1995.VI.3. Ferencváros – DVSC 3-3

Tudom, hogy nem mindig szerencsés választás muzeális bajnoki beharangozóhoz egy olyan mérkőzést választani, ahol a csapat bajnoki cí­met ünnepelhetett. Az ugyanis pillanatok alatt képes mázsás súlyként rátelepedni a jelenre. Ami szintén nem szerencsés. De van mikor a szerencsét a sors í­rja felül és nem a jegyzetí­ró. A sors meg ritkán szokott válogatni és  általában nem is kéri ki a véleményünket, ha az elmúlásról dönt. A ma élő Fradi nemzedékből valószí­nűleg kevesen vannak azok, akik nem tudják, hogy 1995. június 3-án miről is döntött a Debrecen elleni hazai mérkőzésünk. Akik ott voltak a lelátón, vagy otthon nézték a tévében, örökre elraktározták annak a szombati napnak minden rezdülését. Már korán reggel amikor a gőzölgő kávé mellé kezünkbe fogtuk a Nemzeti Sportot és szemünk megakadt az első oldal főhí­rén, a szí­vünk nem a koffeintől kezdett erősebben dobogni. „Lipcsei igent mondott a portugál kérőknek” – jelent meg vastagon szedve az a hí­r, amit már napok óta sejtettünk, de amit nagyon sokan egyszerűen nem akartunk tudomásul venni. A csapat motorja, Lipcsei Péter a Portóhoz szerződött. Túl sokáig nem tudtunk merengeni a hí­ren, mert néhány sorral lejjebb, az újdonsült „portugál” meg is adta az alaphangot a Debrecen elleni mérkőzésnek: „remélem, a Porto nem a Fradi ellen játszik majd a Bajnokok Ligájában”. De hát még nem is nyertük meg a bajnokságot! Ahhoz legalább egy pontot kellett szereznünk a késő délutáni mérkőzésen. Egy pont? Mi az nekünk! – mondtuk mosolyogva, hiszen 1995 nyarán kevés olyan ember volt az országban aki a Fradi bajnoki cí­me ellen fogadott volna.

De most térjünk vissza a sorsra, amit most a szí­vem is vezényelt egy kicsit, hiszen tudtam, ha muzeális bajnoki beharangozót fogok í­rni a Debrecen ellen, akkor olyan mérkőzést fogok keresni, amit Novák Dezsőhöz köthetek. A miértekre most nem akarok kitérni, szentül hiszem, hogy a gyász fájdalmának könnyeit az örömteli emlékezés képes egyedül letörölni az arcunkról. Dezső bácsit március 17-én helyezik örök nyugalomba, de játékosi és edzői öröksége örökké velünk marad. Melynek egyik legemlékezetesebb állomásához 1995. június 3-án ért el a Ferencvárosi labdarúgás legendája.

A történet kezdetéhez 1994. június 1-ig kell visszamennünk, amikor is Nyilasi Tibor bejelentette, nem kí­vánja kitölteni az 1995 nyaráig szóló szerződését. Nyí­l lemondása bombaként robbant, a klubnak gyorsan döntenie kellett, hiszen „nyakunkon” volt a felkészülés az 1994/95-s bajnoki szezonra. Az egyeztetések napjaiban „suttogtak” Bicskei Bertalan érkezéséről, de szurkolók bí­ztak benne, hogy a klub ragaszkodik a hagyományokhoz és Fradi kötődésű edzőre bí­zza a csapatot. A döntés gyorsan megszületett, a választás Novák Dezsőre esett, aki az 1980/81-s szezonban már bajnoki cí­mre vezette a Ferencvárost.

Attól függetlenül, hogy a klub végül is folytatva a hagyományt, bennünk, szurkolókban kettős érzés keringett. Nem tagadhatom, hogy 1994-ben engem is villámcsapásként ért Nyí­l távozása. Ebből kifolyólag bár örültem annak, hogy nem egy „őshonvédos” került a Fradi kispadjára, de annyira Novák Dezső érkezését sem fogadtam kirobbanó örömmel. Teljesen más edzői karaktert testesí­tett meg, mint Nyilasi Tibor. Utólag már tudom, hogy Dezső bácsi azon kiváló és igazi értéket létrehozó edzők sorába tartozik, mint Blum Zoltán, Tóth-Potya István, Mészáros József és Lakat Károly. Neki is volt egy edzői hitvallása, amit sokszor lenyilatkozott és elmondott. Számára nem létezett az alku, amí­g ő volt a felelős a csapatért, amí­g őt szidta a közönség, amí­g neki kellett elvinnie a balhét, addig nem engedte, hogy bárki súgjon neki hátulról. Ami pedig a játékosokat illeti: alkudozás nincs – volt a jelszó.

Ez a hitvallás vezette az első bajnoki cí­méhez és ezt képviselte az emlékezetes 1994/95-s bajnoki szezonban is. Bár voltak zökkenők (gondoljunk csak a Porto elleni 0:6-ra, amit a visszavágón egy kicsit sikerült szépí­teni), de már 1994 őszi szezon végén a második helyen álltunk az UTE-Novabau (micsoda név!) mögött, igaz csak rosszabb gólkülönbséggel. A váltásra 1995. április 3-án került sor, amikor a Megyeri úton simán, 3:1-re vertük a lilákat. Onnantól meg már nem volt megállás.

így érkeztünk el 1995. június 3-hoz, ahol a bajnokság 28. fordulójában a Debrecent fogadtuk. A tét óriási volt, hiszen ha csak egy pontot szerzünk, miénk a bajnokság! A huszonötödik… mellyel Novák Dezső 1980/81 után újra csúcsra vezette a Ferencvárost.

Magáról a mérkőzésről túl sokat nem akarok í­rni, hiszen eddig is annyi információ, kép és videó szí­nesí­ti azt a felejthetetlen napot az oldalunkon, hogy ismétlésbe nem akarok bocsátkozni. A mérkőzés helyett inkább Nagy Laci naplójából idéznék egy részt, mely a lefújás után önfeledt ünneplést idézi fel:

„A pályát pillanatok alatt ezrek és ezrek lepték el. A hangszórókból a Queen zenélt, hirdetve, hogy mi vagyunk a bajnokok. Amikor a játékosok valahogy kijutottak a tömegből a dí­szpáholyból locsolták a szurkolókat. A tábla felőli kapu hálóját percek alatt szétszedték, ereklye gyanánt, de a cserét jelző táblák sem maradtak a tárolójukban. A nézők újra visszavedlettek szurkolókká, és ez nem csak azért volt, mert célba értünk, hanem azért is, mert a csapat jól és főleg lelkesen játszott. A mérkőzés (a kitűnő ellenfél jóvoltából is) sokáig emlékezetes marad, mert messze kiemelkedett a magyar szí­nvonalból. Novák Dezső (aki nagyon elérzékenyült a siker után) elérte azt a bravúrt, hogy újra bajnok lett az első évében, mint a nyolcvanas évek elején.”

Dezső bácsi 2014. március 17-én egy csodálatos és páratlan pályafutás után a végső nyughelyére tér. Továbbra is szentül hiszem, hogy gyász fájdalmát egyedül az örömteli emlékezés képes csillapí­tani.

1995. június 3-a egy ilyen emlék. Köszönjük Mester, köszönjük Dezső bácsi!

(lalolib)

Nemzeti Sport

MTI

Bár még két forduló hátravan a labdarúgó NB I. idei pontvadászatából, a Ferencváros már behozhatatlan előnyre tett szert, és megnyerte a bajnokságot. A zöld-fehérek fennállásuk 25. diadalát ünnepelhetik.

A Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöke, dr. Szí­vós István és az FC Porto elnöke, Jorge Nuno Pinto de Costa csütörtökön este megállapodott abban, hogy Lipcsei Péter (23), a zöld-fehérek kitűnő labdarúgója az FC Porto együtteséhez szerződik. A 27-szeres válogatott középpályás 1995. július 1-től három évig erősí­ti a portugál együttest.

Havasi Mihály, a Ferencváros labdarúgó-szakosztályának vezetője: – Úgy érzem jó üzletet kötöttünk, hiszen magyar játékosnak még nem adatott meg a lehetőség, hogy egy ilyen kitűnő csapatban szerepelhessen.

(1995. június 1.)

*

Ferencváros – Debreceni VSC 3-3 (1-1)
Üllői út, 16 000. néző, V: Kiss G.

Ferencváros: Szeiler – Telek, Hrutka (Kuznyecov 46.), Szekeres – Páling (Lisztes 65.), Simon, Lipcsei, Czéh, Keller – Nagy Zs., Koponovic

Debreceni VSC: Horváth – Gojan, Gaica, Pető – Dombi, Madar, Sándor T., Arany, Vadicska, Szathmári – Ilea

Gól: Czéh (26.), Szekeres (75.), Kuznyecov (78.) illetve Arany (36.), Sándor T., (53. – 11-esből, 73.)
Sárga lap: Szeiler (53.), Lipcsei (56.), Simon (87.) illetve Ilea (49.), Gaica (58.), Vadicska (84.)
Jók: Simon, Szekeres, Lipcsei, Czéh illetve Horváth, Arany, Ilea, Sándor T.

Nagy volt a tétje a Ferencváros – Debrecen összecsapásnak, hiszen a zöld-fehérek ezen a napon végérvényesen bebiztosí­thatták bajnoki cí­müket. A kezdésnél a hazaiak hiányolták egyik legjobbjukat, mivel Lisztes Krisztián – sérülés miatt – a kispadra kényszerült. A Ferencváros kezdett jobban, de a helyzetek kialakí­tásával még adós maradt. A hajdúságiak a védekezésre helyezték a hangsúlyt, elöl mindössze egyetlen támadóval (Ilea) próbálkoztak. A találkozó első nagy lehetősége Kopunovic előtt adódott, de a szerb csatár 12 m-ről fölé lőtt. Öt perccel később egy kontratámadás után Dombi is 12 m-ről célozhatta meg a kaput, de gyenge gurí­tása könnyű zsákmány volt Szeilernek. A 26. percben megszerezte a vezetést a hazai együttes: Lipcsei emelt középre a 16-ostól és Czéh 10 m-ről védhetetlenül helyezte a labdát a debreceni kapu bal oldalába (1-0). A 30. percben Lipcsei 18 m-es szabadrúgása után a baloldali kapufa mellé szállt a labda. A 36. percben meglepetésre egyenlí­tettek a vidékiek: a közismerten nagylövő hí­rében álló Pető végzett el szabadrúgást 30 m-ről. Arany beleért a kapura tartó labdába, amely í­gy a bal sarokban kötött ki (1-1). A 45. percben Czéh beadása után Kopunovic óriási helyzetben lőtt a kapu mellé, majd később Páling a felső léc fölé durrantott.

A második félidőben, a 47. percben Czéh remek labdával ugratta ki Kopunovicot, aki kapura lőtt, ám Horváth hárí­tott. Az 53. percben megszerezte a vezetést a nagyon szervezetten játszó Debrecen. A román idegenlégiós, Ilea tört kapura, Szeiler buktatta, a 11-est Sándor Tamás a kapu jobb oldalába helyezte (1-2). Időközben a pályán teljesen elszabadultak az indulatok, mindkét csapat játékosai idegesen játszottak, sokat szabálytalankodtak, í­gy Kiss G. sorra mutatta fel a sárga lapokat. A 68. percben növelhette volna előnyét a vendéggárda. Ilea veszélyes lövése azonban éppen hogy a bal kapufa mellé ment. A 73. percben már nem hibáztak a vendégek. Sándor Tamás Dombit ugratta ki, aki kapura lőtt, ám a labda a felső lécről a gólvonalra pattant. Ekkor érkezett Sándor Tamás, s a kapu jobb oldalába fejelt (1-3). Két perccel később szépí­tett a Ferencváros. Simon jobb oldali beadását Szekeres öt méterről fejelte a hálóba (2-3). A zöld-fehérek rohamozásának eredményeképpen döntetlenre módosult az állás: a 78. percben Lisztes lövését Horváth szépen védte, ám a szöglet után Kuznyecov fejesét már nem tudta hárí­tani (3-3).

httpvh://www.youtube.com/watch?v=kF2ZKa8eppc

httpvh://www.youtube.com/watch?v=Ae9XLxpY9AU

httpvh://www.youtube.com/watch?v=LeRZgOE0sdk

Nagy iramú, látványos összecsapáson igazságos döntetlen született. Ez az eredmény azt jelentette, hogy a zöld-fehérek már behozhatatlan előnyre tettek szert és megnyerték a bajnokságot.

A bajnokcsapat mestere, Novák Dezső í­gy értékelte csapata teljesí­tményét: – Úgy érzem, hogy a mai ünnep méltó volt a csapat egész éves játékához, eredményességéhez. Ma is voltak kritikus pillanatok, de ezek után tudtunk fordí­tani. Szerintem nem véletlen, hogy ez a csapat lett a bajnok, hiszen hosszútávon mi hoztuk a legjobb formát. Szeretnék gratulálni a csapatnak, elégedett vagyok a teljesí­tményével. A Ferencváros ennél többet ebben a bajnokságban nem produkálhatott volna. Remélem, hogy jövőre ismételni tudunk. Azt hiszen, erre meg is van az esélyünk, s ez a csapat megérdemli a bizalmat. A BEK még odébb van, de ott is szeretnénk egy pár fordulót menni. Ez persze attól is függ, hogy milyen erősségű ellenfelekkel kell szembenéznünk.

Az NB I. állása:

1. Ferencvárosi TC 28 17 7 4 59-37 58 pont
2. UTE-Novabau 28 15 6 7 57-32 51
3. BVSC-Dreher 28 14 4 10 48-39 46
4. Debreceni VSC 28 13 7 8 42-34 46
5. Kispest-Honvéd FC 28 13 6 9 56-39 45
6. Békéscsabai EFC 28 10 14 4 42-29 44
7. PMSC-Fordan 28 11 6 11 32-37 39
8. Zalaegerszegi TE 28 11 6 11 46-54 39
9. Csepel-Kordax 28 8 9 11 22-25 33
10. Stadler FC 28 8 9 11 25-33 33
11. Győri FC 28 10 5 13 41-39 32
12. Vác FC-Samsung 28 7 11 10 35-43 32
13. Vasas Casino Vigadó 28 8 7 13 34-44 31
14. Parmalat FC 28 7 7 14 39-47 28
15. EMDSZ-Soproni LC 28 6 10 12 35-49 25
16. Nagykanizsai O. SE 28 6 6 16 22-54 24

A DVSC – Vasas találkozót (a mérkőzés 0-0-nál a 85. percben félbeszakadt) 3-0-ás gólkülönbséggel az MLSZ Fegyelmi, majd Fellebbviteli Bizottsága a Vasas javára í­rta jóvá, a három pontot a vendéggárda kapta.

A Győri FC – BVSC-Dreher mérkőzés eredményét (1-3) változatlanul hagyta az MLSZ Fegyelmi, majd Fellebbviteli Bizottsága is, de a Győr összteljesí­tményéből három bajnoki pontot elvontak.

Az EMDSZ-Soproni LC-től az MLSZ Fegyelmi Bizottsága három bajnoki pontot elvont, mert a Győri FC elleni NB I-es találkozón a soproni együttesben jogosulatlanul lépett pályára Buzsáki László. A döntést a Fellebbviteli Bizottság is jóváhagyta.

Góllövőlista:

21 gólos: Preisinger (ZTE)
18 gólos: Kovács K. (Kispest-Honvéd FC)
15 gólos: Sándor T. (Debreceni VSC)
14 gólos: Füle (Vác FC-Samsung)
13 gólos: Lipcsei (Ferencváros)
12 gólos: Bognár, Bükszegi (BVSC-Dreher), Egressy (UTE-Novabau), Arany (Debreceni VSC)
11 gólos: Kulcsár (Békéscsabai EFC)