2020.IX.29. BL-Play-off: Ferencváros – Molde FK: 0-0

Nulla nulla, de hatalmas diadal: BL-csoportkörös a Ferencváros!

Az idegenbeli hatgólos döntetlen után a hazai nulla nulla is elég volt a magyar bajnoknak.

Negyedszázados várakozás után bejutott a labdarúgó Bajnokok Ligája csoportkörébe a Ferencváros, a zöld-fehérek az idegenbeli 3–3-as döntetlen után a Groupama Arénában gól nélküli döntetlent játszottak a norvég Moldével a selejtező utolsó körében.

Nyilatkozatok:

Szerhij Rebrov a Groupama Arénában rendezett sajtótájékoztatón elárulta: már az odavágó előtt is nehéz mérkőzésre számított, amikor ugyebár 3–3-as döntetlent ért el a Ferencváros a Molde vendégeként.

„Itthon sem számítok könnyebb találkozóra, de kielemeztük az első mérkőzés minden momentumát. Meg kell értenünk, hogy milyen ez a szint, és készen állunk a holnapi mérkőzésre.″

Az FTC trénere arra a kérdésre is válaszolt, hogy érez-e nyomást játékosain.

„Az előző mérkőzés előtt megkérdeztem őket arról, hogy ki játszott már ilyen magas szinten. Egyedül Zubkov a Sahtarral. A játékosok kicsit magukkal, a gátlásaikkal is küzdenek. Az előző meccsen nem mutatta meg a csapat a száz százalékát, reméljük, hogy itthon már a legjobb formánkat tudjuk mutatni.″

A Ferencváros csatára, Franck Boli a Novégiában szerzett góljáról elmondta:

„Szerencsém volt, hogy jó időben voltam jó helyen, de nekem teljesen mindegy, hogy ki lövi a gólt, legyen az csatár vagy védő, a lényeg, hogy a csapat betaláljon, és továbbjusson.″

Bolit arról is kérdezték, számított-e tavaly nyári érkezése után arra, hogy nemzetközileg ilyen rövid idő alatt ilyen messzire juthat a Ferencvárossal.

„Motivált, amikor érkeztem, hogy azt láttam: a klub azért küzd, hogy Európában képviselje magát. Nagyon jó csapatunk, remek edzőnk van, úgyhogy nem lepett meg az, hogy ilyen hamar sikerült.″

A Groupama Arénában rendezett sajtótájékoztatón a Molde vezetőedzője, Erling Moe elárulta: nagyon kemény és szoros meccsre számít a Ferencváros ellen.

„A norvégiai 3–3 nem teszi könnyűvé a helyzetet egyik csapatnak sem abból a szempontból, hogy milyen taktikát válasszon. A különbség annyi, hogy a Ferencváros nincs gólkényszerben, míg mi igen.″

A hazai bajnokságban nem megy mostanában a norvégoknak, de kiemelte, hogy a nemzetközi kupa teljesen más.

„Ellenfelünkhöz hasonlóan három selejtezőkörön jutottunk túl. Idegenben nem kaptunk ki ebben a sorozatban, úgyhogy megvan a magabiztosságunk. Bízom a jó játékban, mivel a vesztes csapat itt már kiesik a Bajnokok Ligájából.″

A mérkőzés:

Bajnokok Ligája, Play-off kör, 2. mérkőzés:

Ferencváros — Molde FK: 0-0
Groupama Aréna, 21:00. Zártkapus mérkőzés.
Vezette: Björn Kuipers (asszisztensek: van Roekel, Zeinstra; tartalékjv.: Gözübüyük; VAR: van Boekel; VAR asszisztens: Higler – hollandok)

Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Blazic, Botka, Heister — Somália (Frimpong, 87.), Haratin — Zubkov, Sigér (Laidouni, 78.), Nguen (Isael, 79.) — Uzuni
kispad: Bogdán, Dvali, Boli, Varga R.
vezetőedző: Szerhij Rebrov

Molde FK: Linde — Pedersen, Gregersen, Ellingsen, Haugen —  Knudtzon (Brynhildsen, 64.), E. Hestad, Aursnes, Hussain (Omoijuanfo, 83.), Wolff Eikrem, Knudtzon — James
kispad: Craninx, Sinyan, Moström, Kitolano, Bolly
vezetőedző: Erling Moe

Sárga lap: Botka (42.) illetve Aursnes (26.), James (49.), E. Hestad (55.)

Eljött a nagy nap.

A nap, amelyre 1995. december 6. óta várnak a Ferencvárosnál. Azon a bizonyos téli, borongós estén a Novák Dezső edzette együttes az Ajax vendégeként lépett pályára, a zöld-fehérek számára a csoportkör utolsó fordulójában már nem volt tét, hacsak annyi nem, hogy emelt fővel búcsúzzanak a Bajnokok Ligájától. Miután az amszterdamiaknál olyan sztárok futballoztak, mint a duplázó Jari Litmanen, a motoregérnek becézett szélső, Marc Overmars, vagy éppen a holland válogatott zongoracipelője, Edgar Davids, a 4–0-s vereség egyáltalán nem volt szégyellnivaló, az Üllői úton pedig aligha gondolták, hogy két és fél évtized telik majd el, mire eljön az esély, hogy a klub újra a legrangosabb európai kupasorozat csoportkörébe juthasson.

A Ferencváros most karnyújtásnyira volt ettől.

A zöld-fehérek huszonöt esztendő után újra a Bajnokok Ligája ajtaján dörömböltek, kedd 21 órakor egy hajszál választotta el őket attól, hogy – a sorsolás szeszélyétől függően – olyan csapatokat hozzanak tétmérkőzésen Budapestre, mint például a Barcelona, a Juventus vagy éppen Paris Saint-Germain.

No, de ehhez túl kellett jutni a norvég aranyérmes Moldén!

A múlt heti 3–3-as döntetlen legalább annyira jó eredménynek számít, mint amennyire veszélyesnek is, így ha nem lett volna a járványhelyzet, a telt ház most duplán garantált lett volna. Ehelyett másfél órával a kezdés előtt kihalt utcákon lehetett eljutni a Groupama Arénához, ám sejteni lehetett, hogy a B-közép a Dinamo Zagreb elleni ütközethez hasonlóan ezúttal is összeverődik a létesítmény mellett, s a legvérmesebb szurkolók kedd este (is) a lehető legközelebbről buzdítják Dibusz Déneséket.

Először 20 óra 22 perckor hallatszott be a drukkerek hangja, pontosabban néhány magasba kúszó tűzijátéké. Pedig ünneplésnek ekkor még nyoma sem volt, Ihor Haratin és társai a bemelegítés közben éppen ide-oda passzolgattak a pályán, és a lövéseket gyakorolták. A labda olykor éppen a szurkolók kapu mögé kifeszített méretes drapériáján csattant, amelyen az Edda legendás számának sorával üzentek a futballistáknak: „Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt!”

Szerhij Rebrov ekkor még a négy fal között beszélt az öltözőben. Az ukrán vezetőedző olyan hadvezér hírében áll, aki mesterien tologatja játékosait ide-oda, és aki matematikusokat megszégyenítő módon képes a számok, statisztikák mögé látni. A Molde ellen ismét volt váratlan húzása: Botka Endre belső védőként kezdett, Sigér Dávid amolyan irányítóvá lépett elő, míg Franck Boli helyét elöl az eddig szélsőként futballozó Myrto Uzuni foglalta el. Hamar kirajzolódott, hogy a norvég bajnok ugyan a biztos védekezésre helyezte a hangsúlyt, ám a labdakihozataloknál sokkal jobban passzolt, mint hazai pályán az első negyvenöt percben.

Az első pillanattól kezdve férfias küzdelem zajlott a pályán, a tét nagyságát az is jól mutatta, hogy minden egyes labdáért roppant kemény harc folyt, és bizony nem volt annyi idő dédelgetni, mint idehaza egy-egy bajnokin. Sigér Dávid különös pozíciója sokáig nem tűnt főnyereménynek, támadó középpályásként gyakran adott el úgy labdát, ahogy nem szokott, ezeknél a megmozdulásoknál Szerhij Rebrov is mérgesen csóválta a fejét. Az első fél óra úgy pergett le, hogy a két kapus közül egyedül a vendégnek kellett egyszer védenie, Andreas Linde magabiztosan hárította a formáját egyre inkább visszanyerő Olekszandr Zubkov távoli lövését, ami jól mutatta, nemcsak a Molde, a Ferencváros támadásaiból is hiányzott a kreativitás, elöl Uzuni keveset találkozott a labdával, ha jött is beadás, középen nem talált embert. De az idő pergett, és ez a magyar bajnoknak kedvezett.

Az első félidő labdabirtoklási mutatója (53, ill. 47 százalék) kiegyenlített játékot mutatott, ám várható volt, a norvégok a fordulás után az idő előrehaladtával egyre bátrabban mennek majd előre, és feladják a túlbiztosított védekezésüket. Nem is kellett sok időnek eltelnie, mire Dibusznak máris hárítania kellett. A Ferencváros érthetően nem sürgette a játékot, ha megszerezte a labdát, a piros mezesek villámgyorsan visszazártak a tizenhatosuk előterébe, így a magyar bajnok máris fordulhatott vissza, hogy komótosabban építse fel a támadásait. A stadionon kívül a szurkolók is beleerősítettek, egyre hangosabban szólt a „Ria, ria, Hungária!” csatakiáltás, és miután a Groupama Aréna mellett felállított óriáskivetítőre némi csúszással érkezett a kép, a kimaradt lehetőségek után a futballisták már javában hátrafelé kocogtak, amikor a drukkerek elkezdték megemelni a hangjukat.

A Fradi járatta a labdát, hiszen az idő neki dolgozott, a norvég aranyérmes viszont – ahogy azt várni lehetett – elkezdte egyre sűrűbben felívelgetni. Elöl a norvégok házi gólkirálya, Leke James kemény csatákat vívott Botka Endréékkel, ám egyre izgalmasabb percek vártak a Ferencvárosra. Rebrov cserékkel próbált segíteni csapatán, a norvégok is frissítettek, de a percek peregtek, és ez volt a legfontosabb. Nagy csatát vívott a két együttes, harcoltak küzdöttek, a magyar bajnok labdarúgói önfeláldozóan védték a kapujukat és az eredményt.

Ami pedig a lényeg és a legfontosabb, a döntetlennel kiharcolták a továbbjutást, azaz a csoportkörbe jutást. 0–0

A Ferencváros huszonöt esztendő után tér vissza a Bajnokok Ligája csoportkörébe – hogy kikkel mérheti össze tudását, az október elsejei sorsoláson kiderül. Lehet álmodozni, ki melyik európai sztáregyüttest szeretné a Fradi csoportjában látni.

Le a kalappal Szerhij Rebrov és legénysége előtt!

További képek: fradi.hu (itt… és itt…), nso.hu, mlsz.hu

Nyilatkozatok:

A Molde trénere, Erling Moe azzal kezdte: játékosai nagyon csalódottak.

„Teljesen jogosan, mert mindenkinek álma bejutni a BL-be. Gratulálnom kell a Ferencvárosnak. Mi vagyunk a legjobb norvég csapat és talán kilencven percen keresztül jobbak is voltunk. Irányítottuk a mérkőzés nagy részét, de tudtuk, ha gólt kapunk, az nagy bajba sodorhat minket, ezért minél később szerettünk volna nagyobbat kockáztatni.″

A szakember arra a kérdésre is válaszolt, hogy szerinte készen áll-e már a magyar csapat a BL főtáblájára?

„A Ferencváros nagyon jó csapat, minőségi játékosokkal. A költségvetése talán kétszer akkora, mint a miénk, de ettől függetlenül mindannyian kis klubok vagyunk a BL nagy csapataihoz képest. Ha jó játékot nyújt a Fradi, bármi megtörténhet.″

A Ferencváros vezetőedzője – akit vastaps fogadott a sajtótájékoztatón –, Szerhij Rebrov a Nemzeti Sport kérdésére válaszolva alárulta, miért fogta a fejét a lefújás után.

„Mert tudom, hogy mennyi munka van mögöttünk. Büszke vagyok a csapatra. A Dinamo Kijevvel úgy szerepeltem a főtáblán, hogy nem kellett selejtezni. Most nagyon kemény négy körön vagyunk túl, teljesen mindegy, éppen ki volt az ellenfél, mindig egy aktuális bajnok volt. Nagy büszkeséget szereztünk az országnak. Mindenki sokat foglalkozik a klubok költségvetésével, most pedig olyan csapatokkal találkozhatunk, melyeknek több mint tízszer akkora, mint nekünk. Büszke vagyok arra, hogy az utolsó tizenöt percben is voltak helyzeteink. Somalia és Sigér alig tudott már mozogni a végén, mindent kiadtak magukból. Ettől függetlenül nagyon sokat hozzátettek a védekezéshez és a támadáshoz.″

Természetesen kitért a stadionon kívülről szurkoló drukkerekre is.

„A Dinamo Zagreb ellen és ma is hatalmas szurkolást nyújtottak, de szerintem erről a játékosok többet tudnak mesélni. Sokat számítanak a szurkolók akkor is, ha a stadionban vannak, de így talán még többet.″

Dibusz Dénes: „Nagyon fontos védés volt (a 76. percben Hestad öt méterről leadott lövését védte lábbal – a szerk.), a második félidőben jó negyedórán keresztül beszorultunk, jöttek a lövések, beadások, szerencsére sikerült a legtöbbet blokkolni. Az említett helyzetnél nagy védés kellett, minimális érintés volt, de elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy ne kapjunk gólt. Elképesztő érzelmek szabadultak fel. Nagyon nehéz ezt felfogni, bár tudtuk, hogy playoffot játszunk, amelynél két meccsen eldől, hogy valóra váltjuk-e az álmunkat. Az előzmények ismeretében úgy léptünk pályára, hogy a mai meccsen olyan eredményt érjünk el, amellyel kiharcoljuk a BL-főtáblát. Az utóbbi évek legnagyobb sikere, nagyon kevesen számítottak erre.”

Lovrencsics Gergő: „Nem jutok szóhoz, olyan csapatokat ejtettünk ki, hogy nem is lehetett volna nehezebb sorsolásunk. Nagyon jól építkezünk, minden játékos sikerre éhes. Ez a két év is mutatja, hogy nem szabad minket lenézni, félvállról venni minket, igenis helyünk van Európában. A jövőben minden évben szeretnénk szerepelni akár az El-ben, akár a BL-ben.”

Sigér Dávid: „Ha ezt a történetet meg lehetne írni, ennél szebben nem lehetne. Hogy milyen volt feljebb játszani? Így ezt nem mondanám, a védekezésből vettem ki úgy a részem, hogy próbáltuk egy oldalra szorítani az építkezésüket, hogy fel kelljen rúgniuk a labdát, és ez sikerült. Nagyon sok íveléssel próbálkoztak, az első félidőben sikerült is megvalósítanunk azt, hogy távol tartsuk őket a kapunktól, nem is tudtak kombinatív játékot kialakítani. A második játékrészben ezzel gyűlt meg a bajunk, amikor már fogyott az erő, nem tudtunk három a kettőben jól helyezkedni és futással kompenzálni, ott már voltak meleg pillanatok, de mindig jött egy becsúszás, egy fejes, vagy Dibusz Dénes védett. Nem véletlenül jutott el a Molde sem idáig. Az volt a legveszélyesebb, hogy nem voltak annyira felhypeolva, ellentétben egy-két eddigi ellenfelünkkel. Egy igazi alázatos, szívós csapat, amely küzdött, harcolt, talán az egyik legnehezebb mérkőzésünk volt a mai. Azt szokták mondani, hogy minél többet kell harcolni a sikerért, annál édesebb, és ez most nagyon is az.”

A találkozót követően a norvég sajtó csalódottan értékelte a látottakat.

„Egy cipőtalpnyi hiányzott” – vélekedett a Molde kiesésével kapcsolatban az Aftenposten, amely kiemeli, hogy a norvég együttesnek idegenben is megvoltak a lehetőségei, ám Dibusz Dénes kifogott rajta, így az alakulatnak maradt az Európa-liga csoportköre.

A portál idézi Eirik Hestadot, aki nagy helyzetet hagyott ki: a 25 éves támadó úgy véli, a párharc két mérkőzésén egyértelműen a Molde játszott jobban.

„El vagyunk keseredve. Életünk esélyét szalasztottuk el, hogy bejussunk a Bajnokok Ligájába. A játékunkra nem lehet panasz, de kicsit talán sokáig tiszteltük az ellenfelet, és így nem sikerült eleget tennünk a továbbjutáshoz. A labdarúgás ilyen, apró különbségek döntenek. Úgy gondolom, a két meccsen összességében mi voltunk a jobbak.” 

Hestad hozzátette, hogy a kihagyott helyzete minden bizonnyal örökre kísérteni fogja.

Az Aftenposten kitér a ferencvárosi szurkolókra is, akik a Groupama Aréna elől segítették a magyar csapatot.

„Lenyűgözőek voltak. Remek hangulatot varázsoltak, nem is lehetett látni őket, mégis nagy segítséget nyújtottak a hazaiaknak.” 

„Oda a BL-álmai a sokat rontó Moldénak” – ez már a Tv2 csatorna címe.

„Csak egy győzelem kellett volna, ami százmilliókat ért volna a klubnak. Diadal nincs, ugyanakkor a Moldénak így is van oka az örömre.”  

A Tv2 a gárda edzőjét, Erling Moét idézi, aki szerint sokat tettek a továbbjutásért, de így is hiányzott némi plusz. Mint a portál írja, a ferencvárosi védelem többször is hanyag volt, ám a Molde képtelen volt büntetni a hibákat.

„Az elpuskázott helyzetek miatt oda a Molde BL-esélyei” – vélekedik a vg.no.

„Az elmúlt évek során ez volt a második alkalom, hogy a norvég álmok Magyarországon hiúsulnak meg. A Moldénak megvoltak a helyzetei, de »Tokmac Nguen és társai« összetörték a Bl-csoportkörről szőtt álmokat.”

A portál a Tv2-höz hasonlóan kitért arra, hogy a kieséssel járó Európa-liga-csoportkör is több mint 100 millió koronát jelent a klubnak. A vg.ro hozzáteszi: a kedd esti találkozó mind a két csapat számára nehéz meccs volt, az FTC-n és a Moldén is érződött a nagy nyomás és az abból fakadó idegesség, ami rá is nyomta a bélyegét a mutatott játékra.

Martin Busk, a Nettavisen munkatársa Hestadhoz hasonlóan úgy látta, hogy a budapesti visszavágón a Molde volt a jobb, ám a kihagyott helyzetek sokba kerültek a vendégeknek.

Busk is kiemelte a ferencvárosi szurkolókat, akiknek a buzdítását a leírása szerint még a televízión keresztül is nagyon jól lehetett hallani.

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, az UEFA, a Ferencváros és a Molde hivatalos honlapja alapján)