Jancsika Károly: 65
„Azon játékosok közé tartozik, akikkel -enyhén szólva- utálatos dolog a pályán könyökharcot vívni, mert szúr, mint a csalán.” – írták róla egy korabeli cikkben.
A vékony testalkatú, sziklakemény védő a 22. sz. Volánból érkezett a Fradiba 1979 nyarán.
A Bruges ellen mutatkozott be zöld-fehérben. Második élvonalbeli szezonjában már bajnoki címet ünnepelhetett, 31 meccsen lépett pályára a bajnokcsapatban.
— Számomra már az nagy kitüntetésnek számított, hogy ehhez a klubhoz hívtak futballozni. Az NB II-ben gondolni sem mertem volna arra, hogy egyszer majd megtetszik játékom a zöld-fehéreknek s elvisznek magukhoz. Aztán mégis eljött ez a nap… Arra egy pillanatig sem építettem, hogy fene nagy futballtudásom ragadta meg a szakembereket, sokkal inkább, hogy mindig hajtottam, küzdöttem és igyekeztem legjobb tudásommal hasznára lenni csapatomnak. Az elmúlt két esztendőt is ennek szellemében küzdöttem végig és örültem, ha csak egy kicsit is, de hozzá tudtam adni az eredményhez. Eddigi pályafutásom alatt egy tartalékbajnoki érmet gyűjtöttem mindössze a Kossuth KFSE-ben, így aztán tudom milyen érték egy NB I-es bajnokság.
További két ezüstérmes csapat alapemberének mondhatta magát. Az Üllői úton eltöltött 6 és fél év alatt elvétve hagyott ki mérkőzést. 1983-ban a válogatottba is bekerült.
1986 tavaszán a Volánba igazolt, majd Siófokon fejezte be élvonalbeli pályafutását. Pályafutása végén a légiós életet is kipróbálta: Svédországban az IF Södertalje játékosa volt.
Hazatérte után alsóbb osztályú csapatokban (Contrast, Monor, Magyar Kábel, Baracska) még évekig játszott.
A kétezres évek közepén újra „légiósnak” állt és meg sem állt az Egyesült Államokig. Charlie Green néven krupiéként dolgozik Las Vegasban.
(Szalay Péter, Nagy Béla és Velkei Tamás interjúinak felhasználásával)
Nemrégigen egy másik oldalon volt egy blogsorozat, hogyan lettem Fradista? címmel. Most van egy kis időm és hangulatom, és ezen az oldalon megosztom ezt az élményemet. Fradista Családba születtem, 1979-ben a Pálya szomszédságába költöztünk, 3 éves voltam ekkor, bimbózott a tudatom. Apám nagy kedvence volt Jancsika, és már korán elkezdte állandóan oltani belém a Fradi Szeretetét. Emlékszem, hogy ovis éveim alatt, nagyon gyakran ott állok a ház előtt, és várom, hogy apám hazajöjjön a meccsről, én pedig a szokásos izgalommal kérdezzem meg hétről – hétre ugyanazt Apámtól: ” Rugott gólt a Jancsika?”
Apám válaszaira tényleg nem emlékszem, de nagy örömömre szolgált hogy nagyon korán elkezdhettem meccsre járni, és játtam a legendás Jancsika Károlyt.
1986-ban egy meccs után, a Fradi vendéglőben egy tányéralátétet Zsiborás Gáborral dedikáltak nekünk, sajnálom, hogy nincs meg, pedig hihetetlen kincs lenne a mai napig.
Sok szeretettel, Tisztelettel gondolok rá!
Juanito:-)…Kevés olyan védő volt a Fradiban, olyan testalkattal mint Ő!De MINDENT megoldott!!!
IKON volt a Fradiban!
Milyen érdekes…..most Las Vegasban él és Charles Green a neve. Ja és egy Casinoban kártya dealer.
Hat igen udv mindenkit cica
Pont a napokban meséltem fiaimnak(Én akkor voltam huszonéves), hogy volt nekunk egy Jancsikánk is akit imádtunk(amihez azért kellett valami az Üllői uton)a mentalitásáért, szivéért!
Igazi FRADISTA!!!
Üdv.
Hajrá Fradi
Boldog születésnapot Jancsika Karcsi! A Vépipeti – Jancsika – Simontibi vonulat jeles, harcos, szív-lélek képviselője volt. Ha jól emlékszem, Őt sohasem, egyetlen vereség után sem bántotta senki, mert mindent megtett, amit az adott meccsen megtehetett. Nem volt zsonglőr, de még a válogatottig is eljutott.
BOLDOG SZÜLINAPOT CICA!!!!
Koszonom szepen udv minden fradistanak
Koszonom cica
Boldog Születésnapot !!!! Ő is hatalmas játékos volt !!!! Kőkemény, amit még ma is elismerően emlegetnek az ellenfelei !!! Jó egészséget kívánok és még egyszer Boldog Születésnapot !!!!
Koszonom udv mindenkit. Cica
És kitartott a Nyíl-Szoki időszak utáni ínséges években is… „Tudom, az lesz majd az igazi csoda / Ha gólkirályunk lesz a Jancsika, / És büszkén mondjuk, ez volt a taktika. ” (RIP Komár Laci)
Isten éltesse sokáig Jancsika Karcsit! Vajon mi van most vele?