Nagy L. naplója: FTC – 1996 január

Az 1995 év sikerszériájának köszönhetően az év végi ÉV SPORTOLÓJA választáson a labdarúgóink is helyezést értek el. Világbajnokokat és Európa bajnokokat előzve meg az előkelő harmadikok lettek a csapatok versenyében. A sikerkovács Novák Dezső szintén a bronzot szerezte meg az edzők között.

A nemzetközi futballéletben is szavazás volt – aranylabda szavazás . Igaz, Fradista nem rúghatott labdába, de két ismerősünk ott volt az első 5 helyezett között. Az Ajax két sztárja Litmannen és Kluivert. Nem rég láthattuk őket az Üllői úton.

Ahhoz, hogy hozzájuk fogható klasszisokat láthassunk ebben az évben is, sokat kell a csapatnak „Csúszni-mászni”, ahogy azt „nagy klasszikusunk” Gorán Kopunovics mondta. Fenti mondását olyan sokan ismételgetik, hogy azt lassan bőrkötésben illene megjelentetni.

Nagy Norbert

Amikor január első napjaiban elkezdték az edzéseket a fiúk, új társakat is kaptak, Nagy Norbert(Stadler) és Jagodics Zoltán(ETO) személyében. Hogy erősí­tést jelentenek-e, az majd a tavasz folyamán kiderül.

Jagodics Zoltán

1996 január 03.

Az egyesület életében talán nem nagy esemény ha egy újabb ifjú gyermek kezdi meg pályafutását, de a mi életünkben az! Tibike ma volt először edzésen a FERENCVÁROSI TORNA CLUB-nál. Ha nem is igazolták le a szó klasszikus értelmében, de tagsági igazolványt mégiscsak kapott, mely egyben a tanfolyami dí­j (1400 FT) befizetésének igazolására is szolgál. A sorszáma: 333993 Az első alkalommal (nem ismervén a szabályokat) még én is bementem az uszodába, megnézni mit is csinálnak.

A csoportjukban 11 gyerek volt. akik korban és úszni tudásban hasonlók voltak hozzá. Edzőjük egy fiatal nő, Vécsi Anna- Ani néni.

Mivel első alkalom volt, némi bemutatkozással kezdték, majd a tanmedencében a hátúszás alapelemeit gyakorolták. A gyerekek kettesével indultak az edző szigorú figyelnie mellett. Húsz-huszonöt perc eltelte után átvonult a kis csapat az úszómedencébe, ahol hasonló szisztémával folyt tovább a munka. Tibike általában megelőzte a vele egy időben induló párját, habár nem verseny volt. A gyerekek kötődése az egyesülethez nyilvánvaló. és ez meglátszott a kicsi felszerelésükön is. Néhány deszka alaposan össze volt firkálva az egyesület különböző elnevezéseivel, és a köntösök nagy részén is ott virí­tott a cí­merünk.

Amikor második alkalommal mentünk természetesen már Tibike is cí­meres köntösben pompázott.

Az edzés végén, miután Ani néni megnézte a gyors- és mellúszást odajött hozzám, és azt közölte, hogy az Ö csoportjába fogunk járni, mert a tudása eléri a kellő szintet. Egyben finoman felhí­vta a figyelmemet arra, hogy minden hónapban lesznek bemutató edzések ahol a szülők megnézhetik a gyerekeket, de csakis akkor. Értettem a szóból, ha nem is örültem neki. Persze az, hogy én mit szeretnék nem számí­t, csak az hogy a gyerek rendesen fejlődjön, és bizony annak ellenére, hogy előre felhí­vtam arra a figyelmét, hogy az edzés alatt ne rám figyeljen, elő-elő fordult, hogy a szemével engem keresett. Ez nyilvánvalóan nem hasznos, úgyhogy jogos a szülök kizárása.

Az edzés egyébként pontosan egy órán át tartott, és az első benyomásaim az öltözési körülményeket leszámí­tva pozití­vek.

1996. Január 05.

A második edzésen sem unatkoztam annak ellenére, hogy nem mehettem be az uszodába. Igaz nem azért, mert előrelátóan vittem magammal könyvet, hanem azért, mert a teremben a fiúk tartottak edzést. Egymás ellen játszottak körmérkőzést 3-3 fős csapatokba osztva. Egy-egy csapatban volt egy védő, egy középpályás és egy csatár. A kézilabda pályát nem is olyan könnyű ennyien bejátszani, még ha csak a 3 perc is a játékidő. Meglepődve tapasztaltam, hogy szédületes tempót diktáltak a parketten. A technikás játékosok pedig nagyon éltek. Elsősorban Kuntics és Lisztes, valamint Nyilas.

A gyors fiúkat aztán magas lányok váltották fel.

Kosárlabda edzés következett Tursics Sándor szigorú vezérletével. Hét nem kisasszonyoknak való dolog az élsport, annyi szent. Megállás nélküli rohanás volt az egész, és ha valaki,nem jól csinált valamit, hát az edző hangos szóval azonnal letolta a vétkest. Ha a játékosoknak nem is, nekem nagy élményt nyújtottak a látottak.

1996. január 19.

FERENCVÁROS-Budafok 2-1 (0-0)

Hétközben és délelőtt léptek pályára a fiúk, ennek ellenére majdnem ezer néző volt ott a mérkőzésen.

Összeállí­tást nem érdemes megadni, hisz majdnem az egész keret pályára lépett. Két játékost azonban névszerint is meg keli emlí­teni, mivel nekik ez volt az első fellépésük zöld-fehér szí­nekben. Nagy Norbertről és Jagodics Zoltánról van szó. Az egykori csikócsapat irányí­tója, Ebedli Zoltán (akiről majd tí­z éven keresztül az volt mindenki véleménye: – EBEDLI A KIRÁLY – és ez a felüljáró oszlopán is ott virí­tott jó néhány éven keresztül. Szerintem bajnokok leszünk. Két új játékos közül nekem Nagy Norbert tetszett jobban, a másikról viszont az az érzésem, nem Fradista szintű labdarúgó.

Novák Dezső:

-A mozgáson volt a lényeg, ás ennek meg is felelt ez a délelőtt.

-Mit szól ahoz, hogy Dárdai nem az FTC-t választotta ?!

-Senkinek sem fogunk könyörögni, hogy hozzánk jöjjön. Nem kötelező az FTC-ben játszani. Egyébként is hosszútávon fog majd rájönni, hogy jól döntött-e.

-Nem gyengült a csapat Keller Belgiumba való távozásával?

-Keller olyan sokat tett a Ferencvárosért, hogy megérdemelte a külföldi szerződést, ingyen engedték el. Az ő pótlására hoztuk Nagy Norbertet, í­gy azt kell mondanom, hogy nem gyengült a keret, sőt, hogy most végre egy sérültünk sincs, van választási lehetőség. így a tavasszal mindenkinek meg kell küzdenie a csapatba kerülésért. A keret valóban jónak tűnik, de bezzeg az újságí­rók egyszer sem í­rták le azt, hogy a Ferencvárosnak van a legjobb játékosállománya, mint annak idején a hatalom csapatáról szinte nap mint nap.

1996. január 24.

A gyerek edzésére mentünk, és nagy meglepetésemre nagyon sokan voltak a csarnok körül. Kézilabda rangadó a Debrecen ellen. Én már be se tudtam sompolyogni. Nagyon érdekes volt kí­vülről hallani azt, amit belülről szoktam, a szurkolást. Végül a srácok jól drukkolhattak, mert a lányaink 9 góllal megverték a legnagyobb vetélytársat, í­gy már időtlen idők óta őrzik veretlenségüket. Nem ügy mint az Ajax, akik előbb egy barátságos, majd egy „holland bajnokin kapott ki.

1996. január

A csapat a hazai tél elől menekülve Izraelbe tette át a székhelyét. Másfél hét alatt 4 mérkőzést játszottak a fiúk, különböző erősségű ellenfelekkel. Ezek a mérkőzések nem tekinthetőek még-csak hivatalosnak sem, hisz az egész keret pályára lépett rajtuk. Részletes hí­reim nincsenek , hisz ebben az időszakban betegen feküdtem.

– Nagy László –

Előző rész:1995. december – Naplózárta” – Véget ért egy fejezet – Következő rész: 1996. február

A napló eredeti példánya: