a Tapolca „öregfiúknak”, hogy idén is egy gálamérkőzéssel tették még emlékezetesebbé az emléktornát.

Biztosak vagyunk abban, hogy Dezső bácsi most is itt van köztünk, a csillagokból figyel és óv minket.

Köszönjük megtisztelő figyelmüket.

A torna szervezői nevében a dí­játadó megnyitó beszédét a torna szóvivője és ceremónia mestere Rédli András tolmácsolta.