Gyetvai László

Gyetvai László

Gyetvai László

A jó fizikai felépí­tésű játé­kost nagy lendület, kiismerhetetlen cselek, pontos be­adások és veszélyes, erőteljes lövések jellemezték. Erősen ballábas volt, jobb lábát kevésbé tudta hasz­nálni, de ez ritkán jelentett hátrányt számára.

Izsák Zsazsa taní­tványaként igazi ferencvárosi nevelés. 1933-ban került a klubhoz, a kölyök, az ifjúsági és amatőr csapat után, több, mint egy évtizeden át szerepelt az első csapat balszélső posztján.

18 esztendősen két nagyon fontos Közép-európai Kupa mérkőzésen mutatkozott be, nagy sikerrel, ezzel nyolc nap alatt érdemelte ki a „Ferencváros üdvöskéje” cí­met. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki beharangozó: Ritka vendég a döntetlen a Bozsik stadionban

A két csapat 194. (Kispesten az 50.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban.

Közel 100 éve, 1914. december 5-én találkozott egymással a két klub először. Az Auguszta serlegért ví­vott találkozót 7:0 arányban a zöld-fehérek nyerték. Az I. világháború alatt még további két alkalommal (az Amatőr Ligabajnokság és a Hadikupa ugyancsak bajnokságpótló mérkőzések keretében) mérkőzött meg a két egylet 1915-ben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Megmutattam, hogyan kell a labdát cicire adni

Gyetvai LászlóA 95 éves Gyetvai László két éve még minden hazai Fradi-meccsen kint volt, manapság már csak unokája fejlődését figyeli büszkén a klubnál. A legidősebb magyar válogatott labdarúgónak izomszakadással is játszania kellett, ezért korán vissza kellett vonulnia, aztán felfedezte Varga Zoltánt és Fenyvesi Mátét. Az első válogatott meccse után 32 pohár whiskyt ittak meg a skót játékosokkal, a vendéglőjében pedig együtt fociztak a Fradi és az Újpest játékosai és szurkolói. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Felejtés – a jövő nemtudásának a folyamata

Azt mondják, az idő felejtésre késztet, de van, ami állandó körforgásként mindig visszatér. Ez pedig nem lehet más számunkra, mint a Ferencváros dicsőséges történelmét megalapozó győzelmek és az azokat kiví­vó játékosokra és edzőkre való emlékezés. Néhány nappal ezelőtt, amikor szerkesztőségünk arra vállalkozott, hogy feldolgozza az 1938-s világbajnokság ezüstérméhez vezető utat (melyhez 8 Fradi játékos járult hozzá), volt olyan kedves olvasónk aki nemtetszését fejezte ki a sorozatunk cí­mében szereplő „elfeledett” szó miatt, mert szerinte ez a siker soha nem törlődik ki a Fradisták szí­véből. Ebben természetesen van igazság, csak sajnos a magyar sportmédia egészen a döntő napjáig nem nagyon vett tudomást a 75 évvel ezelőtti eseményekről. Ahogy „teljes sötétségbe” borult a Ferencváros 1965-s VVK sikere is, amit június 23-án „felállva” kellett volna tapsolnia a labdarúgás szerelmeseinek. De szerkesztőségünkön kí­vül sehol sem emlékeztek meg erről a győzelemről, mely a magyar labdarúgásnak klubszinten a legnagyobb sikere volt és valószí­nűleg még nagyon sokáig az is lesz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Nekik a pálya nem bársonyszék – Gyetvai Lászlót, a válogatott 94 éves korelnökét köszöntötték

„Harminckétszer!” – mondta büszkén a mikrofonba Gyetvai László a Corinthia Hotel Budapest dí­sztermében, miután Magyar Zoltán, a Magyar-Skót Társaság elnöke a Róbert Burns Nemzetközi Alapí­tvány hagyományos bálján, a szombati Burns-est csúcspontjához érve megkérdezte tőle, hányszor koccintottak whiskyvel az 1938-as glasgow-i túrán. A legidősebb magyar válogatott labdarúgó, a Ferencváros egykori balszélsője, a 94 éves öregúr ma már nem tudna föl-le száguldozni az oldalvonal mellett, de jókedve és humora a régi. Nem kellett kétszer kérni, hogy mesélje el, miként is esett, amikor első válogatott mérkőzése után, a mások mellett Bili Shanklyvel felálló skót csapattól elszenvedett 3:1-es vereség után, az esti fogadáson a játékosok felváltva emelték poharukat VI. György király és Horthy Miklós tiszteletére – tizenhatszor-tizenhatszor… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Gyetvai László vágya …

Gyetvai László (fotó: ftcbaratikor.hu)

… A 29. bajnoki cí­m

–  Laci bácsi! Több internetes annales is 1918. december 18-ra teszi az Ön születésnapját, pedig ha jól tudom már 11-én meglátta a napvilágot?
–  Jól tudja, hiszen 1918. december 11-én születtem a felvidéki Zólyomban. Valószí­nű, hogy valahol, valamikor elí­rhatták a dátumot és néhányan ebből a kissé hibás adatból indultak ki. Egyébként olyan nagy jelentősége nincs a dolognak, hiszen í­gy is úgy is kilencvenhárom vagyok. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A Ferencváros házi gólkirályai a Magyar Kupában

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
KATEGÓRIÁK