Feljegyzések a fotelból – Helyzetcunami

Vajon jó játékkal is ki lehet kapni? Ez egy örök kérdés, amelyre a realisták mindig rászokták vágni, hogy egyedül a győzelmet nem kell megmagyarázni, a vereséget meg el kell fogadni. Azzal nincs is gond, de mi van akkor ha egy csapat tényleg mindent megtesz a győzelemért, helyenként még jól is játszik, de a végén mégis beüt a krach, jönnek a hibák, melynek a vége vereség. Ez természetesen nem a Paks elleni bajnoki után jutott egyből eszembe, bár paksi oldalról, helyesebben Bognár Gyurika szájából is elhangozhatott volna, onnan azonban más „anyag” jött elő, de erről majd később. Mindez a csütörtöki Betis elleni vereség utáni beszélgetések következménye, amit egyrészt a sorrendben az ötödik kupavereség miatt, másrészt az előbb feltett költői kérdés, miszerint lehet-e jó játékkal kikapni miatt „robbant” ki éjfél magasságában a hazafele vezető úton. Ez meg több szálon is kapcsolódik a tegnap mérkőzésünkhöz. Abban még a kezdő sípszó előtt is biztos voltam, hogy az egyik legnehezebb mérkőzés vár ránk Pakson, mely nem csak a hazaiak bátor és eredményes játéka miatt volt várható, hanem amiatt, hogy nem tudhattuk, a csütörtöki mérkőzés mennyit is vett ki a játékosokból. És itt újból csatlakozik a gondolat az első mondatomhoz, hiszen a játékosok is érezték, több volt a meccsben, ha egy kicsit jobban összepontosítunk, a döntetlen meglehetett volna. Másrészt olyan 90 percet láthattunk, amit magyar pályán (még Pakson sem – ezt Gyurika figyelmébe ajánlom) még akkor sem látnánk, ha a meccs közben éhes tigrisek tévednének a pályára. Itt szoktak közbeszólni az örök kötekedők, bírni kell a sorozatterhelést. Nekik a hétvégi külföldi bajnoki eredmények tanulmányozását ajánlom, kiemelve a Betist, aki az idény leggyengébb játékát nyújtotta a Villarreal ellen, Pellegrini hiába cserélgetett, hiányzott a megszokott frissesség a játékukból. Ezt sem magyarázatként szántam, hiszen a győzelmet ugye nem kell megfejteni, inkább a saját magam aggódására próbálok elfogadható gyógyszert találni. Ehhez jött még Stöger mester hiánya (betegség miatt maradt távol) és a paksi legények és „mesterük” szokásos magabiztos és helyenként öntelt nyilatkozata, melytől természetesen nem estem hasra, de éreztem, hogy az őszi szezon legnehezebb mérkőzése vár ránk.

Ez nem csak a paksi csapat jelenlegi helyezésének és játékának szólt, hanem a többiek, főleg az örök üldöző szerepét betöltő Fehérvár gyengeségének is. Erre utalt az is, hogy a kezdőben nem sok változtatást hajtottunk végre, Wingo és Vécsei „pihent”, helyettük Besic és Tokmac került a kezdőbe, mely jelezte azt is, hogy paksi „atomtámadás” ide vagy oda, mi is keményen belefogunk állni a meccsbe. Nem is kellett csalódnunk, hiszen magyar bajnoki szinten ritkán látható hajtós, küzdelmes luti-futit játszott egymással a két zöld-fehér csapat. Kiválónak azért nem nevezném, mert a hajtás és a helyzetek tömkelege azt is mutatta, hogy hátul mindkét csapat elég labilisan állt a lábán, melyhez olyan technikai hibák is párosultak, aminek láttán behunytuk a szemünket. Ettől még egy élvezetes 90 percet (+ 6 perces VAR-t) hagytunk magunk mögött.

Legszívesebben erről értekeznék, a lüktető iramról és arról a helyzetcunamiról, mely még az Atomerőmű biztonsági rendszerét is megrengette. Ma reggel mégsem az Atomerőmű tájékoztató/figyelmeztető szirénarendszere ébresztett (mellesleg az csak havonta, hétfőn 1 órakor szólal meg 30 kilométeres körzetben, így a lakhelyemen is), hanem Bognár Gyurika agymenése. Pedig tényleg nem arra készültem, hogy a paksi padkoptatóval foglalkozzak, de elolvasva a nyilatkozatát, őszintén fel ment pumpa. Az még „magyarázatnak” elmegy, hogy kihagytak helyzeteket, tőle még az sem szokatlan, hogy nekimegy a bírónak, a VAR-nak, de az a fajta összeesküvés-elmélet, melybe belekeverte a Fradit, megmosolyogtató kifogás lenne, ha…és itt jön egy-két megállapítás mely tényleg túl megy minden határon.

Mi a fenét hablatyol itt össze-vissza? A Fradi mindig előnyt élvez? „Nézem a Young Boys elleni mérkőzést, esnek-kelnek a Fradi-játékosok, simán kiverik őket, itthon meg nem ezt kapják.” – Drága Gyurikám, mit szedtél be a meccs előtt? Ha előnyt élveznénk, akkor éppen a nemzetközi meccsek tanulsága szerint, kevés bajnoki meccsünk fejeződne be a 90. percben, mert az ellenfeleink a sok esztelen és buta szabálytalanság miatt idő előtt kipontozódna. Besicet ki kellett volna állítani? Lehet, de a mez rángatás nálatok semmi, nálunk meg sárga lap. Szélpál meg volt olyan buta, hogy sárga lap tudatában lépett oda (simán belerúgott a lábába) a csatárnak – főleg nem 17 méterre a kaputól -, hogy az nem lehet más, mint egy újabb sárga és kiállítás. Tán az lett volna a követendő magatartás, hogy mérlegel a bíró és kedvez a Paksnak? Tokmac elleni szabálytalanság nem ért büntetőt? Lehetséges, de csak azért, mert szándékos kezezés miatt már előtte büntetőt kellett volna kapnunk. A VAR meg „nem csak a bíróból csinált hülyét”, hanem másokból is.

Tényleg nem akarok túl sokat foglalkozni az kissé kétes múlttal rendelkező paksi trénerrel, már csak azért sem, mert a nyilatkozattól eltekintve eddig becsültem és tiszteltem azt a munkát amit elvégzett egy olyan csapatot átvéve, melyet biztos kiesőnek tartottunk. Inkább dicsérni akartam azért, hogy ellenünk sem rendelte meg az Atomerőmű biztonsági rendszerét, a város össze buszát sem vonultatta fel, hanem felvállalta a nyílt küzdelmet. Mely azt eredményezte, hogy mindkét oldalon záporoztak a helyzetek, melyből ha tetszik ha nem, mi jöttünk ki rosszabbul, mert mi sokkal többet hagytunk ki. Ha most fel kéne sorolnom őket, gondban lennék. Uzuni legalább négyet kihagyott, de Tokmac és a duplázó Ryan lábában is maradt még néhány gólocska.

A paksiak is elügyetlenkedtek néhányat (plusz Dini is védett egyet-kettőt), és a kiállítás után is űzték, hajtották a labdát, mely igenis értékelhető és tisztelhető a padon, karba tett kézzel ücsörgő véleménye ellenére is. Lépjünk túl ezen és néhány mondatot szenteljünk a Fradi játékának, mert nekünk az a fontos, bár nem mehetünk el az igaztalan támadások mellett sem. Természetesen a kihagyott helyzetekig el kellett jutnunk, ami a paksiak hézagos védekezése miatt nem is volt nehéz vállalkozás, ettől még voltak kimondottan tetszetős kontra akcióink, amikor a hazai védők zavartan nézelődtek ki a kispad felé – Gyuri ‘bá, most mit is csináljunk? Ennek legfényesebb pontja Ryan magánakciója, a végén egy gyönyörű csavarással, amit négy védő is csak szemmel követett.

Elől a helyzeteket hagytuk ki, hátul meg segítettünk a paksi csatároknak helyzetbe kerülni. Csütörtökön a Betisnek alig volt lehetősége, olyan jól zártunk, tegnap meg annyi lehetőséget teremtettünk az ellenfélnek, amit az eddigi 10 kupameccsen nem hoztak össze ellenünk a Paksnál „valamivel” erősebb ellenfelek, még akkor sem ha a csak „esnek-kelnek a Fradi-játékosok, simán kiverik őket”…Ettől még a BL helyett az EL csoportkörbe jutottunk, amit azért egy kicsit illene tisztelni. Még egyszer a végén, hogy Paksra ne csak az edzőre szórt „átkom” jusson el, egy jól felkészített, bátor, bár elég veszélyes taktikát alkalmazó csapatot győztünk le. Nem is könnyen, amiért jár a dicséret az ellenfélnek, akik a vereség ellenére is a harmadik helyen állnak a tabellán, igaz ehhez elég a kicsit karcsúnak számító 8 mérkőzésből begyűjtött 13 pont.

Mi meg egy meccsel kevesebbet játszva is az élre álltunk (jobb gólkülönbséggel). Most a csapatok java részének a válogatott meccsek miatt szünet következik, de nekünk még az sem adatik meg, hiszen szinte a teljes csapat „bevonul”. Utána sem lesz megállás, három könnyedebb bajnoki forduló mellé jönnek a kupameccsek, melyeken azért jó lenne már pontocskákat szerezni. Remélhetőleg addig Stöger mester is meggyógyul, és talán Bognár György is megtalálja az elgurult gyógyszereit és másképpen fog visszatekinteni a tegnapi mérkőzésre.

Mely jó kis küzdelmet és helyzetcunamit hozott…és amit teljesen megérdemelten mi nyertünk meg.

3 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Helyzetcunami bejegyzéshez

  • Egyetértek veled. A VAR ügyében is, és abban is, hogy Bogesz >mester< mestere annak, hogy az időnként irányába ébredező rokonszenv-félét megszüntesse. (No, ez számos másik magyar edzőre is igaz…)
    Ez a Ryan gyerek főnyereménynek látszik jelenleg, így félkész állapotában is. Volt már eddig is néhány olyan megmozdulása, ami engem a korai Albertre emlékeztetett. És jóval strapabíróbb, mint a Debrecen elleni meccsen is láthattuk.
    Jó lesz ez a csapat, ha összeérik, és ráadásul mindenki bevethető lesz.
    időnként elgondolkozom az idő múlásán… Stőger mester egy évben született (a sajnos már néhai) fiammal; a játékosok zöme unokám lehetne (ők huszonévesek).

  • Sziasztok!
    A tegnapi pazar hullámvasút azért köszönhető volt mindkét csapat szellősebb védekező középpályájának is, ahogy azt Lalolib is jelzi a szokásos jól megkomponált jegyzetében.
    Bogesz idegessége érthető, hiszen talán elkaphatták volna ezúttal a Fradit, de az érvei mókásak. A VAR épp azért van, hogy ne a sípos ember döntsön kizárólag egy-egy fontos szituációban gólokról , 11-esekről. Bognárból hülyét csinált a VAR? Sajnálom. De még mindig inkább ez, mint hogy a bíró rontsa el a mérkőzés valós eredményét. Ezt akkor is így fogom látni, ha többségében elllenünk fog ítélni a videóbíró. Arról lehet vitatkozni, hogy elveszi a lüktetést, vagy a közös gólörömöt a hosszas várakozás a VAR-ra, de épp a tegnapi meccs mutatta meg, hogy a spori hibái akár tönkretehették volna a reális végeredményt. Ami akár 10-4 is lehetett volna ide….

    • Bognár azt is elfelejtette (elég gyorsan), hogy a tavalyi szezon három mérkőzésén 13 gólt kaptak tőlünk. Akkor még nem volt VAR, bár a bírókra utólag is rá lehet fogni.
      Pedig megtanulhatná, hogy amelyik magyar csapat a Fradi ellen kitámad, az alapból vereségre van ítélve. Az is gond, ha egy csapat csupán egyetlen taktikát ismer. Nekünk is meg kellett tanulni, hogy a mennyeiben támadni kell, nemzetközi szinten meg sok esetben védekezni.
      Az ideális meg az, ha egy mérkőzésen belül tudsz váltani.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK