1989.IX.30. Ferencváros – Újpesti Dózsa 2-0

Az első félidő vérbeli, igazi rangadót hozott, a sportág minden látványosságát felvonultatva. Szünet után viszont a zöld-fehérek csakis a 3 pont megtartására törekedtek, csöppet sem érdekelte őket, hogy azt kettő, vagy akár tiz adott góllal kaparintják meg. Igy maradtak a két gólnál.

Rákosi Gyula (Ferencváros): – Szerdán amolyan átmozgató edzőmérkőzést játszottunk Valkeakoskiban a finn Haka elleni KEK-visszavágón – mondta. – Azt akartam látni, vajon több első ember távollétében mire képesek a kispadosok. Erre persze az élet, azaz több sérülés kényszeritett rá, de ha már ugy alakult, érdeklődéssel vártam az ő játékukat. Nos, az a véleményem, hogy az állandó csapattagok valóban jobbak, mint a tartaléksorra kárhoztatottak.

– Ezek szerint a megszokott, összeszokott összetételben veszik fel a harcot?
– Nem tudom, hiszen Kincses Sándor már napokkal korábban jelezte, sérülése aligha jön rendbe szombatig. Remélem, a finnországi edzőmérkőzésről hiányzó Szeibert György és Limperger Zsolt vállalja a játékot. Megnyugtató a védelmünk szilárdsága. Az viszont már korántsem jó érzés, hogy csatáraink és középpályásaink erős góliszonyban szenvednek.

– Egyszóval: mit vár?
– Ideje lenne erősiteni a helyezésünkön. Három pontra soha nem vágytam jobban, mint most. Ez az álmok birodalma Ha ugyanis a realitásokat nézem, akkor ez a mérkőzés tökéletesen háromesélyes.

Varga István (Ú. Dózsa): – Nem mondhatok mást, mint amit valóban érzek: győzni akarunk idegenben is. A pécsi 0:4 után jött a Vác elleni 2:0. Élen állunk, s bár mindhárom lehetséges középhátvédjelöltem kisebb sérülésekkel küszködik, nem vitás: a lehető legerősebb összetételben állunk ki.

– Melyik a veszélyesebb dolog: a Ferencváros közönsége, vagy maga a zöld-fehér együttes?
– A kettő elválaszthatatlan.

– Papiron az Ú. Dózsa tünik esélyesebbnek, egységesebbnek.
– Ha ez igy van, akkor boldogan aláirom…

– Ha „csak” döntetlen lesz, az kielégitő-e az ujpesti csapat számára?
– Feltétlenül! De nem döntetlenre játszunk. Régi átok ül rajtam. Amióta Ujpesten vagyok edző (ide számitom az ifjusági csapatokat is), a Fradi ellen döntetlennél jobb eredményt még nem tudtam kicsikarni. Azon a csatán, amelyen én irányithattam a felnőtt élvonalbeli gárdát a Ferencváros ellen, bizony 2:0-ra kikaptunk.

Ferencváros – Ú. Dózsa 2:0 (2:0)
Üllői út, 20.000 néző, v: Molnár

Ferencváros: Józsa – Simon, Pintér, Limperger, Keller – Vaszil (Topor 46.), Bánki, Szeibert – Páling, Dzurják, Kereszturi

Ú. Dózsa: Brockhauser – Huszárik, Kovács E., Szélpál, Szlezák – Miovecz (Szabó 11.), Rubold, Balog T. – Katona (Eszenyi 57.), Bácsi, Zsivótzky

Gól: Dzurják (5.), Bánki (34.)
Sárga lap: Vaszil (33.), Pintér (70.) ill. Szlezák (88.)
Jók: Simon, Pintér, Keller, Limperger, Bánki, Páling illetve Kovács E., Rubold

Direktben kezdett a Ferencváros, az 5. percben ugyanis Páling lendületes elfutás után jól ivelt középre, Kereszturi kapáslövése nem nagyon sikerült, de szerencséjére Dzurják az ötösön számitott a labdára, és a bal alsó sarokba továbbitott (1:0). Az ujpestieket kétségkivül meglepte a gyors hazai gól, méginkább az, hogy a zöld-fehérek lendülete tovább tartott. Jóiramu, kiélezett csata folyt, az a fajta játék, amit valóban jogos rangadónak nevezni. A 30. percben Katona 15 m-es lövésénél Józsa jól helyezkedett, a levegőben megkaparintotta a labdát. A hazaiak játszották ebben az időszakban a gyorsabb és látványosabb, az ujpestiek pedig az egységesebb, megkomponáltabb futballt. A 34. percben Bánki ügyesen szlalomozott végig négy vendégvédő között, majd mielőtt az utolsó ember, Szélpál kitámadhatott volna rá, a ferencvárosi középpályás 17 m-ről a bal alsó sarokba bombázott (2:0). Három perc mulva Kereszturi – Páling akció végén Dzurják próbálta az üres kapuba gyömöszölni a labdát, de Kovács E. önfeláldozóan közbelépett.

Akik arra számitottak, hogy az első félidő látványosságait a második játékrészben is hasonló események követik, nagyot tévedtek. A hazai nézők persze nem bánkódtak, hiszen a Ferencvárosnak megfelelő volt a játék lassitása, azaz az eredmény tartása. A hazaiak gyakorlatilag megszüntették támadójátékukat, arra várakoztak, mire futja az U. Dózsa erejéből. Nos, a Megyeri utiak nem sokra voltak képesek, jószerével komoly gólhelyzetet a második 45 percben nem is dolgoztak ki. A 75. percben Bánki futtatta Pálingot, a hazai szélső jól észlelte, hogy Brockhauser elhagyja kapuját, 17 m-ről elrugta a kifutó ujpesti hálóőr, egyszersmind a kapu mellett a labdát.

Rákosi Gyula: – Gratulálok a fiúknak a megérdemelt sikerhez. Meglátszott, hogy rangadóra készültünk, a csapat alaposan felszí­vta magát. Ez főleg az első 45 percben mutatkozott meg. Most már csak az a kérdés, ha egy ilyen mérkőzésen í­gy tudunk játszani, máskor miért nem megy? A közönségünk mindig ilyen teljesí­tményt érdemelne.

Az NB I. állása:

1. MTK VM 8 6 – 2 13- 6 18
2. U. Dózsa 8 6 – 2 11- 6 18
3. Ferencváros 8 4 2 2 11- 5 14
4. Vasas 8 4 2 2 10- 6 14
5. Pécsi MSC 8 3 4 1 16- 7 13
6. Bp. Honvéd 8 4 1 3 10- 8 13
7. Siófok 8 3 2 3 7- 8 11
8. Haladás 8 3 2 3 10-12 11
9. Videoton 8 3 2 3 5- 8 11
10. Veszprém 8 2 4 2 3- 5 10
11. Debreceni VSC 8 2 3 3 4- 6 9
12. Rába ETO 8 2 2 4 9- 9 8
13. Tatabánya 8 2 1 5 3- 7 7
14. Békéscsaba 8 2 1 5 5-12 7
15. Vác 8 1 3 4 7-11 6
16. Csepel 8 – 5 3 1- 9 5

Góllövőlista:

5 gólos: Dzurják (Ferencváros), Lovász (PMSC), Jován (MTK VM)
4 gólos: Handel (Rába ETO), Balog T. (MTK VM)
3 gólos: Gregor (Bp. Honvéd), Lehota (PMSC), Schmidt (Vasas), Turi (PMSC), Csertői (Haladás), Magyar (Siófok), Bácsi (U. Dózsa)