Bajnoki cí­mek muzeális lapszemléje

Szerkesztőségünk egy 28 részes, új muzeális lapszemle sorozatot indí­t útjára, mely valószí­nűleg az egyik legkedvesebb emlékeket idézi fel a Ferencváros 110 éves történelméből, a bajnoki cí­meket. Mint minden versenyben, a fociban is a győztes visz mindent. Dicsőséget, rangot, és örömöt. Nekünk ez eddig huszonnyolc alkalommal sikerült, ezzel vezetjük is a magyar klubcsapatok listáját, de Európában is kevés csapat büszkélkedhet ennyi hazai bajnoki cí­mmel. Az európai sztárcsapatok közül egyedül a Real Madridnak van több (31) első helyezése, a többiek utánunk „kullognak” (Juventus 27, Bayern 22, Barcelona 20, MU 18, Inter 18).

Ez meg több mint dicsőség, ez már rangot is jelent. Az elsőt 1903-ban, az utolsót a 2003/2004-es bajnoki szezonban szereztük. Száz év van a két évszám között, mely nem csak a Ferencváros, hanem hazánk történelmét is keretbe foglalja. Boldog békeidők, világváltságok, háborúk, diktatúrák és demokráciák közepette születtek ezek a bajnoki cí­mek, melyek nagyon sok esetben az egyetlen örömet jelentették a történelem viharaiban. 1912/13, 1927/28, 1940/41, 1964 – mind olyan győzelmek, melyeket a történelem borzalmai közepette mosolyt és reményt tudtak adni az embereknek. Mindig csodálattal adóztam, néha meg értetlenül álltam azon mérkőzések beszámolói előtt, amikor úgy játszották ezt a csodálatos játékot, és a szurkolók úgy éltek együtt a játékkal, hogy közben tudták, körülöttük felfordult a világ.

Még sem csüggedtek, mégis kifutottak a zöld gyepre, magukra öltötték az ünneplős zöld-fehér mezt és mindent elkövettek annak érdekében, hogy a játékukkal, a góljaikkal, a győzelmeikkel legalább 90 perc erejéig el tudják feledtetni a hétköznapok nehézségeit. Apámtól kérdeztem is, hogy vajon a nagymama hogyan engedte el 1943-ben, az akkor 16 éves fiát mérkőzésre, amikor tudta, hogy a nagyobbik fia éppen a Don-kanyarban harcol? Az anyai nagypapám, akit az ötvenes években „tiltott kereskedés” miatt többször elvittek, de mikor éppen nem a fekete ruhások vendége volt, akkor az első útja mindig a Fradi meccsre vezetett, pedig tudta, a nézők között azok is ülnek, akik néhány nappal ezelőtt megverték.

A történelem végig vonult a huszadik századon, nem kí­mélve senkit (több Ferencárosi labdarúgó is áldozatul esett a borzalmaknak) és semmit. De mindent tudott feledtetni a végső siker, a bajnoki cí­m. Melyből huszonnyolcat szereztünk eddig, és melyekről egyenként, az akkori újságok, hí­radók, és visszaemlékezések felhasználásával meg fogunk emlékezni. Nem követünk kronológiát, időutazóként fogunk csapongani a huszadik században.

Bajnoknak lenni, mindig felemelő érzés. Bajnokokat ünnepelni, minden szurkoló álma. Dicsőséget szerezni Magyarország legnépszerűbb klubjának, a legcsodálatosabb dolog, amit egy zöld-fehér mezben szereplő játékos valaha is el tud képzelni. Ezért sem lehet őket feledni, ezért sem szabad csupán csak statisztikai adatokként kezelni ezeket a győzelmeket. Szerkesztőségünk ezzel a sorozattal kí­ván adózni a bajnokoknak, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minden Ferencvárosi szurkoló tudja és érezze a 28 bajnoki cí­m jelentőségét.

28 bajnoki cí­m, 28 csodálatos bajnoki szezon, 28 aranypillanat a Ferencváros történelmében.

– lalolib –