A Malaky fivérek
Malaky Mihály (tanító, iskolaigazgató, 1880 – 1932. március 25., Budapest):
„Malaky Mihály diákkorában úszott. Nevét együtt emlegették Halmayéval. De hamar elhódította a futball és egyik részese a megalakuló FTC csapatának. 1900-ban az első FTC-csapat balösszekötője. De már ekkor jegyzője is a klubnak, amelyben ettől kezdve végigjárja csaknem az összes tisztségek rangsorát. Titkár, intéző, igazgató, majd alelnök. De bármilyen tisztet is tölt be az FTC-ben, hamarosan egyet jelent neve a zöld-fehérek futballjával (…) Az FTC naggyátételében oroszlánrésze van (…) Malaky az, aki mindent tettbe valósít, akinek energiája és akarata viszi, lendíti, világhírűvé teszi az FTC-t. (…) Meglátja a futballban rejlő lehetőségeket és tudja, miként lehet azokat életre hívni. Akarata kemény és kitartó, nem tágít attól, amit maga elé tűzött (…) Amíg egyesületét annak futballját itthon és sikeres nagy túrákkal külföldön is elismertté teszi, addig a szövetségi életben is megfutja nagyívű pályáját. Már 1902-ben titkára az MLSZ-nek, amelyben később egyre nagyobb pozíciót foglal el. Egy időben döntő a szava minden kérdésben. Egyesületében Horváth Ferenc utódaként 1906-tól csekély megszakítással 1920-ig irányította a futball ügyeit. [Tíz év óta elnöke volt a Budapesti Sport Egyesületnek és jelenleg tanára a Testnevelési Főiskolának.] Egész élete munkásságát a sport foglalta le jóformán, s nem engedett önmagának egyetlen szabad percet sem hosszú éveken, évtizedeken át.” – írja róla nekrológjában a Nemzeti Sport és a Budapesti Hírlap.
1900-ban és 1901-ben lépett pályára az FTC-ben. 1901. április 13-án a Servette elleni találkozón gólt is szerzett. Malaky 1928-ban így emlékezett minderre: „A Soroksári úti pályán játszottunk a Servette ellen. A svájci csapat félelmetes hírű volt. (…) A félidőben 4:1-re vezettünk a félelmetes ellenféllel szemben! Az első gólt én rúgtam, iszonyú éles lövés volt. El is neveztem borotvaéles lövésnek. De azért be kell vallanom, hogy az élességét az óriási hátszélnek is köszönhette, amit az is igazol, hogy amikor szünet után helyet cseréltünk a Servettével, a svájci csapat kiegyenlített. De ha el is maradt a győzelem, értékes sikert vívtunk ki. Rövid aktív futballista koromból ez az egyik legkedvesebb emlék.”
Malaky János (fővárosi adótiszt, 1876 – 1922. november 16., Budapest): „1895-ben kezdte meg a székesfővárosnál működését, 1907-ben számtiszt, 1912-ben számvevőségi főtiszt lett, majd a háború kitörése után katonai szolgálatot teljesített; 1919-ben választotta meg a tanács számtanácsossá. Munkálkodásának első időszakát a számvevőségen töltötte, 1911-től kezdve pedig a közoktatási ügyosztályban fejtett ki fontos működést. Szabad idejét mint a Ferencvárosi Torna Club sporttelepének igazgatója, a testnevelés ügyének ápolására szentelte.” – írja róla a Fővárosi Közlöny.
„Mint adminisztratív erő nélkülözhetetlen tagja volt az FTC-nek, de tapasztalásainak gazdagságából, munkabírásának és munkaszeretetének különösen nagy mértékéből hasznot merített maga az egyetemes sport is. Tagja volt a Labdarugó Szövetség tanácsának, valamint több más sporttestületnek s mindenütt nagy megbecsülésben részesült józan, korrekt és sportszerű fölfogásáért. Malaky János egykor maga is aktív versenyző volt. Előbb mint közép távolság futó szerepelt a BTC színeiben, majd áttért a labdarúgásra s hosszú időn át tagja volt a BTC csapatának. Későbben részt vett az FTC megalakításában [szerk: 1900-ban ill. 1901-ben több mérkőzésen pályára is lépett] s a népszerű egyesülethez hű maradt halálának a pillanatáig.” – emlékezik róla nekrológjában a Budapesti Hírlap.
Malaky Szilárd (tisztviselő, ? – 1921. október 7.): A Pesti Napló írja róla rövid nekrológjában: „A híres Malaky-footballcsaládnak egyik tagja volt Malaky Szilárd, akit általában „Koszta” néven ismertek a sportkörökben. Malaky Koszta nevét tavaly nyáron [szerk: 1920] emlegették a leggyakrabban, mert ő volt a berlini profimozgalom egyik főszervezője. Mint sportlap-kiadó is szerepelt egy ideig, az azóta megszűnt „Sportszem Jankó” cimü sportéletlapot finanszírozta.”
Ugyanezt a kérdést nem rég tettem fel a facebookon a Magyar focitörténet nevű csoportban. Dénes Tamás, fantasztikus sportújságíró a következő választ adta:
Túraszervezés
Hogyan születik a portya?
A Nemzeti Sport 1935. december 23-i számában Bókai Mattanovich Béla, a jeles újságíró – később még közel fél évszázadon át a lap belsőmunkatársa – nagyszerű interjút készített a Ferencváros ügyvezetőjével, Klement Sándorral. (Aki néhány hónappal később már vitéz Kemenessy Sándor néven volt ismert.) Az anyag annyira remek, s annyira hű korképet fest, hogy érdemes az internet és más kifinomult híradástechnikai eszközök világában így, teljes egészében felidézni.
„Budapest, VIII. kerület, Őr utca 9. 1. emelet 2…
Ez Klement Sándor lakása, s mint az alábbiakból kiderül, egyben a Ferencváros fiókirodája is. Klement Sándor házikabátban fogad. A szomszéd szobában kislánya és kisfia játszik s mi feltesszük a legidőszerűbb kérdést:
– Hogyan születik a portya?
Elmosolyodik. S aztán rövid gondolkozás után így felel:
– Kérem, ha győzi jegyezni, akkor elmondom, előbb azonban hozok valamit, hogy a mondókámat tanulságosabbá tegyem.
Klement Sándor kimegy s egy perc múlva hatalmas iratkötegekkel tér vissza. Belekezd:
– Először is meg kell jegyeznem, hogy kétféle portyaszervező van. Az egyik maga köti le a csapata túráját, a másik ügynökökkel dolgozik. Az utóbbi különben nem is portyaszervező, mert hiszen a portyát voltaképpen az ügynök szervezi meg. A becsületesebb ügynök megelégszik öt százalékkal, de akad olyan is, aki tízet, tizenkettőt is kap. A magyar klubok túlnyomó többsége ilyen ügynökökkel dolgozik. Úgyszólván csak Faragó Lajos, Langfelder Ferenc, Fodor Henrik dr., Herzog Edvin, valamint én magam dolgozunk általában ügynökök nélkül. A többi egyesületi vezető áldozati bárány szokott lenni… Sokszor olvasom, hogy ennek és ennek az egyesületnek «még nincs portyája, de lehet, hogy a hét végére befut valami». Ilyenkor, ami befut, az az ügynök hívó távirata.
– Hogyan kezdődik a portya?
– A téli portya megszervezését mindig nyáron s a nyárit mindig télen kell megkezdeni. Manapság évente 20–25.000 pengőt kell előteremteni portyák révén egy olyan egyesületnek, mint amilyen a Ferencváros. Ha ezt nem látjuk biztosítottnak, kár tovább tárgyalni. Nyáron olyan egyesületekkel kezdünk tárgyalni, amelyek melegebb éghajlat alatt székelnek, télen pedig az északi államokkal. így lesz télre olasz, francia, afrikai vagy egyiptomi portya s nyárra pedig német, lengyel, svéd vagy norvég portya. A portyatárgyalások nálam levelezéssel kezdődnek. Nyáron például elküldtem körülbelül ötven levelet Németországba, húszat Belgiumba, harmincnégyet Franciaországba. Tehát egymás mellett fekvő országokba! No, most a túraszervezők maguk is kétfélék. Van olyan, aki levelekkel dolgozik, ilyen még Faragó Lajos, s részben Langfelder Ferenc, s van olyan, aki a költségesebb, de persze gyorsabb megoldást választja, azaz táviratokkal és telefonon dolgozik. Ilyen Fodor Henrik dr. és Herzog Edvin. Az előbbi megoldás az olcsóbb, mert csak ötvenszer 40 vagy 32 fillérbe kerül. A Ferencváros portyaszervezése közben telefonra mindössze 80–100 pengőt szokott elkölteni, míg az utóbbiak nemegyszer 1000 pengős telefonszámlát is fizethettek egy-egy túra lekötésével kapcsolatban. Mielőtt az ember elkezdené a levelezést, az államokat osztályozni kell. Az úgynevezett latin népek – ezek közé sorolom a franciákat, olaszokat, belgákat, spanyolokat – a legritkább esetben válaszolnak a levélre. A franciáknak írt 34 levél közül például csak 4–5-re jött válasz. Ezzel szemben a dánok, svédek, hollandok, svájciak, de különösen a németek még akkor is válaszolnak a levélre, ha nem érdekli őket az ügy. Ezeknél 34 levél közül 30-ra érkezik válasz. A németeknek ez a precízsége a háború után egy kissé megkopott, de egy-két év óta újra a régi pontos levelezők. Hogy miért van ilyen különbség? Ez a népek mentalitásából ered. A latinfajta általában felületesebb, könnyelműbb, no meg lusta is válaszolni. Ennyi az egész.
Klement Sándor felemel egy iratcsomót. Megnézzük.
– Elküldött levelek másolatát találjuk szép sorrendben. Modena, Lisszabon, Zürich, Bázel, Barcelona, Páris, Amsterdam… Amelyikre válasz érkezett, az már össze van fűzve a portyakereső levél másolatával.
– Hová ment az idén legmesszebb levél?
– Egyiptomba és Angliába. Mind a két helyről kedvező válasz érkezett. Az egyiptomiról lemondtunk, mert nem akartunk háborús vizeken hajókázni. Átadtuk a Hungáriának, de a Hungária is húzódozott Egyiptomtól. Volt marokkói meghívás is. Erről a fentiek miatt mondtunk le s végül a bécsi Rapid kapta meg. Volt angol meghívás I. ligabeli angol csapattól, de egy mérkőzésért nem volt érdemes átutazni.
– Hány levelet küldött el összesen a téli portya érdekében?
– Körülbelül háromszázat. Ennél alább még sohasem adtam. De most jön az a nehézség, amire rendszerint a legkevesebben gondolnak. A helyes címzés! Levelet nem tud bárki elküldeni, mert nincs címtára.
Klement elővesz egy kis címtárat. Felüti az «a» betűnél: Aarau, Aarhus, Antibes, Anvers, Alger, Ancona… és így tovább.
– Itt pontosan megvan minden számottevő egyesületnek a helyes címe. Ez a címtár minden évben vastagabb lesz. Minden portyánk után újabb és újabb címekkel érkezem haza. íme, itt van egy sereg évkönyv. Francia, olasz, görög, belga… Ezekből is veszek ki címeket. Odakint a szekrényben a külföldi újságok halmaza található.
– Szóval, ha valaki ellopná ezt a címtárat, akkor már 50 százalékig biztos lenne a portyája…
– Nem. Ezt a címtárat legfeljebb Faragó Loja, Herzog Edvin, Langfelder Ferenc és Fodor Henrik tudná használni. Más nem! Hogy miért? Mert nem elég a cím. Ismerni kell a helyi viszonyokat, különben kár minden sor írásért! Tudni kell azt, hogy az illető egyesület mit tud fizetni. Én például, ha azt hallom, hogy Fodor Henrik Nápollyal tárgyal, akkor már tudom, hogy a nápolyi egyesület 12–18 000 líra közötti összeget fizet. Van úgy, hogy csak összekötő mérkőzésre van szükségem, s akkor olyan egyesületnek írok, amelyik nem tud sokat fizetni.
– S mi történik akkor, ha egy napra egyszerre öt meghívás érkezik? Vagy mondjuk akkor, ha ugyanarra a hétre Hollandiából és Spanyolországból is érkezik meghívás?
– Akkor taccsra játszom. Kicsit húzom az időt, addig, amíg eldől, hogy melyik ország lesz a portya központja. Ha Hollandia mellett döntök, akkor a spanyol meccseket még idejében lemondom. Sajnos, az idén a Ferencvárosnak jobban kellett dolgoznia az ügynökökkel, mint máskor, de ez csak azért van, mert több francia meccset játszunk, s a francia nem siet válaszolni a levélre.
– Sokszorosítva küldi el a leveleket?
– Dehogy… Ez már balsiker lenne. Minden egyes levelet külön le kell gépelni, még akkor is, ha 40 levélnek ugyanaz a szövege. Ha a külföldi egyesület sokszorosított levelet kap, akkor úgyszólván olvasás nélkül dobja el.
– Propagandaanyagot is szokott mellékelni?
– Igen. Ez már sokszorosítva van.
Mutat egy példányt. Meg van említve benne, hogy a Ferencváros majd minden válogatott csapatba három játékost ad, hogy kik a Ferencváros játékosai… Első helyen áll Sárosi neve – ritkított betűkkel! Azután a csapat fontosabb jó eredményei következnek. A KK-meccsek eredményei előkelő helyet foglalnak el, de a KK-döntőből csak a budapesti győztes meccs fért be a kimutatásba.
– Holnap reggel is lehetne még erről beszélni, mert más a rendes túra, s más a pulyka…
–?
– No, igen! Értem azt, hogy ha ügynök köti le valamelyik egylet portyáját, akkor az az egyesület körülbelül úgy jár, mint a pulyka, amelyet itthon becsomagolnak, vonatra tesznek s elküldenek Angliába.
Nézegetjük a jegyzeteit. Aki azt hiszi, hogy Klement Sándornál csak egyesületi címtár van, az téved. Megvan itt minden nagyváros nagyobb szállodájának a címe is. Mert ha lekötött egy meccset, akkor kezdődik a levelezés elölről – a szállodákkal.
Míg beszélgetünk, csenget valaki. Sanyi az, a Ferencváros szertárosa. Majd meg a telefon csenget. Mailinger Béla elnök jelentkezik. Búcsúzik. Megy vidékre, szabadságra. Kifelé tartunk. Megint csenget valaki. Blum Zoltán. Az ajtóban még megkérdjük Klement Sándortól:
– Mikor ír legközelebb portya érdekében levelet?
– Mihelyt hazaérkezünk a téli portyáról. Rögtön. Csak a portyán fogok pihenni.
Klement Sándort javasolni kellene az Akadémiára, levelező tagnak. Mert levelezésben azután mindenkit ver.”
Szegedi Péter, nagy tudású sporttörténész a következőt válaszolta:
Nem tudom mennyire ismert, de 1919 fontos fordulópont volt, addig ide jött sok külföldi csapat (főként a Monarchiából, illetve kisebb számban angolok, németek), 1919-ben megfordult a tendencia és a mieink utaztak. Arról kevesebbet tudok, hogy 1919 előtt hogy kerültek ide a nyugatiak. A bécsiek, prágaiaik – ez a két város volt a legtöbb látogató állomáshelye – bizonyára személyes kapcsolatok révén, de a többiek? Csak valószínűsíteni tudom, hogy az itt élő angolok, mindenekelőtt Edward Shires lehetett a háttérben.
Ezt Csaba 2010. március 25-i KíVÁNCSI LENNÉK A RÉGI IDŐKBEN,HOGY JÖTT LÉTRE EGY KÜLFÖLDI TÚRA.PÉLDÁUL,HOGY TALÁLTÁK MEG A FRADIT A DÉL-AMERIKAIAK 1929-ben,TALÁN A KK GYŐZELEM MIATT. hozzászólására válaszolom.
Karácsony reggelén mindig ide térek vissza, hogy újra és újra beleolvassak az alapító ősok és hősökről szóló írásokba a szívemben hálával, hogy létrehozták mindannyiunk örök szerelmét a FERENCVÁROST.
Isten – Haza-Ferencváros – Család.
Egyik Ősapánk! Örök tisztelet Neki! NÉLKÜLE (nélküle sem) a Ferencváros sosem lett volna az, ami! Mert – félreértés ne essék, egyetlen Fradistát sem akarok bántani-, de a MALAKY MIHÁLYOK nem kerítésen keresztül szidták a vezetőséget (először is, mert ők voltak a „vezetőség” 😛 ), másodsorban nagyon jól tudták, hogy a klub – ugyanúgy, mint egy NEMZET!-, TÖBB, mint az azt alkotó emberek összessége … a Fradi az Fradi! Függetlenül attól, hogy ki az elnök, milyen a beléptetési rendszer, mennyire „kompatibilis” a klub a mindenkori „volánnal” …
A FRADI attól Fradi, hogy, ahogy Láng Gyuri bácsi már egy 1969-es (!!!) „Labdarúgás” c. lapban kifejtette: „Túlél mindannyiunkat, mert a Ferencvárosi TC ÖRÖK!”
Kedves lacimadí r.
Hozzí szòlí sodban mindig ott van a Cato féle, „és mellékesen azt gondolom, hogy…” és ez nagyon tetszik.
A NEMZET-el kapcsolatban: 1900/1903-at irunk és ebben az idôben is megvannak a nagy ellentétek nem csak Ferenc Jòzsef és Kossuth, hanem a szabadelvû pí rt és a konzervativok között. Az 1903-as „ex-lex” í llapot, ahol egy parlamenti kissebbség szétdumí lja és akadí lyozza a kormí nypí rt mûködését.
Vagyis a lehetséges és a lehetetlen (örökös !) ellentéte.
Az eggyik embertipus az adottsí gokbòl indul ki és keresi a lehetségest; a mí sik meg a lehetetlenre ví gyik és nem nyugszik, mìg el nem éri a céljí t.
Mindkettô tipus célokra törekszik. Ez a szép, és ez hozza a fejlôdéseket.
Azonban akkor í ll a stagní lí s, ha összevesznek.
Most Malaky (gondolom Prí gí bòl jöhettek elôdei): idézek: „…meglí tta a futballban rejlô lehetôségeket és tudja, miként lehet azokat életre hìvni. Akarata kemény és kitartò, nem tí gìt attòl, ami maga elé tûzött…” bizonyí ra a lehetségek oldalí n van, vagyis nem törôdik azzal, ami lehetetlen, hanem ami lehetséges.
Malaky ùr valamit életbe hozott. Ebbe az életben még mindig gyönyörködhetünk.
Vajon ezt is fogjí k mondani az utòdaink ròlunk ?
Nem kétlem, hogy Malaky üzletember is Volt, nem irtòzott a pénztôl Sem, stb., stb.
De megfért ezmellett az örök ifjù szìv is, amely nem tí gìtott attòl, amiben belekezdett.
Ez a nagyvonalùsí g hií nyzik sokszor az olykor jogos, de elharapòdzott veszekedésekbôl is.
Kedzjük ùjbòl beismerni, hogy vannak ní lunkní l is okosabb, hozzí értôbb és elkötelezettebb emberek is.
Kezdjük beismerni azoknak az embereknek a nagysí gí t, akik valòjí ban azok is.
Laci, sokszor rájöttem már, hogy nagyon okos írsz. Ez a hely viszont nem a filozofálás helye! 😛
Bocsánta, nem bántásnak szántam, csak túl mélyenszántó gondolataid vannak ahhoz, hogy 1-2 mondatban lehessen rájuk válaszolni. A LÉNYEGET szerintem jól látod. Üdv: egy másik Laci
Vajon Malaky Mihí ly nevéhez fûzôdik a prí gai Slavia meglí togatí sa, hogy ott értesüljék egy Ferencví rosi megbìzott egy mí r létezô klub, sportosztí ly és szakosztí ly berendezésérôl ?
Jó a kérdés, én nem tudom. Állítólag (www.huszadikszazad.hu-n olvastam), hogy a magyarok nagy szimpátiával viseltettek a csehországi CSEH klubok iránt! Gondolom, ebben politika is lehetett, egy kis Habsburg-fricskázás … mindenesetre a csehek 1918 után villámgyorsan elfelejtették azt a rengeteg magyar szimpátiát, amit előtte kaptak – nem csak a sportban-! De ne politizáljunk, politizáljanak inkább a hozzá nem értő (semmihez sem értő) politikusok … 😛
Ami tény, az 1900-as évek elején -korabeli források szerint- állítólag szinte tüntetésszámba ment, ha egy cseh csapat Budapestre, vagy egy magyar csapat Prágába utazott … ŐK már elfelejtették … de „fehér ember -és magyar- nem felejt 😛 ) …
lacimadí r, ahogy értesültem egy elég ùjonnan ezen az oldalon megjelent cikkbôl,
nem Malaky jí rt Prí gí ban a Slaviaban (neve miatt feltételeztem), hanem Gorszky.
Ô is jött vissza onnét és aztí n Malakyval és Dr. Springer Ferencel meg is alapìtottí k a Fradit.
Akí rhogy is ellentétes a Magyar-cseh-viszony.
Valahogy a Slavia í ll az FTC bölcsôjén (Az emlìtett urak mellett persze).
Ha a Sparta-Fradi rokonsí gròl beszélünk, akkor nekem mindig ez a Slavia jut az eszembe.
Ritka kivétel volt a ferencvárosi vezetők között. Ugyanis nemcsak a szívét de az ESZÉT is beleadta a munkájába. Számos esetben úgy tudta az ügyet bonyolítani, hogy a végén mi jöttünk ki jól a dologból. Dehát ilyen vezető kevés volt a Fradiban nagyon…
Igeen … ha jól tudom, Lakat Tanár Urat kérdezték meg egyszer, hogy „melyik a csapat leggyengébb része?” – Szemrebbenés nélkül válaszolt, hogy: „A vezetőség!” Vagy igaz, vagy nem, de akkor is jó!
KíVÁNCSI LENNÉK A RÉGI IDŐKBEN,HOGY JÖTT LÉTRE EGY KÜLFÖLDI TÚRA.PÉLDÁUL,HOGY TALÁLTÁK MEG A FRADIT A DÉL-AMERIKAIAK 1929-ben,TALÁN A KK GYŐZELEM MIATT.