„Nincs káosz a Ferencvárosban”

– nyilatkozta az ügyvezető elnök.

Nem lehet kétséges, hogy a labdarugók nyári holtidényének a Ferencváros a legnagyobb vesztese. Kezdődött azzal, hogy a klubnak hátat forditott francia és egyik magyar mecénása, majd a játékosok sorra vették a kalapjukat, és máshova igazoltak. Szinte csapatra való labdarugónak (Limperger, Kereszturi, Fischer, Pintér, Dukon, Topor, Báder) irták alá az átigazolási kérelmét, s köztük többen meghatározói voltak az elmult szezonban ezüstérmet nyert együttesnek. Sokan már „zöld-fehér káoszról” beszélnek, a patinás klub hivei aggódva tekintenek az augusztus végi bajnoki nyitány elé.

Mit szól mindehhez dr. Szivós István, aki vizilabdázó korában megszokta a sikert, a fényt, hiszen olimpiai, világ- és Európa-bajnok volt, 360-szoros válogatott, s mint edző is eredményesen tevékenykedett. Az elmult évben megválasztott ügyvezető elnöknek (civilben jónevü fogorvos) tehát egy merőben uj feladatkört kell ellátnia.

– Nincs káosz a Ferencvárosban, bár kétségtelen, hogy a labdarugás, amely több mint 90 éve a klub legtekintélyesebb szakosztálya, mostanában elég sok témát ad a sajtónak is – nyilatkozta az ügyvezető elnök Kozák Mihálynak, az MTI munkatársának. – Először is szeretném leszögezni, hogy a futballszakosztály szinte teljes mértékben független, önálló gazdálkodást folytat, az egyesület lényegében csak felügyeleti jogot gyakorol. A szponzorok távozása, illetve ujak jövetele pedig ugy látszik, hozzá tartozik a demokratizálódó magyar sporthoz, ezen belül a labdarugáshoz is.

– Mivel magyarázza a játékosok sorozatos elvándorlását, ami azt sejteti, hogy szivesebben futballoznak máshol, mint az Üllői uton?
– A labdarugó szakosztályban Albert Flórián a szakmai, Magyar Zoltán a gazdasági főnök. Nyilasi Tibor vezetőedzővel lényegében ők döntenek, de személy szerint engem naponta tájékoztatnak szinte minden lépésükről. A Ferencváros csak azokat a játékosokat engedte el, akiknek lejárt a szerződésük, és bár korrekt ajánlatokat tettünk nekik a jövőre vonatkozólag, többen ezt nem fogadták el. Gondolom nem kell különösebben ecsetelnem, hogy itt anyagiakról van szó. Limperger Zsolt eladása viszont minden tekintetben előnyös volt, hiszen a 350 ezer dollár, amit kaptunk, illetve kapunk érte, nem kis összeget jelent. A többiekért is inkasszálunk. Az viszont már valóban a szakosztály feladata, hogy jól gazdálkodjon, s a meglévő pénzből uj játékosokat szerezzen.

– Véleménye szerint a klasszisok távozását sikerült klasszisokkal pótolni, vagy inkább fiatalokkal vágnak neki az uj idénynek, épitik a jövőt?
– Kétségtelen, akiket eddig igazoltunk, nem válogatott szintü játékosok. De nem szabad elfelejteni, hogy a nyitánytól már rendelkezésünkre áll Rácz László és Koch Róbert, akik az előkészületi mérkőzéseken remek formát mutattak, a fiatalok között pedig nagy versengést várunk. De nincs szándékomban szakmai részletekbe bocsátkozni, hiszen ez elsősorban a teljes bizalmat élvező Nyilasi Tibor feladata. Szeretnék azonban mindenkit megnyugtatni, hogy változatlanul felelősséggel dolgozunk, szó sincs kapkodásról, meggondolatlan lépésekről.

– A legutóbbi idényben a második helyen végeztek. Felkészültek arra is, ha az uj bajnokságban ettől elmaradva esetleg csak az ötödik-hatodik helyet szerzik meg, a középmezőnyben szerepelnek, s emiatt a klub hatalmas szurkolótábora nemtetszésének ad majd kifejezést? A gyakorlat mindig azt mutatta, hogy az elégedetlenkedők nem a szakosztály, hanem a klub vezetését hibáztatják.
– Ez kétségtelen, de mint emlitettem, a labdarugó szakosztály szinte teljesen önállóan müködik, akár ugy is mondhatnám: állam az államban. Ezzel nem akarom a felelősséget elháritani, inkább a reményemet kifejezni, hogy az uj bajnokság nem lesz a Ferencváros vesszőfutása, hanem az eredményes szereplés folytatása. Még akkor is, ha komoly veszteségek értek bennünket. Én mindig optimista vagyok – mondta befejezésül dr. Szivós István.

(1991. július 31.)

* * *

Több mint négyórás elnökségi ülést tartott hétfőn a Ferencváros labdarúgó szakosztálya. Csak a végén derült ki, hogy a legnagyobb érdeklődéssel várt napirendi pontot hamar lezárták, azaz Magyar Zoltán szakosztály igazgató lemondását viszonylag gyorsan tudomásul vették. A többi téma miatt sikerült hosszúra az ülés. Furulyás János szakosztály elnök a következőkben foglalta össze a megbeszélés lényegét:

– Nem ujjongva, de elfogadta az elnökség Magyar Zoltán szakosztály igazgató lemondását, mert úgy látta, hogy elhatározása végleges. Döntésünk szerint a megüresedett munkakört nem töltjük be, hanem technikai vezetőt szeretnénk alkalmazni, aki a beosztás adminisztratí­v és napi ügyviteli részét veszi át Magyar Zoltántól. A lemondott igazgató társadalmi munkában továbbra is tagja marad elnökségünknek és – ahogy eddig is – a szponzorokkal tartja a kapcsolatot.

– Már a sajtóban megjelent, hogy Havasi Mihályt szeretnék megbí­zni a technikai vezetői tisztséggel. Tárgyaltak-e vele?
– Hivatalosan még nem. Személy szerint bí­ztam abban, hogy Magyar Zoltán mégis megmásí­tja elhatározását és a Ferencváros alkalmazásában marad. Most azonban azonnal megkeresem Havasi Mihályt, akiről tudom – mivel én is olvasok ujságot -, hogy megtiszteltetésnek tekinti a megbí­zatást. A jövő szombati bajnoki rajt előtt mindenképpen tisztázni szeretnénk az új személyi felállást.

Az érintett, Magyar Zoltán szivesen állt az ujságí­rók rendelkezésére. A legfontosabb kérdés í­gy szólt hozzá:

– Miért megy el úgy, hogy marad?
– Tavaly ősz óta foglalkoztatott a gondolat, hogy fel kell állnom. Akkor történt ez, amikor az üres nézőtér előtt lejátszott kupameccsünk jegyeit emlékként szerettük volna eladni. Hosszú folyamat végén érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy üres fenekű gödörbe nem szeretnék több vizet hordani. A Ferencvárosnak nincs biztos bevételi forrása, a marketing munka pedig egyre nehezebb lesz. Három hónappal ezelőtt egyszer már lemondtam, akkor a szakosztály elnökség rábeszélt a maradásra. Bántott a gondolat, mely szerint sokszor a kollektí­v döntések személyes felelősségét rám hárí­tották. Viszont szeretem annyira a Fradit, hogy nem tudok végleg elszakadni a klubtól. A jövőben egy lassan körvonalazódó kulturális és gazdasági misszió-szerű vállalkozásban dolgozom majd főállásban. Remélem, az alkalmazottként eltöltött négy évem talán nem számí­t a legrosszabbak közé az Üllői úton.

(1991. augusztus 12.)

* * *

Visszatér egykori klubjába, a Ferencvárosba Havasi Mihály, aki az utóbbi években a Magyar Labdarugó Szövetségben dolgozott. Mint ismeretes, Magyar Zoltán szakosztályigazgató megvált a zöld-fehérektől, s a megüresedett helyet veszi át – technikai vezetőként – Havasi Mihály.

(1991. augusztus 15.)

* * *

Egy-egy NB I-es labdarúgó bajnoki idénykezdet előtt szokássá vált, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség sajtóértekezleten számol be a várható eseményekről, az esetleges változásokról. Lehet, hogy erre még sor kerül (bár vajmi kevés esély van rá), lehet, hogy nem. Mindenesetre szerda délután az élvonalbeli csapatok Ligája a szezonkezdet előtt tanácskozott. A megbeszéléseken elhangzottakról Sárosi Ferenc, a Liga elnöke sajtóértekezleten adott összefoglalót. Ami a futballkedvelő közvéleményt talán a legjobban érdekli: vélhetően vége a „Fischer-ügynek”. Tudott, Fischer Pál, a Ferencváros válogatott csatára a Siófokhoz távozott. Ott is edz hetek óta, ám hogy valóban a Balaton partján rúgja-e a bőrgolyót végleg oda igazoltként, az sokáig kétséges volt. A Liga előí­rásai egyértelműek (legfeljebb 3 millió forint utalható át vételár gyanánt egy labdarúgóért az NB I-ben), a Ferencváros ezzel nem törődve a hárommilliónak a többszörösét követelte. A rétestészta módján elnyújtott vitasorozatnak szerdán vetett véget a Liga, leszögezve: Fischerért legfeljebb 3 millióra tarthat igényt a budapesti klub.

– Vajon van-e lehetősége a zöld-fehéreknek a fellebbezésre? – hangzott el a kérdés.
– Aligha – mondta Sárosi Ferenc. – Eddig is egyértelműnek tűnt ezzel kapcsolatos előí­rásunk, í­gy kissé meglepő, miért állt elő hatalmas összegű követelésével a Ferencváros. Talán az MLSZ elnökségénél próbálkozhat vétóval – de ötleteket nem kí­vánok adni… Mi úgy tekintjük a kérdést, hogy – feltéve, ha a pénzösszeg szabályos körülmények között gazdát cserél Budapest és Siófok között a bajnoki rajtig – Fischer a Siófok játékosa, és ott kezdheti meg az új évad csatározásait.

(1991. augusztus 21.)