1980.XII.13. Ferencváros – Tatabánya 3-0

Mezőnyben teljesen egyenrangú ellenfele volt a bányászcsapat a hazai gárdának, de a kapu előtt, a döntő helyzetekben elfogyott a tatabányaiak bátorsága, érvényesült a zöld-fehérek nagyobb önbizalma. A gólok sorát a kitűnően játszó Nyilasi indí­totta meg cseles lövésével, aztán Pusztai szemfüles gólja következett, majd Szokolai pompás fejesgóllal állí­totta be a végeredményt a tí­zezer szurkoló határtalan örömére. A mérkőzést Bártfai vezelte, mégpedig szinte hiba nélkül. A ferencvárosiakat ez a győzelem ismét a táblázat élére ugratta.

19. forduló: 1980. december 13. Üllői út, 8.288 néző
FTC: Kakas – Jancsika, Judik, Rab, Takács — Ebedli, Nyilasi, Pogány — Pusztai, Szokolai, Murai
Cs: Koch
G: Nyilasi, Pusztai, Szokolai

A Ferencváros már a mérkőzés előtt jó rendezőnek, szí­vélyes házigazdának bizonyult. Kifogástalanul letisztí­tott talaj várta a játékosokat és a padsorok a lelátókon a szurkolókat. A hangosanbeszélőn köszöntötték a bányászcsapattal érkező nézőket, Havasi Mihály technikai vezető pedig az ellenfél edzőjét, dr. Lakat Károlyt látogatta meg a kispadon, hogy gratuláljon 60. születésnapja alkalmából.

És egy házi jubileum: Losonci Tibor ügyvezető elnök Ebedlit köszöntötte abból az alkalomból, hogy az elmúlt fordulóban játszotta 200. bajnoki mérkőzését. Már az első percekben a Ferencváros támadott.

A 10. percben megszerezték a vezetést a hazaiak. Ebedli fejese után Murai a 16-osnál Nyilasi elé továbbí­tott, aki átvette a labdát, aztán laposan a bal alsó sarokba lőtt, 1:0.

A 30. percben Ebedli a jobb oldalról í­velt középre. Szokolai 14 m-ről fejelt a kapu jobb oldala felé, Kiss bravúrral kiütötte a labdát, ám vesztére, mert éppen érkezett a balösszekötő helyén Pusztai és 3 m-ről a léc alá lőtt, 2:0.

(Honnan került Pusztai elő?! A fejes pillanatában még nem volt a 16-oson belül. De amí­g a többiek, köztük a tatabányai hátvédek is, Kisst szugerálták, hogy elérje a jobb sarok felé pattanó labdát, a Ferencváros „öregje” minden erejét összeszedve sprintelt a kapu felé: hátha sikerül valami . . . Sikerült!)

A 43. percben Nyilasi estében 4 m-ről a bal kapufát találta el! (A szünetben a villanyújság táblájáról letörölték a góllövők neveit, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket kí­vánjanak a futball barátainak. Apróság? Igen, De jólesett!)

Szünet után is a hazaiak jöttek lendületbe, az 53. percben Szokolai 16 m-ről küldött labdáját Kiss vetődve kiütötte. Az 58. percben növelte előnyét a Ferencváros. Pusztai vezetett gyors támadást a jobb oldalon, jól í­velt középre, a tatabányai védők lekéstek a visszazárkózással, s í­gy csak messziről nézhették, amint Szokolai 8 m-ről előrevetődve a kapu jobb oldalába fejelt, 3:0.

A vendégek a háromgólos hátrányuk ellenére sem törtek meg, sőt a mérkőzés hajrájában több lendületes támadást vezettek.

A 90. percben még gólhelyzete is volt a Bányásznak, de Kakas ismét remekelt, s kiütötte a labdát.

A lefújás után tapssal búcsúzott a közönség a játékosoktól. Meg is érdemelték! Különösen kijutott az ünneplésből a zöld—fehéreknek, akik ezzel a magabiztos győzelmükkel ismét átvették a vezetést a bajnoki táblázaton.

Borbély Pál és Várkonyi Sándor tudósí­tása alapján. (Az 1980/81-es szezon fotói: Pozsonyi Lajos / Magdics László)

Novák Dezső csak néhány hónapja vezeti a Ferencváros edzéseit, tehát szakmai munkáját mélyrehatóan jelenleg még oktalanság lenne elemezgetni. Tény azonban, hogy a szakember friss szemmel, jó érzékkel látott feladatához. Ennek köszönhetően néhány játékos — részben kényszerűségből — új helyre került, aki aztán messzemenően meghálálta a szakvezetői bizalmat. Kakasról, Jancsikáról és Takácsról van elsősorban szó, de beszélhetünk az egész idény távlatából Mucháról és másokról is. Nem nagycsapat ez a Ferencváros, de lelkes és jó csapat, olyan csapat, amely ebben a mezőnyben joggal tör a bajnoki elsőség felé.

Nem vitás, a Ferencváros csapatmunkája a tavalyi évhez viszonyí­tva is fejlődött, nem is annyira szakmai téren, mint inkább az akarati tényezők dolgában. „Fut a szekér”, jókedv uralkodik az öltözőben, nincsen különösebb gond. A zöld-fehérek csapatmunkájának meghatározó embere most még inkább Nyilasi Tibor lett. Nagyszerűen játszik hétről hétre a válogatott középpályás egyesületében. Hatalmas területet tart ellenőrzése alatt, részt vesz támadásban és védekezésben egyaránt. Legutóbb például a Tatabányával ví­vott mérkőzésen egyszerűen ellenállhatatlannak bizonyult. Sokszor feltűnt saját kapujának előterében, felszabadí­tott, majd indí­tott, később cselezett, és gólhelyzetbe került. Lőtt egy rendkí­vül „okos” gólt, olyant, hogy amikor mindenki nagy lövésre számí­tott, sőt még a nézőtéren is összehúzták magukat az emberek, akkor ő tett egy megtévesztő mozdulatot, és higgadtan a bányászok kapujába pofozta a labdát. Kiss kapus, aki különben nem is védett rosszul, állva maradt, és társaival együtt csodálkozva figyelte a labda útját. Nyilasi Tibor úgy játszott ezen a mérkőzésen — és úgy játszik már hetek, hónapok óta —, ahogy csak a legnagyobbak játszottak valaha. Ha társai, elsősorban válogatottbeli társai róla vennének példát, kevesebb gondja lenne Mészöly Kálmánnak, a szövetségi kapitánynak.

Zsengellér Zsolt, Képes Sport