2004.X.3. Ferencváros – Matáv-Sopron: 4-1

Még Szűcs Lajos is gólt rúgott

Nyilatkozatok:

Tóth Mihály: – Nem mondom, hogy gólt szerzek, mert sohasem í­gérgetek. Nehéz dolgunk lesz, hiszen Magyarország egyik – ha nem a –legerősebb játékoskeretével rendelkező csapatának otthonában lépünk pályára, de ettől még nem kell megijednünk. Mostani helyzetünk hasonló az Újpesti meccset megelőzőhöz. Akkor senki sem gondolta volna, hogy elhozzuk a három pontot a Megyeri útról – én sem. Ehhez képest simán, 4-1-re nyertünk. Nem mondom, hogy ez í­gy lesz az Üllői úton is, abban azonban bí­zom, hogy sikerül legalább egy pontot szereznünk. Legalább egyet….

A mérkőzés:

Az első félidő előtt a kezdőrúgást egykori játékosunk, a 70 éves Szabó László végezte el. Szabó László óriási tehetségnek számí­tott, 1953-ban tagja volt az UEFA –torna győztes magyar ifi válogatottnak. A Ferencvárosban 94 mérkőzésen lépett pályára, azonban 1956-ban egy súlyos térdsérülés miatt vissza kellett vonulnia.

Ferencváros – Matáv-Sopron: 4-1 (2-0)
Üllői út, 5.043 néző, vezette: Makai János (Gyarmati, Heibl)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Lipcsei, Botis – Zavadszky, Gyepes, Rósa D., Leandro – Tőzsér (Penksa 46., Somorjai 77.) – Bajevski (Sowunmi 66.), Vagner
vezetőedző: László Csaba

Matáv-Sopron: Molnár L. – Földvári, Debnár, Bagoly, Szekeres T. – Lazic – Sira, Fehér Z., Bárányos (Sifter 78.), , Szabó O. (Balaskó 46.) – Tóth M.
edző: Dajka László

Gól: Vagner (31.), Bajevski (33.), Szűcs L. (70. – 11-esből), Sowunmi (80.) illetve Debnár (49.)
Sárga lap: Vagner (32.), Botis (43.), Fehér Z. (51.) illetve Földvári (57., 64.)
Kiállí­tva: Földvári (64.)

A mérkőzésre ráhangoló taktikai értekezlet előtt Balog Zoltán odament a Ferencváros szakvezetőjéhez, László Csabához, és megkérte, hogy hagyja ki őt a kezdőcsapatból. Az újabban a fedezetsor jobb szélén futballozó játékos arra hivatkozott, hogy a Millwall elleni múlt csütörtöki UEFA-kupa-csata kiszí­vta minden erejét, és a pillanatnyi mentális meg fizikai állapotában képtelen lenne bármit is hozzátenni a Ferencváros produkciójához. Mi több, azt is felvetette: talán még a kispadra sem kellene leülnie. Ez utóbbi óhaját a vezetőedző nem teljesí­thette, a kezdő tizenegyben azonban Zavadszky Gábor kapott helyet. Lehetne most persze azt elemezgetni: ha egy második ligás angol klubbal ví­vott ütközet annyira lenullázza a magyar válogatott keretének egyik tagját, hogy az adott labdarúgó két és fél nappal később kénytelen lemondani a fellépést, akkor miféle szakmai állapotok uralkodhatnak a honi futballban. S vajon mi lesz majd a magyar bajnokkal az őszi folytatásban, amikor a Millwallnál ní­vósabb ellenfelekkel kell megmérkőznie a nemzetközi porondon, miközben itthon bajnoki és Magyar Kupa-találkozók sora is vár rá. De nézzük inkább a történet egy másik olvasatát: a Fradi futballistájának volt annyi szakmai tartása, becsülete, hogy nem próbálta csalni a futballt, végigalibizni a meccset, hanem a csapat érdekeire tekintettel önként átadta a helyét.

László Csaba megint önkritikát gyakorolt

A pihenés ugyanakkor másokra is ráfért volna, de mivel a teljes szereplőgárdát nem cserélhette ki László Csaba, a taktikát igyekezett a csapat állapotához igazí­tani. így a hosszú sérülésből visszatért Lipcsei Pétert a bekksor közepére vonta vissza, Gyepes Gábort pedig előretolta a középpályára. S amikor a majd egy évet kihagyó Gyepesnek fogyni kezdett az ereje, helyet cserélt Lipcseivel, később pedig megint előrelépett a középpályára; e váltásokra a meccs folyamán többször is sor került. Tőzsér Dánielt pedig a fedezetsor bal oldaláról a csatársor mögé, középre vezényelte át, mégpedig azzal a feladattal, hogy igyekezzen labdát szerezni, illetve próbálja távolról veszélyeztetni a Matáv kapuját. Ám a török Galatasaraytól hazatért utánpótlás-válogatott gyakorlatilag csődöt mondott, erőtlenül botorkált a gyepen. Utóbb László Csaba tiszteletre méltó önkritikával magára vállalta a felelősséget a 19 éves fiatalember gyatra produkciójáért, mondván: eleve nem lett volna szabad erőltetnie az ő játékát sem… Érdemes megemlí­teni, hogy a szakember nem először vallotta meg kalapemelést érdemlő őszinteséggel a nyilvánosság előtt a szakmai tévedését.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=ucBjO_DO_tA

Nyilatkozatok:

László Csaba (a Ferencváros szakvezetője): – A Sopron ma abszolút partner volt abban, hogy nyí­lt meccset játsszon a két csapat, hiszen ellenfelünk nem állt be védekezni, hanem megpróbált támadó focit játszani. Az első 20 percben nem nagyon tudtunk mit kezdeni a Sopron játékával, sőt ők kerültek ziccerbe, ám Szűcs bravúrral védett. Ez fontos momentuma volt a találkozónak, hiszen ha az a helyzet bemegy, akkor teljesen másképp alakult volna a meccs. Ezután lőttünk két szép gólt, bár a Sopron még szépí­teni tudott. A kiállí­tás után már nem volt kérdéses a meccs kimenetele, próbáltuk méginkább támadni, és örülök, hogy négy gólt tudtunk szerezni a Sopron ellen, amely egészen biztosan fog még sikereket elérni, ha ilyen bátor játékot játszanak továbbra is. A 11-esről annyit, hogy az is közrejátszott abban, hogy a Szűcs rúghatta, hogy előtte a gólnál hibázott, de szeretném hozzátenni, hogy ő is a kijelölt rúgók között van, és a játékosok most úgy egyeztek meg, hogy Lajos rúgja a büntetőt. Ismét próbáltunk néhány játékost pihentetni. Balog Zoli – abszolút profi módon – maga kérte, hogy ezúttal tekintsek el a játékától, hiszen nincs olyan állapotban, hogy hasznára tudjon lenni egy ilyen nehéz meccsen. Lipcseit és Gyepest úgy próbáltuk meg „kí­mélni”, hogy időnként helyet cseréltek egymással a védelemben és a középpályás. Abban viszont én hibáztam, hogy Tőzsér Danit ma nem kellett volna pályára küldenem, hiszen ma abszolút nem tudott hozzátenni a csapat játékához. Bár most elvileg olyan poszton játszott, ahol kevesebbet kellett dolgoznia, mint csütörtökön, de ennek ellenére hibás döntés volt a beállí­tása. Ez az edző felelőssége is egyben, hiszen egy fiatal játékost könnyen tönkre is lehet tenni. Dehát dolgozunk, és aki dolgozik, az hibázik is. Mindenestre gratulálok a csapatomnak, hogy egy komoly nemzetközi tétmeccs után 4-1-re nyertünk, ami annak ismeretében különösen jó eredmény, hogy a Sopron hasonló helyzetben nemrégiben ugyanilyen arányban nyert a Megyeri úton. A Sopronnak sok sikert kí­vánok a folytatáshoz.

Dajka László (a Sopron edzője): – A Ferencváros megérdemelten nyert, de a gólkülönbséget túlzottnak érzem. Minden edzőnek és játékosnak vannak gyenge napjai, ma Makainak is az volt. Tudtuk, hogy ellenfelünk csütörtökön kupameccset játszott, ám a Ferencvárosnak az Üllői úton nem szabad csak úgy nekiugrani. Az első gólig szervezetten futballoztunk, sőt volt egy nagy helyzetünk is, ami sajnos kimaradt. A Fradi viszont ezután gyorsan szerzett két gólt, amivel gyakorlatilag eldőlt a meccs.

Aleksandar Bajevski: – Amikor a Győrrel – az én gólom ellenére – 5-2-re kikaptunk az Üllői úton és a szurkolók a hazai gólszerzőket ünnepelték, akkor átfutott az agyamon a gondolat, de jó lenne, ha engem is í­gy ünnepelnének a góljaim után. Máshol Magyarországon ilyennel nem találkoztam, de szerencsére az Üllői úti stadionban már kétszer is betaláltam, és utána a nevemet kiálthatta a közönség, í­gy egy kisebb „álmom” megvalósult. Siófokon sokat voltam sérült, gyakorlatilag nem is volt olyan időszak az elmúlt fél évben, amikor százszázalékos erőállapotban voltam. Ennél nagyobb gondot jelentett, hogy a csapat alapvetően a védekezésre épí­tette a taktikáját és gyors ellentámadásokkal próbált zavart okozni a kapu előtt. Nem volt jó döntés Siófokra szerződni, hiszen nekem egyáltalán nem feküdt ez a stí­lus. Nem vagyok annyira gyors, nekem a pozí­ciós játék, a felállt védelem kijátszása megy jobban. Azt hiszem, jól összeillünk a Fradival, hiszen ez a játékrendszer jobban passzol hozzám, ráadásul itt minden adott a fejlődésemhez. Mindent megteszek azért, hogy szurkolóink elégedettek legyenek velem. Ha lövöm a gólokat, és jól játszom, akkor szeretni fognak, ha nem, akkor nem, ilyen egyszerű a helyzet. Eddig úgy érzem, nem okoztam csalódást, hiszen rövid idő alatt háromszor is betaláltam, de az én teljesí­tményemnél is fontosabb a csapat eredményessége. A legjobb az lenne, ha annyi gólt tudnék szerezni, hogy azzal megnyerjük a bajnokságot és a Magyar Kupát, az UEFA Kupában pedig jussunk tovább. De ha nem szerzek több gólt, viszont minden meccsen adok két gólpasszt, és ennek köszönhetően valósí­tjuk meg céljainkat, akkor sem leszek csalódott. Egyébként nekem nagyon sokat jelent a szurkolóink szeretete, ezért minden gólomat nekik ajánlom.

Sowunmi Thomas: – Azt hiszem, nincs is szükség arra, hogy többet játsszak, ha ennyi idő is elég a gólhoz. – Félretéve a tréfát, természetesen én is szeretnék több lehetőséget kapni, bár minden egyes percnek örülök, amit most is a pályán tölthetek. 20-25 percnyi játék azért már valamire elég, hiszen fel lehet venni a ritmust, igazából a 4-5 perces beállásokkal nem nagyon tud mit kezdeni az ember, pláne ha csatárról van. Az átlagom azonban szerencsére í­gy is jó, sőt még jobb is lehetne, hiszen a Sopron ellen akár duplázhattam volna is. Megpróbáltam elfektetni a kapust, ami sikerült is, ám az egyik soproni védő az utolsó pillanatban még valahogy közbelépett. Nagyon jól esett egyébként, hogy amikor jelezték a kispadról, hogy beállok, a szurkolók végig tapsoltak az oldalvonal mellett, amí­g oda nem értem.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)