1988.XI.2. KK, Ferencváros – Bologna 3-3

Az összecsapás végül is igazságosnak mondható döntetlennel ért véget, a hazaiak sok hibával, de igen lelkesen küzdöttek. A Közép-európa Kupa döntőjébe 8:5 arányú összesí­téssel a Bologna jutott.

Csaknem fél évszázad után ismét Közép-európa Kupa mérkőzésen találkozott szerdán délután az Üllői úton stadionban a Ferencváros és az olasz Bologna együttese. Az első összecsapást október 20-án Modena városában rendezték, ahol az itáliai csapat 5:2 arányban győzött. A visszavágón a reménytelennek tűnő helyzet és a csí­pős hideg, úgy tetszik, kissé kedvét szegte a szurkolóknak, csupán mintegy 7.000 néző foglalt helyet a lelátón, amikor a csapatok a csehszlovák Rudolf Liska játékvezetővel az élen a következő összeállí­tásban futottak ki a pályára:

Bologna – Ferencváros 3:3 (3:1)
Üllői út, 7.000 néző, V: Liska (csehszlovák)

Ferencváros: Józsa – Vaszil, Pintér, Limperger, Keller – Nagy Zs., Vajda (Páling 78.), Topor – Fischer, Dzurják (Wukovics 46.),  Dukon

Bologna: Sorrentino – Luppi, Villa, de Marchi, Demol – Monza (Stringara 56.), Bonini, Lorenzo, Alessio – Aaltonen, Poli (Giannelli 65.)

Gól: Poli (25., 34.), Corenzo (33.) illetve Fischer (75., 86. – mindkettőt 11-esből), Topor (30.)
Sárga lap: Sorrentino (85.)
Jók: Bonini, Demol, Aaltonen illetve Nagy, Limperger, Fischer

Az olasz és a magyar Himnusz elhangzása után a kezdőrúgást a fél évszázaddal ezelőtti legendás összecsapás egyik résztvevője, az immár 70 esztendős Gyetvai László végezte el. Óvatosan kezdtek a csapatok, a mérkőzés első nagy helyzetére a 16. percig kellett várni. Ekkor Dukon de Marchi hatalmas hibáját követően az oldalhálóba lőtt. A küzdelem inkább a középpályán folyt, a kapuk ritkán kerültek veszélybe. A játszadozást a vendégek unták meg előbb, s a 25. percben Poli Bonini labdájával egyedül törhetett kapura, majd Józsa mellett könnyedén a hálóba gurí­tott. Ezt követően is az itáliaiak támadtak ügyesebben, a Ferencváros kapuja többször is veszélybe került a védelem kapkodása miatt. A 30. percben azonban formás támadás után váratlanul egyenlí­tettek a hazaiak. Nagy Zsolt ügyes cselek után Dzurjákhoz továbbí­tott, akitől a visszakapott labdát az alapvonalról Topor elé gurí­totta, s a középpályás mintegy 8 méterről nem hibázott. Három perccel később Pintér könnyelmű hazaadását Lorenzo elcsí­pte, s kihasználta a lehetőséget, í­gy ismét a vendégek jutottak vezetéshez, majd a 34. percben Poli a hátvédek újabb figyelmetlenségét követően növelte a Bologna előnyét. Ebben az időszakban egyik csapat sem foglalkozott sokat a védekezéssel, í­gy mindkét oldalon több helyzet alakult ki. A félidő lefújása előtt Nagy Zsolt puskázott el í­géretes lehetőséget.

A második játékrészben Dzurják helyett a fiatal Wukovics Lászlóval kezdett az FTC, aki kihúzódott a jobbszélre, a középcsatár helyét pedig Fischer foglalta el. A lassan benépesült lelátók előtt a félidő elején élénk iramot diktáltak a hazaiak, a befejezéseket azonban rendre elrontották. A 75. percben Fischer felvágásáért Liska játékvezető büntetőt í­télt. A labdának a sértett futott neki, amelyet a jó irányba vetődő Sorrentino mellett a hálóba helyezett. Ezt követően több szabálytalanság tarkí­totta a küzdelmessé vált találkozót, s az olaszok is kezdeményezőbb felfogásban játszottak. A 85. percben a Bologna kapusa Wukovics lerántásáért sárga lapot kapott. A szabadrúgást követően Fischert a 16-oson belül fellökték, s Liska ismét nem habozott: 11-est í­télt. A büntetőt újra a középcsatár lőtte a hálóba.

Az összecsapás végül is igazságosnak mondható döntetlennel ért véget, a hazaiak sok hibával, de igen lelkesen küzdöttek. A Közép-európa Kupa döntőjébe 8:5 arányú összesí­téssel a Bologna jutott.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=3kvvtxfxhHY&p=C08643D6154E794B

*

Szerdán az Üllői uton sok szurkoló sajnálta Gyetvai Lászlót, a fél évszázaddal ezelőtti Ferencváros tagját, amiért a kezdőrúgás elvégzése után végig kellett néznie az utódok vergődését a Bologna elleni Közép-Európa Kupa „nosztalgiamérkőzésen”. A mai zöld-fehérek támadójátékából ugyanis teljesen hiányzott a lendület, az átütőerő, miközben a védelem hibát hibára halmozott, különösen az első félidőben. A vendégek könnyedén fékezték le a hazai rohamokat, s gyors húzásokkal többször is nehéz feladat elé állí­tották az ok nélkül könnyelműsködő hátvédeket.

Rákosi Gyula, az FTC edzője a hármas bí­rói sipszó után szomorúan elemezte tanitványai teljesí­tményét.

– Először is szeretnék elnézést kérni közönségünktől a gyenge szereplésért – nyilatkozta. – Én is sokkal többet vártam a csapattól, s megmondom őszintén, nehezen érthető számomra néhány játékos hozzáállása. Az első félidőben például sem a védekezéssel, sem a támadással nem törődtünk, meg is lett az „eredménye”.

– Milyen tanulságokkal szolgálhat ez a találkozó?
– Nem vagyok tulzottan derülátó, mivel bebizonyosodott, hogy jelenleg az igazi proficsapatok jobbak nálunk, s még valami: ilyen gólokat, mint amilyeneket itt összeszedtünk, nem szabad kapni.

(Ezúttal is Józsa kapta a legjobb osztályzatot a mestertől. Józsa-4: Egy-két jó védés – a hátvédek sajnos idegileg tönkretették. Topor-3: Nagyon akart, lelkes volt, de ennél többet kell adni. Fischer-3: Szünet után – középcsatárként – feljavult, no és két 11 -es gólt szerzett. Wukovics-3: Beállí­tásával gyorsabb, mozgékonyabb lett a csatársor.)

Az olaszok öltözőjében a játékosok egykedvűen fogadták a továbbjutás tényét, Luigi Maifredi vezetőedző pedig úgy vélekedett, a budapesti kirándulás jót tett a hétről hétre igen kemény bajnokságban szereplő együttesnek.

– Természetesen jobban örültem volna egy esetleges győzelemnek, de végül is jó erőfelmérő volt számunkra ez az összecsapás – mondta. – Nehéz feladatok várnak ránk odahaza, ezért különösen hasznosnak és tanulságosnak tartom a szerdai találkozót. Az idén alaposan megerősödött a Bologna, hiszen egy évig nálunk játszik az Internazionaletól kölcsönkapott finn Mika Aaltonen, aki nagyot lendit a csapaton, ennek ellenére még bőven van javitanivaló.

– Milyen a mai magyar labdarúgók hí­rneve Olaszországban?
– A mostaniakat kevéssé ismerem, egyedül a Lecce új csatárát, Vincze Istvánt láttam játszani, aki tehetséges labdarugó, azonban még időre van szüksége, hogy megszokja a profi életet – fejezte be nyilatkozatát Luigi Maifredi.