Horváth Ferenc: 50

Kispesten nevelkedett, ahol ifjúsági gólkirály is volt, de elsőosztályú játékos Fehérváron lett. 1991 és 1996 között volt a Videoton játékosa. 1996 nyarán már válogatott játékosként igazolta le a Ferencváros, a Stadler Kupán lépett először pályára zöld-fehér szí­nekben. Igaz addig sok borsot tört a Fradisták orra alá:

1992 novemberében 2-0-s ferencvárosi vezetésről fordí­tott a Videoton Horváth két góljával. Egy évvel később 1-0-s zöld-fehér vezetés után mesterhármast szerzett a 3-1-es fehérvári győzelemmel zárult mérkőzésen. 1995 júniusában egy góllal vette ki a részét (a fehérváriak másik két találatát szintén egy későbbi üllői úti kedvenc, Zoran Kuntic lőtte) a 3-2-es Parmalat sikerből. 1995 októberében ismét Ő volt a fehérváriak gólszerzője a 2-1-es zöld-fehér sikerrel zárult találkozón.

Közel 150 első osztályú meccsel valamint 53 NB I-es góllal a lábában, 23 évesen került Novák Dezső csapatába.

– Sok ajánlatom volt akkoriban, szinte mindenhonnan megkerestek, de úgy éreztem, hogy egész életemben bánnám, ha nem próbálnám ki magamat a Ferencváros csapatában. Végül is ez döntött amellett, hogy elfogadtam a zöld-fehérek ajánlatát. Két nagyon szép évet töltöttem a Fradinál és utólag beigazolódott, hogy jó döntöttem, olyan életre szóló élményeket szereztem, melyeket nem tudok és nem is akarok kitörölni az emlékezetemből.

A 81 tétmérkőzésen lőtt 39 gólja is igazolja, hogy jó döntés volt a leigazolása. Az első évben 25 góllal, a másodikban 14 góljával a csapat legeredményesebb játékosa volt. Az egyik legemlékezetesebb meccsét a Newcastle ellen játszotta, de az 1997. májusában rendezett Megyeri úti bajnoki mérkőzés is sok szurkolóban ébreszt felejthetetlen emlékeket.

Mindössze két évet töltött a Fradinál, utána külföldre igazolt. A Fradiból nyolcszor volt válogatott, egyetlen gólját az osztrákok ellen lőtte Bécsben.

A belga Genk-kel bajnokságot, majd kupát nyert. A következő szezont már a Bundesligában kezdte a több magyar játékost is foglalkoztató Energie Cottbus csapatánál. Ebből az időszakból az olaszoknak lőtt két válogatottbeli gólja marad emlékezetes a 2-2-re végződött VB-selejtezőről.

A sikertelen német kitérőt a Maccabi Tel-Aviv csapatába igazolása követte, ahol két kupagyőzelem részese volt, ekkor szerepelt utoljára a nemzeti együttesben is.

2002-ben hazatért, Újpestre igazolt, ahol egy szezont töltött el, majd számos csapatban megfordult: UD Almeira (spanyol), Estoril (portugál), FC Fehérvár, Livingston FC (skót), Diósgyőr, FC Fehérvár, Paks, Banas FC (egyesült arab emí­rátusok), Pápa.

A nagy vándorlások közepette, 2004 szeptemberében kis hí­ján újra a Fradi játékosa lett. Már az Üllői úton is edzett, végül nem szerződtették.

A nagypályáról kispályára váltott: az FTC futsal csapatában rúgta a labdát, közben az NB II-es Vecsés edzője is volt, később a Biatorbágy és a Szigetszentmiklós vezetőedzője lett. Az élvonalban a Kecskemét kispadján mutatkozott be, majd a Paks, a Győri ETO, Videoton, DVTK, Balmazújváros, Haladás, Budapest Honvéd csapatát is vezette.

(Molnár Gábor interjújának felhasználásával)