Magyar rémálom Splitben: egy félidő elég volt a horvátoknak
Marco Rossi csapata nem bírta el az egyéni hibákat, a hazaiak már a szünetre eldöntötték a három pont sorsát.
A magyar labdarúgó-válogatott 3–0-ra kikapott Horvátországtól a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőjének 7. fordulójában az E-csoportban.
HORVÁTORSZÁG — MAGYARORSZÁG 3-0 (3-0)
Split, Poljud stadion, 32.110 néző.
vezette: Daniele Orsato (asszisztensek: Manganelli, Preti; tartalékjv.: Massa – olaszok)
HORVÁTORSZÁG: Livakovic — Jedvaj, Lovren, D. Vida, Barisic — Modric (Kovacic, 67.), Rakitic (Vlasic, 74.), Brozovic — Perisic (Brekalo, 60.), Petkovic, Rebic
kispad: Kalinic, Sluga, Melnjak, Peric, Orsic, Skoric, Pasalic, Badelj, Bartolec
Szövetségi kapitány: Zlatko Dalic
MAGYARORSZÁG: Gulácsi — Lovrencsics G., Orbán, Kádár (Lang, 46.), Korhut — Vida M. — Dzsudzsák (Nagy Do., 60.), Kleinheisler, Holman, Sallai (Varga R., 76.) — Szalai Á.
kispad: Dibusz, Kovácsik, Ferenczi J., Kovács I., Németh K., Sigér, Botka, Feczesin, Holender
Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gól: Modric (5.), Petkovic (24., 42.)
Sárga lap: D. Vida (31.), Brozovic (45.) illetve Kleinheisler (18., 56.), Lovrencsics G. (82.)
Kiállítva: Kleinheisler (56.)
A napok, sőt hetek óta tartó találgatásokat 2019. október 10-én, 19.13 órakor le lehetett zárni: a gyepszemlére érkező horvát válogatott tagjait akkora ováció fogadta, hogy azon talán még maguk az ünnepeltek is meglepődtek. Aki tehát azt pedzegette, hogy Splitben nagyobb szeretet fogadja majd a magyar együttest, mint a Zlatko Dalic edzette csapatot, tévedett. A kezdésig hátralevő bő másfél óra egészen hihetetlen hangulatban telt: mintha csak zenés estén lettünk volna az Adria partján, folyton-folyvást horvát népdalok szóltak a hangszórókból. Az össznépi nótázás csak akkor szakadt félbe, amikor Dzsudzsák Balázs vezetésével a magyar válogatott kifutott melegíteni – az éles füttyszó is jelezte, hogy a népszerűségi rangsor élén valóban nem a mieink állnak errefelé.
A kezdőként a pályára kocogók között volt Vida Máté is, aki egy hónap híján három év elteltével ölthette magára újra a címeres mezt. A válogatottban legutóbb 2016. november 15-én, a Svédország ellen 2–0-ra elveszített felkészülési mérkőzésen szereplő középpályás visszatérésére a horvát kollégák is felkapták a fejüket: „Meglátjuk, a mi Vidánk vagy a ti Vidátok a jobb” – jegyezte meg egyikük, noha a mosolyából arra következettünk, számára ez nem kétséges.
Számunkra meg az nem, hogy a magyar drukkernél elszántabb kevés létezik. Ezerötszázan foglalták el a Poljud vendégszektorát, s megpróbálták felvenni a harcot a mintegy hússzoros túlerővel szemben. A megszokott koreográfia sem maradhatott el, amíg a kerítésen a „Három szín, mi éltet…” feliratú drapéria feszült, addig a mögötte felsorakozók pirosba, fehérbe és zöldbe öltöztették a lelátó(rész)t.
A mérkőzést tiszta fehérben indító magyar válogatottra már a negyedik percben a frászt hozta Ivan Perisic, de lövését Gulácsi Péter még védeni tudta. Az immár 29-szeres válogatott kapus a kezdést megelőzően abban reménykedett, hogy a védelem stabil lesz, és képesek lesznek lehozni a meccset kapott gól nélkül – ehhez képest már a Bayern München szélsője is Korhut Mihály rossz passza után került helyzetbe. Ha ezt még meg is úsztuk, az újabb hibát már nem: Kádár Tamás gyakorlatilag odaajándékozta a labdát Luka Modricnak, aki van akkora klasszis, hogy könnyedén éljen egy ilyen lehetőséggel.
Még csak az ötödik percben jártunk, de már fogtuk a fejünket. A középkezdés megelőzően a 125. válogatott mérkőzésén a 16. gólját jegyző csapatkapitány ugyanúgy űzte az övéit, mint a másik oldalon Dzsudzsák Balázs, és persze a vendégszektorban is zengett a „Mindent bele! Mindent bele!” Az akaraterővel nem is volt gond, ám egyhamar nyilvánvalóvá vált, a tudáskülönbséget ritkán lehet lelkesedéssel kompenzálni. Ha a házigazdák felgyorsították a játékot, arra nem volt ellenszer, az első negyedórában többször is növelhették volna előnyüket. Hogy nem tették, azt a 23. percben kis híján megkeserülték (ej, bennünket mennyire boldoggá tett volna ez…), ám Vida Máté kapuba tartó fejese egy védőről pattant szögletre.
S hogy szegény magyart még az ág is húzza: egy perc múltán Lovrencsics Gergő hibáját kihasználva Ante Rebic szolgálta ki tökéletesen Bruno Petkovicot. A labdát a kapuba sarkazó Dinamo-támadó kapcsán érdemes megjegyezni: zágrábi játékos góljának talán még sosem örültek ennyire Splitben. Az ő örömük a mi bánatunk volt: csakúgy, mint az első, a második hazai gólhoz is kellett egy nagy magyar hiba. Fájdalom, ebben a selejtezősorozatban nem először fordul elő, hogy ezen a szinten megengedhetetlen bakikat követnek el a játékosok, félő, a végén ez sokba kerül majd.
S akkor még nem láttuk a harmadik gólt – bárcsak ne is láttuk volna! Egy beadás után Kádár Tamás nem találta el jól a labdát, amely felperdült a lábáról, Bruno Petkovic le akarta venni, de elpattant tőle. Hogy hol landolt? Az eseményeket tehetetlenül szemlélő Gulácsi Péter kapujának jobb alsó sarkában. Jellemző, hogy a gólt érő megmozduláson maga a szerző nevetett legjobban. Mi viszont sírni tudtunk volna. Hátravolt még negyvenöt perc. Hogy miben bízhattunk? Legfőképp abban, hogy a magyar játékosokban a folytatásban lesz annyi, hogy legalább a szurkolókért és a becsületükért harcolnak.
Marco Rossi mindenesetre megkímélte a további szenvedéstől Kádár Tamást, és a második félidőre Lang Ádámot állította a helyére. Ahogy az várható volt, a horvátok visszavettek valamelyest, igaz, az 54. percben így is tizenegyeshez jutottak, ám Gulácsi Péter bravúrral szögletre ütötte Ivan Perisic lövése után a labdát, míg a büntetőrúgás előtt szabálytalankodó Kleinheisler László a sarokrúgás elvégzése előtt „kireklamálta” magának a második sárga lapját – kiállították.
A 63. percben a közönség Zlatko Dalicot éltette, aki a kispad elé kisétálva, körbeintegetve köszönte meg ezt. A 67. percben Luka Modric hagyta el vastaps közepette a játékteret. A 68. percben végre Dominik Livakovicnak is akadt védenivalója – Sallai Roland lövését követően. A lelátó hullámzott, de a mérkőzés csendben csordogált, s végre felhangzott a hármas sípszó. 3–0
| 1. Horvátország | 6 | 4 | 1 | 1 | 13–5 | +8 | 13 |
| 2. Szlovákia | 6 | 3 | 1 | 2 | 10–8 | +2 | 10 |
| 3. MAGYARORSZÁG | 6 | 3 | – | 3 | 7–9 | –2 | 9 |
| 4. Wales | 5 | 2 | 1 | 2 | 5–5 | 0 | 7 |
| 5. Azerbajdzsán | 5 | – | 1 | 4 | 5–13 | –8 | 1 |
| Az Eb-selejtezőben azonos pontszám esetén jelenleg a gólkülönbség szerint rangsorolunk, a végelszámolásnál azonban az egymás elleni eredmény dönt. | |||||||
További képek: mlsz.hu (itt és itt), nso.hu, Sportfotók
Nyilatkozatok:
Marco Rossi szövetségi kapitány rendkívül letörten értékelte a magyar labdarúgó-válogatott csütörtöki háromgólos vereségét a világbajnoki ezüstérmes horvát csapat vendégeként, elsősorban nem is az eredményt, hanem a mutatott játékot fájlalta a spliti Európa-bajnoki selejtezőmérkőzésen.
„Vitán felül sokkal jobb csapat a horvát, ezért ki lehet kapni 3–0-ra tőle, ez benne van a futballban, a szlovákok például 4–0-s vereséget szenvedtek tőlük szeptemberben. De nem így, nem ilyen formában! Ha ugyanolyan küzdelemben maradunk alul, mint Szlovákiával szemben, az nem gond, mert akkor az utolsó percig küzdöttünk” – fogalmazott csalódottan az olasz szakvezető, aki nem kívánt felelőst vagy bűnbakot keresni, mert nem egy, hanem sok játékos követett el nagyon komoly hibát.
Rossi arra nem tudott magyarázatot adni, mi okozhatta együttese dekoncentráltságát. Úgy vélte, nehéz lenne az atmoszférára fogni, mert futballistái játszottak már hasonló környezetben, ugyanakkor egyelőre maga is csak keresi a válaszokat, amelyeket muszáj lesz megtalálni, és nemcsak a vasárnapi, azeriek elleni találkozóra, hanem hosszú távon.
„Idejöttünk és úgy játszottunk, mint a nyulak. Öt-hat gyermeteg hibát követtek el a játékosok, ebből három gólt kaptunk. A sorozatos korai hibák pedig csak növelték a bizonytalanságot. Ez volt a legrosszabb meccsünk, amióta én vagyok a kapitány. Az ellenfél jobb, mint mi, de nem mindegy, hogy kapunk ki. Nem harcoltunk, nagyon messze voltunk a legjobbunktól” – kesergett Rossi, aki példaként a Kádár Tamás hibája után született első horvát gólt említette.
„Luka Modric világsztár, kiválóan támadott le, de harminc méterről indult, bármilyen megoldást választhatott volna a védő…”
A tréner újságírói kérdésre annak sem tudott felhőtlenül örülni, hogy a csoport másik találkozóján a magyarok számára kedvező eredmény született azzal, hogy Wales 1–1-es döntetlent játszott Szlovákiában. Megfogalmazása szerint egy ilyen meccs után nehéz arra gondolni, hogy az utolsó játéknapon majd Walesben képes lesz nyerni a csapata, márpedig az elengedhetetlen lenne az Eb-részvételhez.
„Mindig a mentális felkészítés a legfontosabb” – jelentette ki az MTI kérdésére, hogy ilyen fájó kudarc után a fizikális vagy a pszichés felkészítés lesz-e a fontosabb az azeriek elleni, vasárnapi összecsapás előtt.
Úgy vélte, teljesen más attitűddel kell majd futballoznia a válogatottnak, de hozzátette, a helyzetet csak nehezíti Kleinheisler László kiállítása, mivel ezúttal három középpályásra nem számíthatott, de az eltiltással ez a szám négyre emelkedett.
„Szívem szerint összetörnék mindent a teremben csalódottságomban, de úrrá kell lennem a helyzeten. Jelenleg nem találom a szavakat. Holnap viszont új nap jön, amikor a csapattal közösen meg kell találnunk a megoldást ahhoz, hogy vasárnapig talpra álljunk” – mondta zárásként Rossi.
Zlatko Dalic, a horvát válogatott szövetségi kapitánya a végeredmény, valamint a spliti fogadtatás miatt is elégedetten értékelt a Magyarország elleni 3–0-s győzelmet követően.
„Nem volt könnyű mérkőzés, de segített, hogy az első perctől kezdve jól futballoztunk – mondta az M4 Sport kameráinak a szakember. – Az egész csapattal elégedett vagyok, agresszívan játszottunk és letámadtuk az ellenfelet. Az első félidőben két könnyű gólt szereztünk, de az egyéni hiba része a futballnak. A budapesti mérkőzésen az én játékosaim hoztak rossz döntéseket, ezúttal a magyarok. A fordulás után kicsit visszavettünk a tempóból, de a vasárnapi, Wales elleni idegenbeli meccsre is gondolnunk kellett. Az eredményeink alapján bizakodhatunk, a legutóbbi négy csoportmeccsünkből hármat megnyertünk, de senki se feledje, hogy még nem jutottunk ki az Európa-bajnokságra. A célunk eléréséhez már csak egy győzelem hiányzik, ezért bízom benne, hogy Cardiffban is jó teljesítményt nyújtunk, és nem ismétlődik meg az, ami Azerbajdzsánban történt.”
A meccset követő sajtótájékoztatón a Poljud Stadion hangulatát is méltatta Dalic. A mérkőzést megelőző hetekben kérdéses volt, hogy a Horvát Labdarúgó-szövetséggel nyíltan szemben álló spliti szurkolók hogyan fogadják majd a nemzeti csapatot – a füttykoncerttől való félelem alaptalannak bizonyult.
„A világbajnokság után két célt tűztem ki magam elé: a horvát válogatott jusson el Splitbe, valamint az Európa-bajnokságra is – fogalmazott Dalic. – Az elsőt most valóra váltottuk, és bizonyítottuk, hogy együtt mindenre képesek vagyunk. A horvát labdarúgás történelmében egyszer sem játszott a válogatott olyan magával ragadó atmoszférában, mint csütörtökön, sértő, durva megjegyzéseket és rigmusokat pedig nem lehetett hallani. Bebizonyosodott, hogy Split és Dalmácia szereti a nemzeti csapatot, és a jövőben is látni akarja ebben a régióban.”
(A Nemzeti Sport, az nso.hu, valamint az UEFA hivatalos honlapja alapján)
Vélemény, hozzászólás?