2010 tavasza – Megmaradva az álmok mezején
1992 tavasza óta nincs olyan Ferencvárosi szurkoló, aki egy gyengébb ősz után nem emlegetné fel követendő példaként a Nyilasi csapat akkori parádéját, amikor is 15 mérkőzésből 13 győzelem és 2 döntetlen volt a mérleg, a vége pedig bajnoki cím. Ez a teljesítmény egyfajta fogódzó is szokott lenni az örök optimisták számára (köztük nekem is), melybe mindig bele lehet kapaszkodni, amin mindig el lehet ábrándozni és az esedékes szezonok tavaszi rajtja előtt át lehetett „rendezni” a tabellát. Az álmok mezején jó volt ilyenkor látni, ahogy elterveztük a végét, ahogy a csapatot a tabella élére repítettük még akkor is, ha erre csak matematikai esélyünk volt.
Mint 2010 tavaszán, amikor megálltunk az álmok mezején és visszanéztünk a 2009 őszi szezonra (ahol azt láttuk, hogy a tizenegyedik a csapat, negatív gólaránnyal), és megpróbáltuk képzeletünk szárnyán végigjátszani a mérkőzéseket. Örök optimistaként – főleg az igazolások után, de erről egy kicsit később – „belőttem” a csapatot a negyedik helyre és ezt megfejeltem azzal, hogy ez esetleg még nemzetközi kupaszereplést is érhet. Az álmok mezejéről született gondolatainkról és vágyainkról, ahogy elmúltunk húsz évesek már tudjuk, hogy egy kicsit hamiskás képet festenek a valóságról, de kérdem én: ha a Fradiról van szó, akkor ugye mindenki szeret álmodozni?
A makacs tények azonban gyorsan visszarántanak a valóságba, mert hiába tartja magát az, hogy az álmok többnyire nem jósolnak, hanem jelentéseket próbálnak értelmezni, ebben az esetben maradjunk meg a „száraz” tényeknél, lehetőleg kronológiai sorrendben.
Jelentős játékos mozgással indult az év. Kölcsönbe adtuk: Pisanjuk (Szolnok), Fülöp N. (Szigetszentmiklós), Pölöskey (REAC), Kovács I. (Cegléd). Végleg elköszöntünk: Holczer (Kecskeméti TE), Ashmore, Lowton, Wedgbury (utóbbi kettő Sheffield United), Sinnott és Csiszár Z. (Békéscsaba). Megjegyzem, hogy az angol különítmény eléggé kurtán és furcsán távozott, hiszen volt köztük olyan, akinek élő szerződése volt még a klubbal.
A kölcsönbe adott és az elmenők helyett több új játékossal is bővült a keret: az észak-ír válogatott Doherty (Wycombe Wanderers, angol 3.), az angol Elding (Crewe Alexandra kölcsön Kettering Town, angol 4.), a magyar válogatott Csizmadia (Slaven Belupo, horvát 1.), az angol Stockley (Port Vale, angol 4. – ő korábban már visszavonult az aktív játéktól), a szerb válogatott Tutoric (Crvena Zvezdától kölcsönbe), a máltai válogatott Schembri (Austria Karnten, oszták 1.) valamint az ex-ferencvárosi Bölcsföldi (Nyíregyházától kölcsönbe) és az utánpótlás csapatunkból Gárdos András.
Djordje Tutoric
Vajon emlékszünk arra, hogy mit is vártunk ettől a játékos mozgástól a tavaszi szezon előtt? Mivel nagyon közeli az emlék, ráadásul nehéz elvonatkoztatni magunkat a néhány héttel ezelőtt befejeződött bajnokságtól, így valószínűleg nehéz lesz „igazat mondani”. Mivel azonban könnyű előkeresni partneroldalunk akkori kommentjeit, így most én sem „szépíthetem” az akkori optimizmusomat, igaz, ez nem is állt szándékomban. Már csak azért sem, mert az elején még én is az álmok mezején álltam és biztos voltam abban, hogy jól igazoltunk, hiszen három válogatott játékos is csatlakozott a kerethez, plusz Tutoric személyében egy Crvena Zvezdát is megjárt játékos, valamint Elding, aki bár az angol negyedosztályból érkezett, a felkészülési meccseken sorra lőtte a gólokat és úgy látszott, hogy Ferenczivel jó párost fognak alkotni.
Anthony Elding
Ez előbbi megállapításomat a bajnoki rajt első mérkőzésén igazolta is a csatárkettős. Mivel még tartott az őszi hárommeccses zártkapus eltiltásunk, így az első hazai mérkőzésünk és győzelmünk, zárt kapus volt annak ellenére, hogy kérvényeztük a büntetés eltörlését, hivatkozással arra, hogy a magyar mezőnyben először a klub bevezette a szurkolói kártyát és mely úgy megosztotta a Fradistákat, hogy mire rendeződtek a problémás kérdések, már túl voltunk a fél tavaszi szezonon.
Nem akarom túlragozni a szurkolói kártya körüli indulatokat, hiszen olyan fájdalmas és keserű események is történtek melyek alapjaiban rengették meg a Fradi címer három E betűjét és a Fradi tábor összetartozását. Repedés történt a falban, leomlani készült, maga alá temetni mindazt, amit az elődök 110 éven át felépítettek. Voltak olyan hetek, amikor tényleg nem volt jó Fradistának lenni. Egymásnak estünk fórumokon, de sajnos az aluljárókban is. Ehhez párosult az, hogy nem volt olyan vezető sem a klub élén, aki kezelni tudta volna a kialakult helyzetet. A szurkoló kártya bevezetése nem lett volna rossz ötlet, adhatott volna rangot és tiszteletet a tulajdonosának, erősíthette volna a klubhoz való kötődést. De ehhez nem csak bevezetni kell valamit, hanem ésszerű és okos tartalommal is meg kell tölteni. Nem elég szankciókat hozni, azért adni is kell valamit. Mi meg előkészületlenül bevezettük és rázúdítottuk a szurkolókra, miközben nem tettünk mellé olyan szolgáltatásokat melyekkel közelebb tudtuk volna hozni a szurkolókat egymáshoz és a Ferencvároshoz. Szerintem a szurkolói kártya ügye még mindig nincs lezárva. Talán reménykedhetünk abban, hogy a vezetőváltás után, lesz annyi ereje a klubnak és a szurkolóknak, hogy végérvényesen elkössék az elvarratlan szálakat.
A Haladás utáni zártkapus győzelmet az egész szezonunk legvitatottabb és a legnagyobb indulatokat kiváltó mérkőzése követte Zalaegerszegen, ahol 3:0-s előnyünkről a játékvezető hathatós közreműködésével lett csak döntetlen a végeredmény. Kilencen fejeztük be a mérkőzést, de úgy éreztük utána, hogy végre van csapatunk és nincs annyi Szabó játékvezető az MLSZ-ben, mely meg tudja akadályozni azt, hogy a csapat az élmezőnyben végezzen. Bár a következő mérkőzések játékvezetői sem vitték el az „Arany Pálmát” (tévedtek ellenünk, de javunkra is), de nem rajtuk múlott az, hogy a kezdeti álmaink a végén teljesen szertefoszlottak.
Nehezen fogyasztható döntetlennek jöttek zsinórban hazai pályán (Nyíregyháza, Vasas, Kaposvár), melyeken, ha győzünk, ma sokkal jobb hangulatban nézhetünk vissza a 2010-es tavaszi szezonra. A „rázós” meccseken nem szerepeltünk rosszul (győzelem a bajnok Debrecen ellen, döntetlen a második Videoton otthonában), de sajnos csak a ligakupában sikerült megverni az Újpestet, a bajnokságban mindkétszer kikaptunk az ősi ellenféltől (más szót írnék, de „nem szabad”). Az Újpest mellett még Győrben és az utolsó fordulóban, Kispesten szenvedtünk vereséget. A ZTE elleni mérkőzésen túl, a csapat a Debrecen ellen, valamint a Kecskemét ellen 45 percig nyújtott olyan játékot, amiért érdemes volt lelkesedni és amit egy Fradi szurkoló mindig elvár azoktól, akik felhúzzák magukra a zöld-fehér mezt.
A 2010 tavaszi szezon nem csak a szurkolói kártyáról, a bírói hibákról és a csapat hullámzó teljesítményéről szólt. Május 18. óta Lipcsei Peti egyedül vezeti a legtöbb mérkőzésen Fradi mezben pályára lépők listáját. A Fradi örök legendájától, Sárosi György doktortól vette át a vezető helyet, ezzel olyan elismerést szerzett, mellyel örökre beírta magát a Ferencváros történelmébe. Peti a bajnokság végén abba is hagyta az aktív játékot és 2010 őszétől már az NB II-be feljutó csapatunk edzője lett.
2010. április 9. a szomorúságunk napja. Elhunyt Varga Zoltán, a Ferencváros legendás játékosa. „Örökre elment egy Fradi szív. Bekopogott az égi birodalom kapuján. Kinyílt az ajtó és rá jellemző hamiskás mosollyal belépett rajta. Visszanézett és meglátta a sok ezer könnyező Fradi szemet. Szólni akart, hogy a könnyek már nem segítenek, de az ajtó végleg becsukódott. Örökre elment Varga Zoli.” (ftcbk.hu: Varga Zoli – Megállt egy Fradi szív)
Craig Short 2009/10
A bajnokság hajráját még egy esemény zavarta meg, mely utólag elég érthetetlen (igaz várható) döntés volt. Mivel Craig Short nem rendelkezett Pro-licenszes diplomával („papíron” 2010. február 25. óta Tuboly Frigyes volt a csapat edzője, igaz a kispadon egyetlen alkalommal sem ült), és hiába kérvényeztük az MLSZ-től, hogy tekintsenek el az előírástól, ezt természetesen elutasították. Amikor ez egyértelművé vált, akkor május elején be is jelentette a klub vezetése, hogy Short megbízatása a bajnokság végén befejeződik (akkor még 5 forduló hátra volt a tavaszi szezonból). Craig Short „nem hivatalosan” 19 mérkőzésen ült a Fradi kispadján, és ha csak ezeket a mérkőzéseket vesszük alapul, a csapat a 6. helyen végzett volna.
Megyeri Balázs
A statisztikai adatok mellett, a teljes szezont alapul véve egyénileg egyedül Megyeri Balázs teljesítménye emelhető ki. „Megyó” 24 mérkőzésen védte (11 mérkőzésen gólt sem kapott) a szezonban kapunkat (Holczert váltotta az őszi Vasas mérkőzés után) és több alkalommal neki volt köszönhető a pontszerzés (MTK, Videoton, Debrecen). Ezen túl végig magabiztos és jó teljesítményt nyújtott, amit bizonyít az is, hogy meghívást kapott az olimpiai és az utánpótlás válogatottakba. Jelenleg az egyik legnagyobb értékünk, ha fejlődése továbbra is töretlen marad, méltó utóda lehet a legendás Fradi kapusoknak.
A 2009/10 évi NBI végeredménye
A jobb 2010-es tavaszi szereplés arra volt elég, hogy a tizenegyedik helyről előrelépjünk a hetedik helyre. Mivel reálisan úgy sem tudom értékelni az egész szezont, így ezt a kedves olvasóra hagyom. Ezt megkönnyítendő, szerkesztőtársam igazi tabella parádét állított össze (lásd a bejegyzés alján), megspékelve statisztikai összesítésekkel. Érdemes tanulmányozni őket, mert a számok és az adatok számos esetben sokkal beszédesebbek, mint a leírt mondatok.
Akik pályára léptek a bajnokságban: Ferenczi I.(29), Lipcsei(25), Morrison(24), Megyeri B.(24), Rósa(24), Balog Z.(23), Kulcsár D.(22), Wolfe R.(20), Stockley(15), Tóth B.(15), Dragóner(15), Elding(15), Adnan(14), Csizmadia Cs.(14), Ashmore(13), Tutoric(13), Doherty(11), Shaw(10), Fitos(10), Abdi(10), Joaquin(9), Schembri(9), Alcantara(8), Wedgbury(6), Lowton(5), Mamic(4), Pölöskey(4), Holczer(4), Fülöp N.(3), Pisanjuk(3), Haber(2), Gárdos(1)
Akik gólt szereztek a bajnokságban: Elding(8), Ferenczi I.(8), Tóth B.(2), Rósa(2), Pölöskey(2), Wolfe R.(2), Shaw(1), Fitos(1), Morrison(1), Ashmore(1), Dragóner(1), Abdi(1), Joaquin(1), öngól(1), Tutoric(1), Wedgbury(1), Gárdos(1)
Dejan Milovanovic
Ha a 2009/2010-es szezonról szólunk, akkor meg kell említeni a közvetlen utánpótlást biztosító és az NB III Mátra csoportjában induló csapat szereplését. Bevallom először „szörnyülködtem” amikor megtudtam, hogy Ferencváros néven (hivatalosan FTC II.) indul egy csapat az NB III-ban. Főleg a kezdeti botladozások (és akkor még finoman fogalmaztam, mert voltak elég szégyenteljes vereségek is) után ijedtem meg, de szép lassan megszoktuk a közeget és a végén aránylag simán megnyertük a bajnokságot és ezzel feljutottunk az NB II-be. Az hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy a bajnokság során elég sok „visszajátszó” is szerepelt az NB III-as együttesünkben. Dejan Milovanovic, aki novemberben, Craig Shorttól vette át a csapatot 14 mérkőzésen maradt veretlen (2 döntetlen mellett) a csapattal, mely nagyban hozzájárult a bajnokság biztos megnyeréséhez. Ahogy már említettem, jövőre már a Lipcsei-Tuboly kettős irányítja az NB2-be jutó csapatot, Dejan Milovanovic visszatér az U19-es együttesünkhöz.
Dejan Milovanovic: – Januárban vettem át a csapat irányítását, akkor a 3. helyen álltunk. Az első pillanattól kezdve azért dolgoztunk, hogy felkerüljünk az NB II-be, láttam, hogy ez a gyerekeknek is nagyon fontos. Partnerek voltak mindenben, oda tették magukat maximálisan, aminek meg is lett az eredménye. Sokat köszönhetek Craig Shortnak, hiszen voltak visszajátszók az első csapatból, erre szükség is volt, mivel szűkös kerettel dolgoztunk, és nem volt baj, ha a rutinosabb játékosok néha levették a terhet a fiatalok válláról. Tavasszal sok jó teljesítményt láttam, például Nyilasi, Vattai vagy az U19-ből hozzánk került Gárdos rendre a csapat legjobbja közé tartozott. Azt most még nehéz lenne megmondani, hogy az első csapathoz ki kerülhet fel rövid időn belül, hiszen az NB III és az NB I között óriási a különbség. Sok mindenre választ ad a következő szezon, hiszen a második vonal már nincs olyan messze az első osztálytól.
Akik pályára léptek az NB III-as bajnokságban: Nyilasi B.(25), Sváb(25), Vattai(24), Papp M.(22), Jang(19), Vass(18), Takács R.(17), Komora(14), Szabó R.(14), Gárdos(13), Bölcsföldi(12), Alcantara(9), Bors(8), Csiszár Z.(8), Fülöp N.(8), Pölöskey(8), Baranyai(8), Peszmeg(8), Gold(7), Mamic(7), Kovács I.(6), Pisanjuk(6), Sinnott(6), Zsivóczky(6), Hermány(6), Abdi(5), Joaquin(5), Fitos(4), Haber(4), Lowton(4), Adnan(3), Holczer(3), Kiss T.(3), Schembri(3), Tóth B.(3), Horváth G.(3), Ashmore(2), Vágó(2), Blaubacher(1), Dragóner(1), Forrás(1), Haydn(1), Kulcsár D.(1), Wolfe R.(1)
Nyilasi Bálint
Akik gólt szereztek az NB III-as bajnokságban: Nyilasi B.(11), Jang(8), Mamic(8), Pölöskey(8), Gárdos(5), Papp M.(5), Pisanjuk(4), Szabó R.(4), Lowton(3), Schembri(3), Bölcsföldi(3), Baranyai(2), Fitos(2), Joaquin(2), Ashmore(1), Csiszár Z.(1), Fülöp N.(1), Gold(1), öngól(1), Sváb(1), Vattai(1), Zsivóczky(1)
Számok a tényeket mutatják, a betűk megmaradtak az álmok mezején. Jó lett volna kilépni onnan, jó lett volna úgy visszatérni, ahogy 2009. augusztus 1.-én, a nyitó mérkőzésen a szurkolók szerették volna: „Megjártuk a poklot és magunkkal is hoztuk”. A poklot jogtalanul tényleg megjártuk, vissza is tértünk, de abból, ami a legdrágább nekünk, a Ferencváros, abból egy kis darabot el is vesztettünk.
Számomra, az egész 2009/2010-es bajnoki évből, ez a legfájdalmasabb megállapítás.
– lalolib –
Akik pályára léptek a kupákban: Vass(13), Sváb(13), Lipcsei(11), Alcantara(11), Joaquin(11), Tóth B.(10), Nyilasi B.(9), Szabó R.(8), Shaw(8), Mamic(8), Dragóner(7), Fülöp N.(7), Haber(7), Kulcsár D.(7), Papp M.(7), Pölöskey(7), Kovács István(7), Vattai(6), Pisanjuk(6), Adnan(6), Schembri(6), Jang(5), Takács R.(5), Holczer(5), Wolfe R.(5), Abdi(5), Csiszár Z.(4), Sinnott(4), Gold(4), Ashmore(4), Megyeri B.(3), Balog Z.(3), Rósa(3), Ferenczi I.(3), Wedgbury(2), Lowton(2), Morrison(2), Fitos(2), Peszmeg(2), Bogáti(1), Bölcsföldi(1), Csizmadia Cs.(1), Elding(1), Gárdos(1), Hermány(1), Horváth II. G.(1), Komora(1), Sajó(1), Stockley(1)
Akik gólt szereztek a kupákban: Rósa(4), Pisanjuk(4), Tóth B.(3), Ferenczi I.(3), Mamic(2), Dragóner(2), Wolfe R.(1), Takács R.(1), Shaw(1), Nyilasi B.(1), Lipcsei(1), Kulcsár D.(1), Ashmore(1), Adnan(1)
Az összesített táblázat itt érhető el.
2009/10 - őszi végeredmény
2009/10 - tavaszi tabella
2009/10 - hazai tabella
2009/10 - vendég tabella
2009/10 - rúgott gólok
2009/10 - kapott gólok
2009/10 - kereszttabella
Előző rész: 2009 ősz – Következő rész: 2010 ősz
Ahogy elnézem a jelenlegi helyzetünket, lehet, hogy visszasírjuk ezt a csapatot! Főleg ha Elding és Abdi sem jön vissza. Talán Tutorics marad és ez jó jel. Egy biztos, nagyon tanulságos év volt. Igazából semmi sem működött jól, mégis túl éltük.
Hogy kik vagytok? Akik sokat tesznek a Fradiért. 🙂
Komolyabbra fordítva, megértettem mjozef22 magyarázatát és igaza is van. Csak egy kicsit provokáltam, de úgy látom sikerült, hiszen végül is leírta az eléggé lesújtó véleményét. A „fotelszurkoló” véleményét meg ismerem, mert mindig olvasom. így teljes a kép, ettől nagyszerű az oldalatok.
Bár a Fradi is nagyszerű lenne! Szeretném még a fiamat Fradi BL meccsre vinni, úgy, ahogy apámmal mentünk 1995-ben. De hol van már a tavalyi hó?
Zsolt,
Kik vagyunk mi, hogy kritizáljunk? 🙂
Ráadásul azt sem tudjuk, hogy kinek kell címezni 🙁
Mivel mi szerkesztők szurkolók vagyunk „főállásban”, így szerintem ebben a kategóriában szerkesztőtársaim megpróbáltak csak a „tárgyszerű” összeállításnál maradni. Persze egy publicisztikába, és esetleg itt is dominálhatna a szubjektív kritika, de azt esetleg az utókor nem értené a tavaszi számok tükrében.
Bevallom őszintén, hogy fenti okfejtésem csak egy elterelő magyarázat próbál lenni Zsolt előző bejegyzésére, mert az őszinte igazságot -az általam(-unk) annak tartott- véleményt „csak” szűrt formában is leírja Lalolib, az nem lenne az oldalunkra való. Egy hozzászólásba sokkal inkább belefér a tömör véleményem a tavaszi szezonról.
Az a játék, amit Short játszatott a csapatunkkal az szégyenteljes és egy zsoldosokból álló, a hagyományainkat teljesen figyelmen kívül hagyó anti futball volt. Az „előre” játékunk, ami a Fradi mindenkori erőssége, csak azért nem mondom, hogy értékelhetetlen volt, mert néha láttam egy Abdi „rajzolást”.
Lehet valaki jó edző hétközben, de nálam ez a titulus ott kezdődik, ha valaki tud meccselni is, mert papíron (itt a klaviatúra előtt) én is „okos” vagyok, de ettől még nem kell nekem lenni a Fradi edzőjének – bár én nem futottam együtt a tulaj fiával, hogy beajáljon.
Nagyszerű kis összeállítás. Tárgyszerű, bár egy kicsit hiánylom a szubjektiv kritikai véleményt. Mert azt nem lehet letagadni, hogy gyenge évünk volt. Lehet itt sok mindenre hivatkozni, de tény, hogy nem nagyon volt csapatunk. Ettől függetlenül végezhettünk volna előrébb, de ez a magyar labdarúgás gyengeségével is magyarázható. Számomra is Megyeri Balázs volt a meglepetés. Rajta kívül kiemeltem volna Tutoricsot és Eldinget is.
Egy biztos, ezt az értékelést el lehet tenni a jövő számára. Maradandó lesz.
A legnagyobb pozitívum az volt, hogy Mr. Robinson eltűnt a süllyesztőben. (És nemcsak tőlünk, de az egész „környékről”.) Ugyanis ilyen szemét „kontrajátékot”, mint ami ő játszott a főnökével és a rábízott csapattal szemben, még életemben nem láttam.. Elég sokára nyílt ki Sheffieldben a szemük, de kinyílt…)