Az ukrán vezetőedző, Szerhij Rebrov két év alatt két bajnoki aranyérmet szerzett a zöld-fehérekkel, és a további fejlődésen töri a fejét.
– Hosszú volt az éjszaka?
– Talán már ismernek annyira, hogy nem vagyok az a típus, aki órák hosszat ünnepel – mondta lapunknak a Honvéd elleni 2–0-s győzelem másnapján Szerhij Rebrov, aki Magyarországra érkezése óta két év alatt a második bajnoki címét ünnepelte a Ferencvárossal. – A szurkolók a népligeti edzőközpont előtt vártak bennünket, a busz mellett énekeltek, majd a csapat is kiszállt, és együtt folytatták az ünneplést. Égtek a görögtüzek, ugráltak a játékosok, jó volt látni.
– A felvételeken viszont önt sehol sem látni.
– Azért nem, mert miután megköszöntem a szurkolóknak az egész éves biztatást, elvonultam az irodámba. Kubatov Gábor elnök úrral több mint egy órán át beszélgettünk, mégiscsak újabb fejezet végére értünk. Sikeres időszakot tudhatunk magunk mögött, jólesik ilyenkor kibeszélni magunkból a dolgokat.
– Lehet tudni, miről esett szó?
– Miben fejlődött a csapat a legtöbbet, minek köszönhetjük a sikereket, mit tettünk jól, miben kell előrelépnünk.
– Miben lépett előre leginkább a csapat?
– Mostanra olyan keret alakult ki, amelyben minden futballista tudja, érzi, mit várok tőle. Megértettük egymást, a futballistákkal egyre szorosabb a kapcsolatunk. Az edzéseken nincs pardon, nincs mellébeszélés, ha munkáról van szó, nem ismerek kegyelmet, és ők sem keresnek kifogásokat. Előtte, utána lehet poénkodni, lazábbra engedni a gyeplőt, ám ha futballról van szó, maximális koncentrációt várok el! Csak így lehet eredményeket elérni. És legalább ilyen fontos, hogy tisztában vagyunk vele, mindig van hová fejlődni. Edzőként szeretek előre gondolkodni, és már azt is tudom, mely pozíciókban kell tovább erősödnünk.
– Ha jól sejtem, nem árulja el ezeket a posztokat.
– Korai lenne. Maradjunk annyiban, pontosan tudjuk, miben kell előrelépnünk.
– A Honvéd elleni meccsre szinte a teljes kezdőcsapatot lecserélte. Nem aggódott, hogy ez visszaüt?
– Egyáltalán nem! Tisztában voltam a játékosok képességeivel, semmi kockázat sem volt benne. Látni kellett volna, mennyire motiváltak azok is, akik korábban kevesebb lehetőséget kaptak, és milyen elszánt arccal ülnek az öltözőben a mérkőzés előtt. A negyedik meccsünk volt két-két nap pihenővel, váltanunk kellett néhány helyen. Ebből a szempontból is megküzdöttünk az újabb bajnoki címért, a Honvéd ellen is megfelelően koncentráltunk.
– Huszonnégy esztendővel ezelőtt duplázott legutóbb a Ferencváros, az akkori csapatot azóta is emlegetik. Mondhatjuk, hogy a mostani együttesnek is történelmi szerepe van?
– Majd más eldönti, mennyire történelmi ez az együttes. Én rendkívül büszke vagyok a játékosokra, bajnoki címet sohasem könnyű nyerni, megvédeni még nehezebb. Ez a bajnokság sokkal nehezebb volt, mint a legutóbbi, számomra örömteli, hogy valóban rászolgáltunk az aranyéremre.
– Legfőbb vetélytársukat több mint tíz ponttal előzik meg. Reális, hogy ekkora különbség van a két csapat között?
– Reális, nem reális, ez van. Igazából nem is érdekel, mi van a másik csapattal, mi kizárólag magunkra koncentrálunk. Egyáltalán nem foglalkoztam azzal, milyen formában vannak a fehérváriak, miben erősek, erre csak akkor koncentrálunk, ha ők a soron következő ellenfél. Biztos vagyok benne, a következő idényben erősebbek lesznek, hiszen alighanem ők is bajnokok szeretnének lenni.
– Személyes karrierjében hová helyezi a mostani duplázást?
– Az biztos, hogy az elejére! Amúgy nem állítok sorrendet, a bajnoki cím Ukrajnában és Magyarországon is nagyon sokat ér. Hosszú, rögös út vezet egy-egy bajnoki aranyig, a legjobbnak lenni sehol sem könnyű. Az idei sorozat annyiban még nehezebb volt, hogy a nemzetközi porondon is helyt kellett állnunk, és figyelni arra, hogy a bajnoki cím után a futballisták közül nehogy bárki is motivációját veszítse. Az, hogy három fordulóval a bajnokság vége előtt biztossá tettük első helyünket, sokat elárul a csapat erősségéről.
– Mi volt a siker titka?
– Talán a játékoskeret összetétele. Csupa nyerő típusú futballistám van, nemcsak én, ők is minden edzésen fejlődni szeretnének. A hétközi gyakorláson sem lazsál soha senki, márpedig szeretek olyan labdarúgókkal dolgozni, akik folyamatosan motiváltak. Jó velük együtt dolgozni, az elmúlt évhez képest is előreléptünk.
– Az elmúlt időszakban ráadásul a távozásáról is lehetett olvasni a külföldi hírportálokon. Mennyire zavarta ez a munkában?
– Egyáltalán nem zavart. Ha egy edző valahol sikereket ér el, természetes, hogy felkelti az érdeklődést, s cikkeznek róla. Nyugodt a lelkiismeretem, senkivel sem beszéltem más klubtól, nem is lett volna rá okom. Jól érzem magam Magyarországon, a családom is boldog, semmi okom váltani. Nagy céljaim vannak a Fradival!
– Szombat este az Újpest elleni derbi következik. Készen állnak?
– A játékosok szerdára szabadnapot kaptak, megérdemelték, hogy az ünnep után pihenhessenek egyet. Csütörtöktől újra keményen edzünk, szombaton pedig szeretnénk legyőzni az újpestieket.
– Elképzelhető, hogy néhány kulcsjátékos hamarabb szabadságra mehet?
– A csapat együtt marad, senkit sem engedek el hamarabb, az utolsó mérkőzésünk után kapnak majdnem két hét pihenőt, hogy aztán elutazzunk az edzőtáborba. Láthatja, fel sem vetődött bennem a távozás, a hegyekbe is az én külön kérésemre utazunk.
(Borbola Bence – nso.hu)
Vélemény, hozzászólás?