„Rögtön támad a csapat és a 10. percben Kocsis gólt lő. Kocsis — úgy látszik — Trencsénben megtalálta a góllövő cipőjét, mert a 26. és 34. percben újabb gólt lőtt. A második félidőben tizenegyest ítélt a játékvezető ellenünk, de Mindszenti ragyogóan kiütötte a labdát. Ezután kicsit lefékezett a csapat, de Kocsisnak így is sikerült még egy gólt elérnie. Mesternégyes! A csapat kitűnően játszott, főleg a védelem. Kocsis pedig a mezőny legjobbjának bizonyult.”
(Nagy Béla – FTC Napló 1945-1949)
Akkor – és ott – ez a győzelem rengeteget jelenthetett a szó szerint rabszolgasorsba taszított felvidéki magyaroknak … me ez csak egy edzőmeccs lenne … gondolom, AKKOR sokkal többet számíthatott!
’48-ra már túl voltunk a Benes-féle kiebrudaláson. A Trencsén környéki, még a Monarchia alatt is eleve szórványvilágban – ami ’38-’44 között sem tért vissza – addigra legfeljebb mutatóba maradt magyar (mára valószínűleg már abba se). És nem tudom, addigra össz-felvidéki szinten mennyire tört meg mindettől a magyar gerinc, de hogy mára teljesen – vagy legalábbis az utódállamok között a legnagyobb mértékben -, az nagyjából hóttbiztos.
Vélemény, hozzászólás?