Koszta Imre

Koszta Imre

Egykori csatárunk két évig szerepelt a Ferencváros csapatában. Már az első szezonja rendkí­vül pechesre sikerült. Az 1927/28-as idényben egyetlen bajnoki meccsen sem lépett pályára, sérülés vagy valami mindig közbejött, í­gy elesett egy bajnoki aranyéremtől. Tagja volt viszont a magyar labdarúgás első KK-győztes csapatának az 1928-as Ferencvárosnak. A hat KK-meccsből ötször ő volt a jobbszélső. 1929 júniusában azért ment el a Fradiból, mert nem vitték ki a dél-amerikai turnéra.

Az egyetlen magyar  labdarúgó, aki két KK-t is nyert (1928: Ferencváros, 1929: Újpest).

Az Újpesthez, majd később a Vasashoz (1931-32: 18 bajnoki / 2 gól) szerződött. Ezután térdsérülése miatt porcműtéten esett át, és a sok sikertelenség után 1934-ben öngyilkosságot kí­sérelt meg. Idegszanatóriumban kezelték. Az újságí­ró ott látogatta meg, s beszélgetett a gyógyulóban levő Koszta Imrével. A 29 éves játékos í­gy emlékezett pályafutására:

– Az első ballépést akkor követtem el, amikor Ékszerész-játékos korom­ban nem törődtem a jövővel. Nem tanultam ki mesterségemet. Kénytelen voltam futballtudásomra támaszkodni anyagilag is. Az Ékszerész feloszlása utan 1925-ben Olaszországba mentem, a Valenzana Valenza Po csapatában, majd az Alessandriában játszottam. Másfél évi ott-tartózkodás után hazajöttem. A Ferencváros szer­ződtetett profinak. Szigeti Imre elnök a szerződés mellé egy bont is adott 800 pengőről. Az összeg akkor lett volna esedékes, ha helyet kapok a válogatott csapatban. Akkor — úgy mondták — megérdemeltem volna a válogatott jobbszélső posztot. Hagyományos balszerencsém azonban nem hagyott cserben. A Ferencváros dél-amerikai csapatából is tragikus véletlen miatt marad­tam ki. Pedig minden ifjúkori álmom, életcélom a válogatottság volt. Soha nem sikerült: vagy volt jobb, vagy amikor már bekerültem volna, megsérültem.

 

így kezdődött a tragédiám. Rossz társaságba keveredtem, könnyelmű életmód, ital stb. Összeroppantam. Nem volt senkim, aki erős kézzel visszatar­tott volna. Kicsúszott a talaj a lábam alól. Jól figyeljenek a játékosok ezekre a szavakra. Sok hasznát veszik, ha tanulnak az én káromból.

1936-ban a ZTE játékosedzőjeként ért véget pályafutása.

(Nagy Béla í­rásainak és a Vasas kiadványainak felhasználásával)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

OLDALAK
KATEGÓRIÁK