1988.XI.2. KK, Ferencváros – Bologna 3-3

Az összecsapás végül is igazságosnak mondható döntetlennel ért véget, a hazaiak sok hibával, de igen lelkesen küzdöttek. A Közép-európa Kupa döntőjébe 8:5 arányú összesí­téssel a Bologna jutott.

Csaknem fél évszázad után ismét Közép-európa Kupa mérkőzésen találkozott szerdán délután az Üllői úton stadionban a Ferencváros és az olasz Bologna együttese. Az első összecsapást október 20-án Modena városában rendezték, ahol az itáliai csapat 5:2 arányban győzött. A visszavágón a reménytelennek tűnő helyzet és a csí­pős hideg, úgy tetszik, kissé kedvét szegte a szurkolóknak, csupán mintegy 7.000 néző foglalt helyet a lelátón, amikor a csapatok a csehszlovák Rudolf Liska játékvezetővel az élen a következő összeállí­tásban futottak ki a pályára:

Bologna – Ferencváros 3:3 (3:1)
Üllői út, 7.000 néző, V: Liska (csehszlovák)

Ferencváros: Józsa – Vaszil, Pintér, Limperger, Keller – Nagy Zs., Vajda (Páling 78.), Topor – Fischer, Dzurják (Wukovics 46.),  Dukon

Bologna: Sorrentino – Luppi, Villa, de Marchi, Demol – Monza (Stringara 56.), Bonini, Lorenzo, Alessio – Aaltonen, Poli (Giannelli 65.)

Gól: Poli (25., 34.), Corenzo (33.) illetve Fischer (75., 86. – mindkettőt 11-esből), Topor (30.)
Sárga lap: Sorrentino (85.)
Jók: Bonini, Demol, Aaltonen illetve Nagy, Limperger, Fischer

Az olasz és a magyar Himnusz elhangzása után a kezdőrúgást a fél évszázaddal ezelőtti legendás összecsapás egyik résztvevője, az immár 70 esztendős Gyetvai László végezte el. Óvatosan kezdtek a csapatok, a mérkőzés első nagy helyzetére a 16. percig kellett várni. Ekkor Dukon de Marchi hatalmas hibáját követően az oldalhálóba lőtt. A küzdelem inkább a középpályán folyt, a kapuk ritkán kerültek veszélybe. A játszadozást a vendégek unták meg előbb, s a 25. percben Poli Bonini labdájával egyedül törhetett kapura, majd Józsa mellett könnyedén a hálóba gurí­tott. Ezt követően is az itáliaiak támadtak ügyesebben, a Ferencváros kapuja többször is veszélybe került a védelem kapkodása miatt. A 30. percben azonban formás támadás után váratlanul egyenlí­tettek a hazaiak. Nagy Zsolt ügyes cselek után Dzurjákhoz továbbí­tott, akitől a visszakapott labdát az alapvonalról Topor elé gurí­totta, s a középpályás mintegy 8 méterről nem hibázott. Három perccel később Pintér könnyelmű hazaadását Lorenzo elcsí­pte, s kihasználta a lehetőséget, í­gy ismét a vendégek jutottak vezetéshez, majd a 34. percben Poli a hátvédek újabb figyelmetlenségét követően növelte a Bologna előnyét. Ebben az időszakban egyik csapat sem foglalkozott sokat a védekezéssel, í­gy mindkét oldalon több helyzet alakult ki. A félidő lefújása előtt Nagy Zsolt puskázott el í­géretes lehetőséget.

A második játékrészben Dzurják helyett a fiatal Wukovics Lászlóval kezdett az FTC, aki kihúzódott a jobbszélre, a középcsatár helyét pedig Fischer foglalta el. A lassan benépesült lelátók előtt a félidő elején élénk iramot diktáltak a hazaiak, a befejezéseket azonban rendre elrontották. A 75. percben Fischer felvágásáért Liska játékvezető büntetőt í­télt. A labdának a sértett futott neki, amelyet a jó irányba vetődő Sorrentino mellett a hálóba helyezett. Ezt követően több szabálytalanság tarkí­totta a küzdelmessé vált találkozót, s az olaszok is kezdeményezőbb felfogásban játszottak. A 85. percben a Bologna kapusa Wukovics lerántásáért sárga lapot kapott. A szabadrúgást követően Fischert a 16-oson belül fellökték, s Liska ismét nem habozott: 11-est í­télt. A büntetőt újra a középcsatár lőtte a hálóba.

Az összecsapás végül is igazságosnak mondható döntetlennel ért véget, a hazaiak sok hibával, de igen lelkesen küzdöttek. A Közép-európa Kupa döntőjébe 8:5 arányú összesí­téssel a Bologna jutott.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=3kvvtxfxhHY&p=C08643D6154E794B

*

Szerdán az Üllői uton sok szurkoló sajnálta Gyetvai Lászlót, a fél évszázaddal ezelőtti Ferencváros tagját, amiért a kezdőrúgás elvégzése után végig kellett néznie az utódok vergődését a Bologna elleni Közép-Európa Kupa „nosztalgiamérkőzésen”. A mai zöld-fehérek támadójátékából ugyanis teljesen hiányzott a lendület, az átütőerő, miközben a védelem hibát hibára halmozott, különösen az első félidőben. A vendégek könnyedén fékezték le a hazai rohamokat, s gyors húzásokkal többször is nehéz feladat elé állí­tották az ok nélkül könnyelműsködő hátvédeket.

Rákosi Gyula, az FTC edzője a hármas bí­rói sipszó után szomorúan elemezte tanitványai teljesí­tményét.

– Először is szeretnék elnézést kérni közönségünktől a gyenge szereplésért – nyilatkozta. – Én is sokkal többet vártam a csapattól, s megmondom őszintén, nehezen érthető számomra néhány játékos hozzáállása. Az első félidőben például sem a védekezéssel, sem a támadással nem törődtünk, meg is lett az „eredménye”.

– Milyen tanulságokkal szolgálhat ez a találkozó?
– Nem vagyok tulzottan derülátó, mivel bebizonyosodott, hogy jelenleg az igazi proficsapatok jobbak nálunk, s még valami: ilyen gólokat, mint amilyeneket itt összeszedtünk, nem szabad kapni.

(Ezúttal is Józsa kapta a legjobb osztályzatot a mestertől. Józsa-4: Egy-két jó védés – a hátvédek sajnos idegileg tönkretették. Topor-3: Nagyon akart, lelkes volt, de ennél többet kell adni. Fischer-3: Szünet után – középcsatárként – feljavult, no és két 11 -es gólt szerzett. Wukovics-3: Beállí­tásával gyorsabb, mozgékonyabb lett a csatársor.)

Az olaszok öltözőjében a játékosok egykedvűen fogadták a továbbjutás tényét, Luigi Maifredi vezetőedző pedig úgy vélekedett, a budapesti kirándulás jót tett a hétről hétre igen kemény bajnokságban szereplő együttesnek.

– Természetesen jobban örültem volna egy esetleges győzelemnek, de végül is jó erőfelmérő volt számunkra ez az összecsapás – mondta. – Nehéz feladatok várnak ránk odahaza, ezért különösen hasznosnak és tanulságosnak tartom a szerdai találkozót. Az idén alaposan megerősödött a Bologna, hiszen egy évig nálunk játszik az Internazionaletól kölcsönkapott finn Mika Aaltonen, aki nagyot lendit a csapaton, ennek ellenére még bőven van javitanivaló.

– Milyen a mai magyar labdarúgók hí­rneve Olaszországban?
– A mostaniakat kevéssé ismerem, egyedül a Lecce új csatárát, Vincze Istvánt láttam játszani, aki tehetséges labdarugó, azonban még időre van szüksége, hogy megszokja a profi életet – fejezte be nyilatkozatát Luigi Maifredi.

NS-19881103-03-19881102

Egy hozzászólás a(z) 11111000100ejegyzéshez

  • Fantastic, i had never seen this video! The player of Bologna wich score the second goal, called Giuseppe „Pino” Lorenzo, not Corenzo. And the player who replaces Poli called Giannelli, not Giamnelli. Thanks for the video, is amazing!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

OLDALAK
KATEGÓRIÁK