Feljegyzések a fotelból – Szendvics szombat

Néhány hete láttam egy dokumentumfilmet, melyben felelevenítették a szendvics történetét mely a 18.század közepéhez vezethető vissza, amikor is egy gróf annyira szeretett kártyázni, hogy nem akart felállni az asztaltól, ezért, hogy egyen valamit, azt kérte a szolgáitól, hogy tegyenek neki egy szelet húst két szelet kenyér közé. Miért is emlékezek meg a szendvics feltalálójáról? Egyrészt csak szimplán eszembe jutott reggeli közben, másrészt a labdarúgás vezetői is annyira szeretik ezt a játékot (főleg az utána kapott pénzes zsákot), hogy 2020 őszét egy hatalmas szendvicsbe pakolták és bár tarisznyát nem mellékeltek hozzá, de gyorsfutárral elárasztották vele Európát. Az Üllői útra is jutott belőle néhány, a heti adag egy Juventus-MTK-Barcelona összetételben került Szerhij Rebrov asztalára. A mester étvágyát nem ismerem, de azt már megtanultuk, hogy nem ijed meg semmilyen variációtól. Legyen az sonkás, fasírtos, csirkés, rántott húsos, vagy szimplán csak vajas-sajtos (olyan vegán jellegű, bár talán ők tejes dolgot sem esznek), mindig kitalálja, hogy mi legyen az a plusz kiegészítő, mely „megbolondítja” a szendvicset. Kedden a Juve ellen olyan dijoni mustárt kevert, hogy azt nem csak olasz honban, de Dijon városában is elismerést szerzett. Öt védős rendszer, tökéletes összhang, és ha nincs az a bizonyos utolsó perc, úgy emlékeznénk rá, mint labdarúgásunk dicső napjaira. Így sem szomorkodtunk, büszkék voltunk a csapatra, arra játékra, mely megnehezítette a Juventus győzelmét. Túl sok időnk nem volt az elmélkedésre, hiszen néhány nap és a Barcelona következik. A két ropogós zsömle szelet közé szombaton az örökrangadó került „feltétnek”, mely akkor is erősebbnek bizonyult a múltheti Honvédnál, ha néhány „mötökás” fiatalt elkapott a covid, így nem álltak Michael Boris rendelkezésre. De ha eszünkbe jutott a bajnoki szezon első fellépése a Hidegkuti stadionban, akkor sejthettük, hogy újfent életük meccsére készülnek és mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy igazi kóser csirke kerüljön a zsömle szeletek közé.

Ami végül is vegánra sikeredett kóser nélkül, de nem lennénk igazságosak azokkal szemben akik elvetik a hús nélküli étkezést, ha nem szögeznénk le egyből: nem volt egy könnyű menet a 217. örökrangadó a Groupama arénában. Amire előre számítani lehetett, Rebrov mester néhány helyen rotálni, pihentetni fog és az MTK megpróbálja azt a fajta játékot kopírozni, amivel az első mérkőzésen egy kicsit megleptek minket. Nálunk Sigér, Lovre, Dvali, Zubkov, Somalia helyett Botka, Haratin, Laidouni, Boli és Isael kezdett. Annyira nem ismerem az MTK-t hogy pontosan tudjam, a hiányzók hiányoztak-e, de akiket névről ismertem, King, Cseke, Prosser, Lencse, Gera, Clinton (őt nem tudtam kihagyni, bár a név inkább elnökként ismerős) mind ott voltak a kezdőbe, vagy a kispadon.

Úgy is indult a ma már csak nevében örökrangadó, hogy tükörsima 90 perc vár ránk, az első percekben annyira meg voltak ijedve a vendégek, hogy 5 perc alatt a labdát is csak szemmel tudták követni. Ki is hagytunk két helyzetet, ezzel talán magunkat is elaltattuk egy kicsit, úgy gondoltuk, elég ide negyed erő is, kényelmes labdajáratás és simán meg lesz a három pont úgy, hogy még elfáradni és küzdeni sem kell. A három pont végül is simán meglett, de nem kényelmesen. A kezdeti sokk után a kék-fehérek úgy vetették magukat a játékba, mintha az életük múlna a vereségtől. Pedig senki ítélte volna el őket, egy BL csoportkörös csapattól még akkor sem szégyen kikapni, ha a zöld-fehér fejekben elsősorban nem az örökrangadó járt.

Ehelyett úgy közlekedtek a pályán mint a „mérgezett egerek”. Elnézést a jelzőért, ezt dicséretnek szántam, bár voltak olyan pillanatok, amikor a zöld gyepet összekeverték a tatamival, ha nem sikerült lábbal megállítani a zöld-fehér játékosokat akkor csípődobással, visszahúzással próbálkoztak, melyek többségét a számomra teljesen ismeretlen Antal Péter (utána néztem, a hatodik NB1-s meccse volt az örökrangadó) elég elnézően kezelt. Ellenben nekünk kiosztott két olyan sárgát (Heister, Blazic), mely nem szabálytalanság előzött meg, hanem finoman fogalmazva „szövegelés”, kékeknek ki nem osztott sárga miatt. Miközben a végig nagyon lelkes MTK játékosok 22 szabálytalanságot követtek el (mi a felét), köztük olyanokat, melyek után felszisszentünk, féltve játékosunk szerdai fellépést.

Ahogy már említettem, a harcosságért, a küzdésért, a lelkesedésért dicséret illeti az MTK-t annak ellenére, hogy egy kicsit meg tudták ugyan nehezíteni a győzelmünket, de igazán egyetlen pillanata sem volt a mérkőzésnek, amikor izgulnunk kellett. A 90 perc alatt egyedül a szabálytalanságok számában tudtak „nyerni”, de ami ahhoz kellett volna, hogy győzzenek, a legfontosabb mutatókban (labdabirtoklás, passzok, lövések, helyzetek, párharcok) mind „vereséget” szenvedtek. És még akkor nem beszéltünk a gólokról, mi rúgtunk kettőt és nem kaptunk egyet sem. Ami lassan etalonná válik, 10 bajnokin 4 (!!) gól, nem is emlékszünk rá, hogy mikor vették be Dibusz kapuját akcióból az ellenfelek. Megsúgom (mert megnéztem), hogy október 4-én, a Felcsút lőtt utoljára akciógólt, utána még a Fehérvár lőtt egy büntetőt, majd lehúztuk a bajnoki rolót.

Sok minden mutatja a csapat erejét, de ez a négygólos statisztika tényleg „nem piskóta”. Ahogy az sem, ahogy a kínálkozó lehetőségekre letudunk csapni. Mert tegnap is ajándék labdát kaptunk a vendég védőktől (melyből egy rövid sitcom is készülhetne), de arra le kellett csapni és a ziccert „Tökinek” haláli nyugalommal értékesíteni. A második találatunkat meg a harcosság jellemezte, Baturina-Heister-Baturina akció után a horvát csatárunk első gólját lőtte a bal sarokba. Jót tett a lelkének, az eddigi fellépésein (csereként néhány perc) a helyzetek kihagyásában jeleskedett, most talán átszakad az a bizonyos gát. Remek felépítésű, lendületes játékos, remélem Rebrov mester kezei alatt folyamatosan fejlődni fog.

Volt még egy örömteli pillanat, amikor több hónapos kihagyás után (lábujj törés) Varga Roli megint pályára léphetett. Mely a meccs végén szomorúvá vált, Roli eléggé megtörten nyilatkozatot, látszott rajta, hogy nagyon nem jól érzi magát a bőrében. A sérülés, a mellőzés, az a tudat, hogy előtte többen is vannak, egyre kilátástalanabb helyzetet idézett elő. Következtetni, jósolni nem szeretnék, főleg Varga Roli kapcsán, akinek az elmúlt 5 évben (48 bajnoki gól) sokat köszönhetünk.

A Juventus után, a Barcelona előtt meg van az újabb három pont, mellyel továbbra is 4 pont + 1 mérkőzés az előnyünk, mely előrevetíti, hogy a Fehérváron Márton gazdának elég szomorú karácsonya lesz.