Jászberényi Zoltán

A Szemere telepen kezdte a focit a kis Pitroff Zoltán, majd az MTK-ba igazolták, ahol már Pesti Zoltánként szerepelt.

Miután vasutasként dolgozó apját Vácra helyezték, elhagyta a kék-fehéreket. Vácott már Jászberényi (hogy miért éppen Jászberényire magyarosí­tott a papa, arra nem tudott magyarázattal szolgálni…) néven rúgta a labdát.

Mindössze egy esztendőt töltött a Duna-parti városban, amikor felfigyelt rá a Ferencváros. Hí­vta az Újpest is, de az Üllői útra szerződött.

A ferencvárosi tizenegyben 11 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 11 nemzetközi találkozón rúgta a labdát és összesen 11 gólt szerzett.

Az  1936/37-es ezüstérmes csapatban nyolc bajnoki mérkőzésen kilencszer talált az ellenfelek kapujába középcsatárként (ha nincs játékossztrájk, talán sohasem kerül be a Táncos, Kiss Gyula, Sárosi, Toldi és Kemény fémjelezte csatársorba). 1936. október 11-én négy gólt szerzett a Budai 11 ellen bajnoki mérkőzésen. Ez sem volt elég azonban ahhoz, hogy vetélytársa legyen Sárosi dr.-nak…

Az 1938/39-es szezonban a védelem tagjaként háromszor volt tagja a bajnoki dobogó második fokán végző csapatnak.

A kortársai szerint megbí­zható játékos volt, aki mindig jó átlagteljesí­tményre volt képes. És ha ez nem lett volna elég a csapatba kerüléshez, sértődés nélkül csak ennyit mondott: „Játsszon a jobb!”

Klubjai: MTK, Vác, Ferencváros (1936-39: 11 bajnoki / 9 gól), Nemzeti