Feljegyzések a fotelból – Megfogyva bár, de győztesen

Kemény és mozgalmas 80 nap előtt állunk. Nem utazzuk körbe a Földet, és nem is kötünk fogadást mint Fogg Verne Gyula regényében és egy Scotland Yard nyomozó sem fogja követni a csapatot azért, hogy megakadályozza a terveink megvalósulását. Ha nem is a Földet, de Európa „szegleteibe” el fogunk jutni, a Glasgow, Sevilla, Leverkusen hármast összekötve egy szabályos háromszöget is kaphatnánk, de mi nem a csapat mértani ismereteire leszünk kíváncsiak, hanem arra, hogy a Peter Stöger irányította Fradit ebből a „flúgos menetből” mennyit tud kihozni. Közel három hónap alatt 13 bajnoki, 6 EU csoportkör és 1 Magyar Kupa, melyhez jön még 4 válogatott mérkőzés is. Tekintélyes menetelés, melytől meg is ijedhetnénk és keresgélhetnénk a kifogásokat is, de mivel ilyen sorozatot 2019 és 2020 őszén már eredményesen teljesítettünk, a jelen számára adva van a feladat: megismételni azt, amit a Rebrov-érában elértünk. Tudom, nem mindig szerencsés összehasonlítani időszakokat, de a fejlődés velejárója, hogy célokat tűzünk ki és megadjuk az „alapot”. Ebből meg szurkolóként nem szeretnék engedni. Nem azt várom, hogy megnyerjük az EL G csoportját, de azt igen, hogy pontocskákat és gólokat szerezzünk. A bajnokságban már ennél magasabbak az igények, ott még ebben a „Mad Max-s” futamban is az élen kéne zárni az őszt. Ezt 2019-ben (4 pont előny) és 2020-ban (9 pontos előny) is teljesítette a csapat. Ezek után „törvényszerű”, hogy ezt 2021-ben is hozzuk. Magasak az elvárásaim? Lehetséges, de az elmúlt három évben el voltunk kényeztetve, mely azzal is jár, hogy sokkal nehezebben viseljük el azt, ha nem úgy alakulnak az eredmények, ahogy azt várjuk. Ilyen volt a Kisvárda elleni vereség, de sokak számára ilyen volt nem bejutni a BL csoportkörébe. Ettől függetlenül eddig eredményes a Stöger-menet, de az igazi megmérettetés csak ezután jön. Melynek első állomása Kispestre vezetett.

A többször próbálkozásra (a füvesítés nem volt az építők erőssége) megépült új aréna méltán viseli Bozsik József nevét és bár az Aranycsapat fedezete az egyik legfontosabb láncszeme volt az akkori időszak legjobb válogatottjának (csak az a fránya berni döntő ne lett volna), mégis csak Puskás Öcsi volt a kor alfája és omegája…a „történetet” nem folytatom, a végeredményt mindenki ismeri, mely továbbra is fájó pontja a kispesti alakulatnak. Mely tegnap arra készült, hogy az új Bozsik Aréna első Fradi elleni mérkőzésén otthon tartja a három pontot. Horváth Feri is hit benne, adott is rá egy „magyarázatot”, mivel ki lehet használni azt, hogy a Fradinál még a kispadon is olyan játékosok ülnek, akik az elmúlt 10 napban körbeutazták a Földet. Már megint belekerült a történetbe Fogg, a londoni úriember a varázslatos utazásával, de nem tehetek róla, egyrészt gyerekkorom egyik kedvenc regényéről van szó, másrészt a játékosaink ha nem is utazták körbe a Földet, de két kontinensen megfordultak a válogatott mérkőzéseken.

Ez meg is nehezítette Stöger mester munkáját, a csapat „gerince” csütörtökön csatlakozott az itthon maradókhoz, melyhez jött még a Boli-ügy, melynek hullámai napokon át borzolták a zöld-fehér színek szerelmeseinek idegeit. A kezdőben így is hatan kaptak szerepet (ha jól számoltam) azokból akik országuk válogatottjában léptek pályára az elmúlt napokban. Meglepetéssel is szolgált a kezdő, hiszen Vécsei nevét olvasva számos Fradi fórumon tört ki a „frász”, majd a hármas bírói sípszó után annyian esedeztek bűnbocsánatért, hogy a földi apostolok nem győzték a „munkát”. Bálint a mezőny legjobbjaként bizonyította, hogy lehet rá számítani.

Már az első percekben bebizonyosodott az, amit a mérkőzés végén Horváth Feri mondott, miszerint a játékosai nem hittek abban, hogy legyőzhetik a Fradit. Most persze visszakérdezhetnék, hogy vajon miért is kellett volna hinniük benne, hiszen jelenleg a két csapat nem nagyon van egy súlycsoportban, de ezt hagyjuk meg volt játékosunk vágyainak. Az első negyedórában nem nagyon volt a hazaiaknál a labda, igaz nem is erőltették meg magukat annak érdekében, hogy megszerezzék azt. Mi sem kapkodtunk, nyugodtan járattuk a labdát, igaz komolyabb lehetőségünk nem akadt. Egészen a 15. perc végéig, amikor egy gyors akció után Laidouni lövése levágódott az előtte tornyosuló védőkről az éppen arra „kószáló” Tokmac elé, aki 15-ről ballal egyből rá is fordult, de mivel a kispesti védők továbbra is halomban álltak a tizenhatoson belül, a laszti csak egy kis kerülővel, Batik hátán át került Szappanos kapujába.

A pattintott gól talán túlságosan is megnyugtatta a csapatot, hiszen néhány perc múlva egy labdavesztés után Nagy Dominik iramodott meg a kapunk felé Botka díszkíséretében, és mikor Enci látta, hogy a csatár gyorsabb mint ő, akkor úgy gondolta az a helyes megoldás, ha a mezébe kapaszkodva próbál lépést tartani. Az eredmény esés, majd egyből piros lap. Bár Karakó bíró kartárs az egész mérkőzést tekintve nem állt a helyzete magaslatán, de a kiállítás jogosságához nem fért kétség. Butaság volt, egy tapasztalt védőnek ilyen hibát nem szabad elkövetni, főleg a 23. percben. Akkor még nem tudtuk, hogy ez a butaság nem okoz túl nagy problémát, hiszen a hátralévő közel 70 percben a hazaiaknak szinte semmi esélye sem volt arra, hogy bevegyék Dibusz Dini kapuját.

Próbálkozgattak, a második 45 percben talán többet is volt náluk a labda, de ez nekik inkább gondot okozott, mert nem nagyon tudtak mit is kezdeni vele, ezért néhány passz után jobbnak látták, ha azt átadják nekünk. Mikor meg hozzánk került, a nagy igyekezetükben felrúgták a játékosainkat, vagy ámulattal figyelték, ahogy Laidouni és Ryan bebőrözi őket. Horváth Feri arra is utalhatott volna a csapat gyávasága mellett, hogy mit érdemel az a csapat, mely emberelőnyben 21 szabálytalanságot követ el a hátrányban levő csapat 10 szabálytalanságával szemben? A válasz rövid és tömör: vereséget. Mely lehetett volna nagyobb is, ha Ryan és Wingo jobban céloz, vagy ha Szappanos nem védi bravúrosan, vagy ha a kapufáról befele pattan a laszti, és ha Somalia hamarabb éri el a labdát…

Azt már régóta tudjuk, a HA szócska nem létezik a fociban, Kazinczy is csak azért „találta” fel, hogy a legyen mire hivatkozni. Az előbb én is ezt tettem, de nem a bizonyítvány magyarázataként, hiszen „HA” nélkül is simán begyűjtöttük a három pontot. 70 percig emberhátrányában, mégis magabiztosan, helyenként tervszerűen, okosan játszva. A Honvéd meg csak gyűrte az ipart, Horváth Ferisen mondva hit nélkül, egyedül a csereként beálló Baloghnak volt egy ügyes lefordulása és lövése, de azon kívül semmi. Az meg édes kevés még akkor is, ha 70 percig előnyben játszhattak. A magyar edzőkeringő sztárja mindig is a nagyot mondás mestere volt és lesz is, melyhez „guardiolás” divatkollekciókat ölt magára, bár ezzel túl sok eredményt nem lehet elérni.

A „Föld körüli” utunk első állomását sikerrel vettük, de a java még hátra van. A folytatás csütörtökön, a németországi Leverkusenben, az EL csoportkör első mérkőzésén. A Honvéd és Bayer gyógyszergyár csapata között még hasonlóság is van, hiszen mindkettő csapat piros(vörös)-fekete mezben lép pályára. Minőségben persze ég és föld, elefánt és egér.

Tegnap egérkék ellen gyűjtöttük be a három pontot, de csütörtökön már az elefántok várnak ránk.