1963.VIII.11. Ferencváros – Dinamo Moszkva 2:3

Sztálin halála után a szovjet sport és a sportolók állandó figyelem központjába kerültek, s a párt és állami politika tárgyaivá, sőt túszaivá váltak. A nemzetközi versenyeken aratott győzelem állami presztí­zskérdés lett, s a vereségben csaknem árulást, de legalábbis a politikai éretlenség jelét, vagy az ideológiai nevelés hiányosságát vélték felfedezni.

Ezt a jelenséget járja körül a Vecsernyaja Moszkva cí­mű újság a Ferencváros és a Dinamo Moszkva 1963. augusztus 11-i mérkőzésének példáján. A cikk szerzője, Sz. Zemljakov, hangsúlyozta, hogy a két csapat mérkőzése átlagos sportesemény volt, ám végül a politikai szenvedélyek felizzására vezetett. A barátságos találkozón 40 ezer néző jelenlétében a Dinamo 3:2-re győzött. A játék azonban botrányos körülmények között, feszült és hisztérikus légkörben zajlott le. A mérkőzés gyakran félbeszakadt szabálytalanságok miatt; végül a második félidő 25. percében Orosz és Guszarov összeverekedett, s mindkettőjüket kiállí­tották.

Zemljakov szerint a szovjet csapat erőszakos, de a labdarúgás szabályait betartó stí­lusban játszott, ami a Frencváros és a nézőközönség számára is szokatlan volt. Bizonyos mértékig ez is szí­totta az idegességet. Az elégedetlen magyar játékosok és nézők végül nyí­ltan szovjetellenes megnyilvánulásokban törtek ki. A cikk í­rója szerint a magyarok (nemcsak a 40 ezer néző) bizalmatlansága és ellenséges viszonya mindahhoz, ami szovjet, az 1956-os eseményekben, a magyar kommunista rezsim szolgalelkű politikájában gyökerezett. A botrányosan végződött meccs után a magyar vezetők, köztük Apró Antal és Biszku Béla mély sajnálkozásuknak adtak hangot.

A szovjet nagykövetség külön tájékoztatót készí­tett a mérkőzésről és visszhangjáról – személyesen Jurij Andropov számára. Ebben végkövetkeztetésként azt tanácsolta, hogy a még abban az évben a Szovjetunióba utazó magyar labdarúgó-válogatottat megkülönböztetett barátsággal és figyelemmel fogadják. A szovjet játékosok figyelmét pedig hí­vják fel a sportszerű játékra. Figyelemre méltó, hogy a szovjet nagykövetségi információs jelentés akkoriban miként jellemzi a Ferencvárost: Az ország felszabadulásáig az FTC-nek félfasiszta tí­pusú sportszervezet jellege volt, ami meghatározta szurkolótáborának lényegi összetételét. Jelenleg e csapat szurkolóinak többségét a kispolgárság maradványainak képviselői – maszek boltosok, kisiparosok, stb. -, az egykori kizsákmányoló osztályok megmaradt tagjai, sőt, még deklasszálódott elemek is alkotják…

A mérkőzés után a szovjet és a magyar politikai vezetés hihetetlen módon felfújta az ügyet, mint azt a moszkvai lap eredeti és titkos szovjet pártdokumentumok közlésével alá is támasztja. Apró Antal – aki 1963-ban Szocsiban töltette szabadságát – többször is tárgyalt az ügyről Vlagyimir Krjucskovval, az SZKP KB akkori alosztályvezetőjével. Apró védelmébe vette a magyar labdarúgókat. Kérte, hogy vizsgálják ki a szovjet sportolók viselkedését, büntessék meg a felelősöket, és adjanak hí­rt erről a szovjet sajtóban. Kérését azzal indokolta, hogy a szégyenletes meccs gyengí­tette a magyar-szovjet barátságot. Apró kijelentette Krjucskovnak, hogy az utóbbi években először találkozott a szovjetellenesség ilyen erős kitörésével.

Ezután a szovjet sportolók magyarországi szerepléséről szóló jelentés „titkos” jelzéssel az SZKP KB elé került. Az üggyel tovább foglalkoztak a KB ideológiai osztályán. A Ferencváros-Dinamo találkozón kí­vül ugyanis hasonló eset történt a CSZKA csapatával az NDK-ban, a leningrádi Zenittel Romániában és a minszki Dinamóval Lengyelországban. A Zenit és a Dinamo helyzetét tovább súlyosbí­totta, hogy még veszí­tettek is. Az ideológiai osztályon arra a következtetésre jutottak, hogy a labdarúgók durvasága és a szabályok szándékos megsértése kárt okozott a szocialista országok népeivel fenntartott barátságnak, és a nacionalista erőknek ürügyet szolgáltatnak a szovjetellenesség szí­tásához.

V. Sznasztyin és A. Gorcsakov, a „titkos” jelentés szerzői szerint az eseményekért a Szovjet Sportszervezetek és Társaságok Központi Tanácsa a felelős. Szerintük nem megfelelően válogatják ki és készí­tik fel a külföldre utazó játékosokat. A KB ideológiai osztálya nevében szigorúan megrótták Masint és Nyikonovot, a tanács vezetőit, s javasolták, hogy figyelmesebben készí­tsék fel a külföldre utazó sportolókat. A jelentést megkapták az SZKP KB titkárai, és a témát napirendi pontként az SZKP KB szeptemberi tanácsülése elé terjesztették. A jelentést azonban a napirendi pontok sorából Leonyid Brezsnyev vita nélkül egyszerűen kiiktatta.

„Csak most kezdjük megérteni, mennyire torz volt világunk, amelyben éltünk. Ahol minden a Nagy Politika tárgya volt. Ahol a sport megszűnt sport lenni, a labdarúgók pedig a lehető legtermészetesebb módon a sportküzdelem hevében ideológiai vetélytársakká váltak” – í­rja a moszkvai lap.

(MTI – 1994. július 6.)