Akiknek köszönhetjük a 23. bajnoki címet I.
A játékosok …
Takács László
Takács László
Az FTC 1975/76 és 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 33 mérkőzésen szerepelt és 2 gólt rúgott.
— Ez marad számomra a legemlékezetesebb futballév. Míg korábban csak afféle „beugró” szerepeket kaptam, legfeljebb ezt, vagy azt a játékostársat helyettesítettem, addig az elmúlt bajnoki esztendőt egy mérkőzés kivételével végigjátszottam. Már ez önmagában nagyszerű dolog volt, s aztán ehhez jött a többi … bajnokság s meghívó a válogatott kerethez . . . Mondanom sem kell, örültem a bizalomnak s igyekeztem legjobb tudásom szerint ellátni a hátvédposzttal járó feladatokat. Igaz nem vagyok egy robosztus alkat, nem az a kimondott védő típus, de végül is nem az minősíti elsősorban a hátvédet, hogy mekkorát tud belerúgni az ellenfélbe, vagy hogyan söpri el, gyalogolja bele a fűbe, hanem, hogy leszereli-e az emberét, vagy sem. Lassan aztán beleszoktam feladatkörömbe, sőt nem egyszer szinte élveztem a párharcot emberemmel. Meglehetősen nehéz dolog rangsort felállítani arra vonatkozóan, mi mennyit ért az elmúlt évben.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— Sok mérkőzés emléke megmarad bennem őszről is tavaszról is, de talán a legmélyebb nyomokat a Honvéd elleni győzelem hagyta. Végig nagy csatát vívtam Bodonyival, tudtam, nem szabad egy pillanatra sem szem elől tévesztenem, mert különben egy szemvillanás alatt eldöntheti a találkozó sorsát. Végül sikerült őt kikapcsolni s ami a fő, — nyerni . . .
Judik Péter
Judik Péter
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának tagja. Az idei bajnokságban 34 mérkőzésen szerepelt.
— Sikeres évként könyvelem el az 1980-81-es esztendőt. Nagy célokat nem tűztem magam elé, nem kovácsoltam óriási terveket, arra törekedtem, hogy hasznos tagja legyek a csapatnak, megtegyem amit tőlem várnak s, hogy minden cicoma, ciráda, csillogás, villogás nélkül, de maradéktalanul ellássam feladatomat. Úgy érzem, hogy ez képességeimhez mérten sikerült, így aztán nagy csalódások nem értek. Nem volt könnyű év, amit magunk mögött tudunk, mert ahogy jöttek az eredmények, ahogy az élre kerültünk, úgy nőtt a teher, a felelősség. Tartanunk kellett a lépést s tartottuk is, s a kulcsmeccseken is mi álltuk jobban mindig a sarat. Leszámítva a Vasas elleni fiaskót, a többit sikerült megfogni, így tavasszal a Honvéd elleni két pontot is. Azt hiszem itt éreztem először, hogy most már nem lehet baj, most már aligha siklik ki az együttes vonata. Pedig akkor még néhány igazán küzdelmes találkozó még odább volt.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— Mint már említettem, volt néhány nagy fordulópontja ennek a bajnokságnak, volt több olyan meccse, amin állt vagy bukott minden. Nekem mégis két mérkőzés marad a legfrappánsabb. Az első, a Dunaújváros elleni, amikor nyolc góllal terheltük meg egykori klubom hálóját, valamint az utolsó, a Kaposvár elleni találkozó, amely után volt biztos a bajnoki cím.
Horváth Róbert
Horváth Róbert
Az FTC 1980-81. évi bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 7 mérkőzésen szerepelt.
Robi, mint köztudott — Angliában nevelkedett, ott is játszott ifjúsági játékosként. Budapestre költözése után a zöld-fehéreknél talált otthonra. Az ifjú hátvéd az őszi mérkőzéseken időnként ízelítőt adott tehetségéből. A tavaszi szezonban sérülése miatt gipsz került lábára, így keveset tartózkodhatott az Üllői úton. Az őszi találkozók egyikére-másikára bizonyára jóleső érzéssel gondol. A bajnoki aranyérem pedig hamarosan vitrinjébe kerül …
Jancsika Károly
Jancsika Károly
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 31 mérkőzésen szerepelt.
— Nekem ennél szebb bajnokságom aligha lehet, hiszen mindössze ez a második NB I-es évem s ezt már bajnokcsapat tagjaként ünnepelhetem. Számomra már az nagy kitüntetésnek számított, hogy ehhez a klubhoz hívtak futballozni. Az NB II-ben gondolni sem mertem volna arra, hogy egyszer majd megtetszik játékom a zöld—fehéreknek s elvisznek magukhoz. Aztán mégis eljött ez a nap . . . Nos arra egy pillanatig sem építettem, hogy fene nagy futballtudásom ragadta meg a szakembereket, sokkal inkább, hogy mindig hajtottam, küzdöttem és igyekeztem legjobb tudásommal hasznára lenni csapatomnak. Az elmúlt két esztendőt is ennek szellemében küzdöttem végig s örültem, ha csak egy kicsit is, de tudtam adni az eredményhez. Eddigi pályafutásom alatt egy tartalékbajnoki érmet gyűjtöttem mindössze a Kossuth KFSE-ben, így aztán tudom milyen érték egy NB I-es bajnokság…
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— A Videoton elleni mécseset aligha felejtem el valaha. Jaj, de kellett akkor a győzelem, a székesfehérváriak pedig teli voltak önbizalommal s egy nagyszerű sorozat közepette jöttek hozzánk. Volt is miben bízniuk, hiszen egy évvel korábban az Üllői úton is alaposan elvertek minket. Sikerült visszaadni a verést . . Tiebert kellett akkor tartanom, volt bajom vele jócskán. De gólt azt nem rúgott . . .
Murai Sándor
Murai Sándor
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 28 mérkőzésen szerepelt és 5 gólt szerzett.
– A csapat megtette a magáét, tőlem viszont tudom, lényegesen többet vártak vezetők, társak, szurkolók. És joggal. Pusztai Laci után enyém lett a „pálya”, megkaptam a lehetőséget, sajnos mindezzel nem sikerült úgy élnem, mint kellett volna. Az első 5—6 meccsen még elég jól ment ősszel, aztán jött a „kút” . . . sérülések, gyenge produkciók. Sok volt a kihagyásom, erőnlétem megcsappant, anélkül pedig nem futotta sokra. Ha egy-két hétig kiadósabban edzettem s kezdtem volna belelendülni, jött egy sérülés s kezdhettem elölről, hogy megint feltöltsem az „akkumulátort”. Igy aztán nem csupán a csapat számára nem tudtam elég hasznot hozni, de az utánpótlás válogatottban sem remekeltem. Tavaszra nagyon visszaestem, bárhogy is akartam, nem tudtam egyenesbe kerülni. Ha jó erőbe tudok kerülni más lett volna a helyzet, így maradt egy felemás helyzet. A bajnokságért járó elismerés boldogító, saját „mérlegem” viszont ugyancsak negatív. Sok került a tartozik rovatba…
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— A Dunaújváros elleni 8 : 0-ás győzelem még ma is élénken él emlékezetemben. Már csak azért is, mert itt még úgy tűnt, jó meccseknek nézek elébe. Bejött minden, volt erő, lendület, játékkedv, minden … És volt nyolc gól, köztük egyik-másikban én is benne voltam. Kár, hogy később elapadt ez a „forrás”.
Pogány László
Pogány László
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának tagja. Az idei bajnokságban 34 mérkőzésen szerepelt és 13 gólt szerzett.
— Ez az év hozta meg számomra az első bajnoki aranyérmet, melyik lehet hát szebb ennél? . . . Bajnokok lettünk, megküzdöttünk a címért, van tehát miért örülnünk. Én személy szerint igyekeztem hasznos csapattag lenni, nem lazsáltam, nem húztam ki magam a munkából, készültem, ahogy kell s tízegynéhány góllal járultam a közös célhoz. Hogy ez elég vagy kevés? Hát nem valami sok, ennél többre is futhatta volna. Sajnos a csatárjátékunk nem mindig volt igazán hatékony, gólerős s ha Nyilasi Tibi nem segít be olyan eredményesen a középpályáról a góllövésbe, bizony szegényes lenne az összkép s restelkedhetnénk mi támadók. Szerencsére volt egy ilyen „bedolgozónk” s így minden csodálatosan alakult. Most lett egy bajnoki címünk s egy nagy feladatunk. A ranghoz méltóan futballozni az elkövetkezendő bajnoki esztendőben is, mert mint azt a példák is bizonyítják, megvédeni az első helyet talán még nehezebb, mint egyszer megszerezni.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— A Honvéd elleni tavaszi meccs volt a legfontosabb és a legnehezebb, a sok fontos és nehéz összecsapás között. A kispestieknek is volt akkor még „sanszuk” az első helyre, nem beszélve arról, hogy négy és fél éve veretlenek voltak otthonukban. Nekünk pedig ott nyerni kellett. És nyertünk!
Szepessy László
Szepessy László
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 12 mérkőzésen szerepelt és 2 gólt szerzett.
— Nagy öröm bajnokcsapat tagjának lenni, még akkor is, ha az ember tudja, nem játszott főszerepet a tett végrehajtásában. Aki nem tudja felmérni a realitásokat, saját helyzetét, az általában csalódik ezen a pályán. Én tisztában voltam azzal, hogy ebben a csapatban nálam sokan vannak jobbak, így természetesen övék az elsőbbség, más kérdés, hogy jobban is alakulhatott volna számomra ez az esztendő, jobban is élhettem volna a lehetőséggel s több hasznára lehettem volna az együttesnek. Ha lehetőséget kaptam, igyekeztem ugyan, de nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy kellett volna, ahogy elképzeltem. Nem tudom, hogy alakul a jövőm, kellek-e itt vagy sem, egy biztos, ahhoz még túl fiatal vagyok, hogy abbahagyjam, s annál sokkal jobban szeretem azt a játékot, hogy 31 éves korban lemondjak róla.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— A legszebb meccsem a Videoton elleni volt. Nem az itthoni, amin nyertünk, hanem a székesfehérvári, ahol kikpatunk. Viszont akkor játszottam először zöld—fehér mezben. Nem szeretek veszíteni, akkor is nehezen viseltem a vereséget, mégis az az élmény többet jelentett, hogy helyet kaptam az FTC tizenegyében. Később nem lettem állandó csapattag, alig egy tucatnyi meccsre kaptam csak bizalmat, de amikor a pályán lehettem, boldog voltam. Hátha még többre is telt volna . .
Koch Róbert
Koch Róbert
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának tagja. Az idei bajnokságban 18 mérkőzésen szerepelt és 1 gólt szerzett.
— Jó érzés bajnokcsapat tagjának lenni — ez kétségtelen. Az ifiknél ezt már sokszor átéltem, de itt a felnőtt csapatban ez természetesen egész más. Egy Fradi bajnokságnak ritka rangja, visszhangja van. Ami egy kicsit örömem tompítja, hogy ezért a bajnoki címért mások nálam jóval többet tettek. Köztudott, hogy az Állatorvosi Egyetem első éves hallgatója vagyok -mégpedig nappali tagozaton. Ez szinte minden energiám leköti, rengeteget vagyok távol a csapattól. Talán jövőre már többet járhatok az edzésekre is, hiszen enélkül nem kívánhatom, hogy állandó csapattag legyek. Márpedig én az szeretnék lenni és bízom benne, hogy egyszer „bérelt” helyem lesz a Ferencváros csapatában. És remélem akkor is bajnokcsapatként tisztelhetnek majd bennünket…
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— A tavaszi szezonban a ZTE ellen csereként én is lehetőséget kaptam. Nem volt túl sok idő, de az én gólommal sikerült kiegyenlíteni. Ez a 4 :4-re végződő mérkőzés — a már említett gól miatt — az én legkedvesebb bajnoki emlékem. Talán ez az egy pontot jelentő gól is segített bennünket a végső siker elérésében ..
Major Ferenc
Major Ferenc
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 12 mérkőzésen szerepelt.
— A bajnoki cím megszerzése nagy tett, a csapatnak kijár az ünneplés, a többiek joggal lehetnek büszkék erre az évükre, nekem viszont annál kevesebb okom van vidámkodni elégedettnek lenni az 1980-81-ben nyújtott játékommal. Számomra túl sok öröme nem hozott az elmúlt bajnok év, elsősorban a saját hibámból. Bizony könnyedre fogtam a „figurát”, lezserkedtem s mindezért keményen meg bűnhődtem. Végül egy elalvás miatt fél évre eltiltottak a játéktól, s ez könyörtelenül hosszú időnek bizonyult. Volt időm elmélkedni, felmérni mitől fosztottam meg magam, mit érhettem volna ez idő alatt s mi mindent pocsékoltam el nevetségesen buta dolgok miatt. Ha szép nem is, de tanulságos esztendő volt ez számomra, aligha feledem, annyi szent.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— Túl sok felejthetetlen játék nem adatott meg az elmúlt időszakban. Egy a kevésből, a Bp. Honvéd elleni találkozó volt. Azt a mérkőzést megnyerni kifejezetten bravúros tettnek számít. Mindennek kivívásából nekem ugyan csak egy kicsi rész jutott, eleinte a cserepadon ültem s úgy álltam be a hajrában, Mucha helyére. Persze még akkor maradt azért feladat, nagyon nyomott a Honvéd, kellett csúszni, mászni a kapu előterében. De a csapat nem engedte ki a kezéből a győzelmet.
Szokolai László
Szokolai László
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 29 mérkőzésen szerepelt és 7 gólt szerzett. A magyar válogatottban 6 alkalommal játszott.
— Az évzárás csodálatos, ünneplünk, vígadunk, mert bajnokok lettünk s ez mindennél többet ér. Én is nagyon boldog vagyok, a végcéllal teljes mértékben elégedett, ám ha a bajnoki évet saját szemszögemből értékelem, akkor hozzá kell tennem, hogy ez nem volt az igazi, nem olyanra sikeredett, amilyenre kellett volna. Sajna sok volt a közepes teljesítmény, de akadt közte gyengécske is. Ami a legfőbb baj volt, nem ment igazán a góllövés, nem ment úgy mint máskor, mint korábban. Pedig mi egy csatárnak a leggyönyörűbb, a legnagyszerűbb élménye, mint az, amikor egy-egy lövés vagy fejese után elszomorodik az ellenfél kapusa. Igaz, évről évre keservesebb a támadók élete, mindig keményebb, kíméletlenebb a „daráló” ott a kapu előtt, de éppen az a bravúr, ha a csatár a legmasszívabb falon is talál egy rést, ha a legszigorúbb védő eszén is túljár. Nekem most valahogy nem ment a kapu előtt. Pedig igyekeztem, akartam, néha már túlságosan is görcsös volt a nagy igyekezet. De egy-egy lélektanilag sokat érő gólt azért csak sikerült szereznem.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— A legemlékezetesebb mérkőzést nekem a Honvéd elleni jelentette. Az 1 : 0-ás győzelem s az az egy gól, az az egy, nagyon becses, amit berúgtam oda a jobb alsó sarokba. Minden gólomnak örültem, de annak istenemre fenemód…
Mészöly Pál
Mészöly Pál
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 11 mérkőzésen szerepelt.
— Sajnos sok jót nem mondhatok erről a múló évről. Legalábbis nekem személy szerint jószerével csak rosszat hozott. Alig-alig kerültem a csapat közelébe. Kifogásokat nem keresek, egy játékosnak úgy kell játszani, hogy beférjen a kezdő gárdába, hogy ne lehessen kihagyni, hogy teljesítményével mindig megköveteljen egy helyet, egy posztot. Nekem ez most nem sikerült, így aztán egy évig csak stagnáltam, semmi érdemlegeset nem produkáltam. Most, amikor számadást csinálok, jól tudom a sikertelenségnek magam is oka vagyok, másrészt tudomásul kell vennem, hogy nem fértem bele sem a csapat szerkezetébe, sem edzőm elképzelésébe. Hát ennyit a múltról s még azt, hogy nincs rosszabb egy labdarúgó számára, mint ha nem játszhat. Nem . . . ennél nincs szomorúbb dolog … A jövőben nagyon szeretnék játszani. Mindegy bárhol, ahol kellek .
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— Ahhoz, hogy emlékezetes mérkőzésem legyen, ahhoz többet kellett volna játszanom, így aztán legfeljebb arról tudok szólni, melyik volt a legizgalmasabb, legérdekesebb Fradi meccs, amit láttam. Nos azt hiszem a Bp. Honvéd elleni. Azon az összecsapáson sok múlt, majdnem minden. És amennyire létkérdés volt a jó szerepléshez nekünk a győzelem, annyira fontos volt az a piros—fehérek számára is. Helyzeti előnyben is ők voltak, de a mieink bizonyultak a küzdőképesebbeknek, a nagyobb szívűeknek.
Rab Tibor
Rab Tibor
Az FTC 1975/76 és 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 27 mérkőzésen szerepelt és 5 gólt szerzett. A magyar válogatottban 14 alkalommal játszott.
— Mint minden futballév, ez is hozott szépet és jót is, meg nehezebb napokat úgyszintén. Legalábbis számomra. Akadtak felhőtlen időszakok, amikor úgy éreztem kezdek formába lendülni, éreztem a játékot, aztán jött egy sérülés, vele edzés és meccskihagyás s az ember kezdhetett mindent előröl. Nos számomra az ősz is, az elmúlt tavasz is szolgált néhány keserű nappal, héttel, olyannyira, hogy egy bokaműtétet sem kerülhettem ki. Ez utóbbi miatt meglehetősen hosszú időt voltam kénytelen futball nélkül tölteni. Nem kellett hozzá más, csak egy rossz lépés, egy peches mozdulat … A bal bokámról levált egy csontdarab, így aztán egy ideig csak nézhettem a többieket a pályán. Pedig akkor nem is ment rosszul, még Mészöly Kálmán szövetségi kapitány is megkeresett s jelezte, figyeli teljesítményem, s ha hosszú távon hozom magam, akkor számításba kerülök a legjobbak között. Sajnos az a bizonyos hosszú távú bizonyítás így aztán nem jött össze. Ami viszont öröm az ürömben, az a bajnoki cím.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— Számomra ennek a bajnoki évnek egyik legemlékezetesebb mozzanata a békéscsabaiak elleni gólt megelőző pillanat volt. Pogány Laci csúsztatta meg a labdát, én meg fordulásból, kapásból rúgtam a hálóba. Sokan mondták, hogy látványos megoldás volt. Én mindenesetre nagyon örültem neki, mert noha 2 : 1-re vezettünk, ám abban az időszakban nagyon jöttek a csabaiak s lendületük megtörésére kifejezetten jól jött az a lövés…
Ebedli Zoltán
Ebedli Zoltán
Az FTC 1975/76-os és 1980/ 81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 31 mérkőzésen szerepelt és 5 gólt szerzett. A magyar válogatottban 11 alkalommal játszott.
— Az biztos, a csapat nagyon kitett magáért az elmúlt bajnoki évben. Szinte minden kritikus időszakot remekül átvészelt, a legnehezebb pillanatokban is volt elég tartása, ereje ahhoz, hogy a maga javára billentse a mérleg nyelvét, s a bajnokság hajráját is nagyszerűen bírta s már nem engedte ki a kezéből a kitüntető címet. A sikerből mindenki igyekezett kivenni a maga részét, mint ahogy jómagam is. Ha röviden értékelni kell az elmúlt időszakot, akkor csak azt mondhatom, volt ennél rosszabb, de lehetett volna még jobb is. Mindezt nem álszerénységből mondom, mert olyan jól hangzik ilyenkor bajnoksággal a zsebben, hanem mert ez a valóság. Lehet, hogy a szurkolók kellemesen emlékeznek egy-egy meccsre, de nekem nem csupán alkalmanként lenne illő villognom, hanem hosszú távon, egyenletes, jó teljesítményt nyújtani. Ez dacára a bajnoki címnek most nem sikerült, pontosabban még nem ez az igazi. Ennél még lehet több, jobb s kell is, hogy legyen. Ha mindezek ellenére egyeseknek jobbnak tűnt összteljesítményem a korábbi időszakénál, nos erre csak azt mondhatom, én is öregebb lettem, rendezettebbek a körülményeim s ma már tudom, mikor keli jobban odafigyelni.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— A Honvéd elleni 1 : 0 sorsdöntő volt.
Pusztai László
Pusztai László
Az FTC 1975/76 és 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 8 mérkőzésen szerepelt és 1 gólt szerzett. A magyar válogatottban 25 alkalommal játszott.
— Rendkívüli módon örülök ennek az elsőségnek. Igaz én csak az őszi mérkőzéseken szerepeltem, de így is szép emlékem marad ez az idény. Arra külön büszke vagyok, hogy még egy góllal is sikerült segítenem csapatom a bajnoki címért folytatott versenyfutásban. Mindig büszke leszek arra, hogy a Fradiban játszhattam. Ez a klub külföldön is rendkívül népszerű. Az, hogy innen mentem ki játszani, nagyszerű ajánlólevél volt. Az 1980-81-es idény számomra örökké emlékezetes momentuma marad, hogy tulajdonképpen egy bajnoki szezonban két csapatban is játszottam. 1980 őszén a Ferencváros bajnokcsapatában, 1981 tavaszán az osztrák Eisenstadtban . . . Pályafutásom végén, ha hazajövök — talán egy búcsúmérkőzésen mégegyszer viselhetem a zöld—fehér mezt. . .
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— Nincs nagy választékom, hiszen a korábbi évekhez képest keveset játszottam. Talán a Tatabánya elleni 3 : 0-ás találkozó a legkedvesebb. Jó hangulat volt, a csapat is bíztatóan játszott. Na és természetesen azért is emlékezetes, mert gólt is szereztem. Közel száz gólt értem el az FTC színeiben, de ez mindenképpen emlékezetes marad. Ez volt az utolsó gól, amit a Fradiban lőttem …
Szabó Ferenc
Szabó Ferenc
Az FTC 1975-76-os és 1980 —1981-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 7 mérkőzésen szerepelt.
— Nagy reményekkel tértem vissza korábbi sikereim színhelyére az Üllői útra. A bajnoki találkozók mellett többnyire csereként nemzetközi és MNK mérkőzéseken is helyet kaptam. Sajnos nem úgy ment a játék, ahogyan szerettem volna, és nem azt nyújtottam, amit vártak tőlem. Ami rendkívül bánt: a gólokkal adós maradtam és egyetlen alkalommal sem találtam be a kapuba. Pedig milyen nagy szeretettel fogadtak a szurkolók is . . . Sajnálom, hogy nem tudtam nagyobb örömet okozni. Tavasszal már a Haladás mezét viseltem. Akár hová megyek, úgy látszik én mindig csak zöld—fehérben játszom . ..
A legemlékezetesebb mérkőzése:
– Az MTK-VM elleni 3 :1-es találkozó. Csereként álltam be és a közönség nagy ovációja óriási önbizalmat adott. Gólhelyzeteim voltak, de sajnos egy labdát sem sikerült a kapuba juttatnom. Így is örökké emlékezetes marad ez a mérkőzés, hiszen hosszú szünet után az FTC játékosaként, ismét bajnoki mérkőzésen szerepelhettem.
Zsiborás Gábor
Zsiborás Gábor
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 1 mérkőzésen szerepelt. A magyar válogatottban 1 alkalommal védett.
— Peches év volt ami elmúlt, jobb mielőbb elfelejteni. De bármennyire is fájó, bármennyire is keserves dolog egy váratlan és hosszan tartó sérülés, betegség, ez benne van ebben a játékban. Mint ahogy benne van egy-egy jól sikerült időszak, látványos kiugrás is. Nekem ezúttal a neheze jutott. Sérülés . . . kórház . . . lábadozás. . . kispad. Míg egy mezőnyjátékos, ha nem is mindig a saját posztján, de valahogy csak visszajut a pályára, ám a kapuban egyszerre csak egy ember állhat. Keserves kenyér a tartalékoké, bizony, hogy az, mindezt az elmúlt időszakban megtanulhattam. S mivel sokat nem tehettem a sikerekért, hát drukkoltam a többieknek.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— A Honvéd elleni kispesti találkozó volt úgy érzem a legkritikusabb. Ha ott kikapunk, akkor alighanem fordult volna a kocka, de még a döntetlennek sem örülhettünk volna szívből igazán. Ott nyerni kellett s, hogy mit jelent a Honvéd otthonából elvinni a két pontot, azt nem kell különösebben ecsetelni. Mégis sikerült, ami óriási fegyverténynek számított. Attól kezdve már egyenesnek tűnt az út a nagy célig. Mondhatom igazán boldogító, ha az ember egy NB l-es aranyérmet szoríthat a kezébe. Annál csak az lett volna jobb, ha az ember érezhetné, neki is van benne egy pici része. Én most ezért sajnos sokat nem tehettem . . .
Hajdú József
Hajdú József
Az FTC 1975-76-os és 1980/ 81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 1 mérkőzésen szerepelt.
— Sajnos nem volt módom jelentősebb tetteket véghezvinni ezért a kiemelkedő sikerért. Lényegében véve csak amolyan vésztartaléknak számítottam, ha valami rendkívüli történik a két kapusunkkal, akkor jöttem volna csak én. Hát szó, ami szó, nem valami nagy feladatot követelt tőlem ez a szerepkör, sokan fel is tették a kérdést, miért nyugszom bele pillanatnyi helyzetembe, miért elégszem meg ennyivel és miért nem megyek el máshová, ahol még számítanának rám, ahol nem harmadik, hanem első számú kapus lehetnék. Vagy talán már nem bíznának rám kaput az élvonalban? Nos lett volna lehetőségem, hogy elmenjek, hogy védjek még első osztályú egyesületben. Még év közben is megkerestek, hogy szükség van rám, menjek, segítsem ki a gárdát. Innen nem is nagyon engedtek, de végülis nem is erőltettem túlontúl a dolgot. Itt a Ferencvárosnál igényt tartottak rám s ha csak harmadik kapusként is ennek a klubnak a rendelkezésére állok. Hogy mi lesz ezután? Lehet, hogy még tovább is itt maradok, talán elszerződhetek ide a „szomszédba”, Ausztriába . . . egyszóval még nem tudom mit hoz a jövő.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— Számomra az lett volna izgalmas összecsapás, amin megint odaállhattam volna a gólvonal elé. De hát minden kapus így lenne ezzel. Kintről a kispesti meccs volt a legizgalmasabb . . .
Kakas László
Kakas László
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 33 mérkőzésen szerepelt.
— Tulajdonképpen csak örülnöm kellene, hisz végig védtem a bajnoki évet, megnyertük az aranyérmet s odavettek a nagyválogatotthoz. Ám ez az eset, amikor az ember „elszaladhat” saját értékítéletével, ha csak a szépet, a jót veszi észre s a hibák felett egyszerűen elsiklik. Nos nekem elsősorban ősszel ment jól, tavasszal már nem tudtam úgy istenigazából megismételni korábbi teljesítményemet. Nagy hibákat ugyan akkor sem követtem el, nem ment el rajtam meccs, mégis az ősz, az más volt. Mások mondták, hogy akkor felülmúltam önmagam. Igen, akkor éreztem, hogy jó hullámhosszon vagyok, szinte magával ragadott a csapat lelkesedése, a hangulat . . . Tulajdonképpen az őszi teljesítmény alapján vettek számításba a válogatott keretnél is. Nekem még nincs nagy múltam ebben a játékban, hisz későn kezdtem a védést, kiscsapatban s mindössze egy bronzéremre futotta Egerben, így aztán számomra úgy csillog az aranyérem, hogy szinte vakít. Annyit kaptam egy év alatt a futballtól, mint más egy kiemelkedő pályafutás alatt sem, így aztán van mit becsülnöm, s van miért keményen dolgoznom, holnap újra megküzdenem.
A legemlékezetesebb mérkőzése:
— Számomra még minden mérkőzés emlék. Ami a legizgalmasabb volt, az úgy érzem a Videoton elleni győztes összecsapás. Ha ők nyernek, ott maradnak az élen s olyan lendületet kapnak, amit nagyon nehéz lett volna utolérni.
Mucha József
Mucha József
Az egyesület is méltányolja a rendkívüli erőfeszítéseket, s régi hagyomány, hogy legjobbjait alkalmanként nagy erkölcsi kitüntetésben részesíti. Ez a kitüntetés az FTC örökös bajnoka cím, amelyet 1981 tavaszán Mucha József is átvehetett Losonci Tibortól, az egyesület ügyvezető elnökétől.
Az FTC 1975/76-os és 1980/ 81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 29 mérkőzésen szerepelt és 1 gólt rúgott. A magyar válogatottban 6 alkalommal játszott.
— Egy évvel ezelőtti helyzetemből sok mindenre lehetett következtetni, de egyre nem. Arra, hogy ennyi nagyszerű napot, hetet, hónapot tartogat számomra még a labdarúgás. Az elmúlt nyáron lélekben ugyanis már tulajdonképpen elbúcsúztam a Ferencvárostól, hisz a jelek arra vallottak, itt már kitelt a sorom, nincs rám már szükség. Aztán jött Novák Dezső, aki nem csupán lehetőséget biztosított, de lelki erőt is öntött belém, elhitette velem, hogy igenis van még bennem annyi erő, hit, akarat, hogy megmutassam, igenis érek még valamit. Újból nekivágtam hát a kemény munkának s aztán hétről hétre jobban éreztem magam a játéktéren. Állandósítottam helyem az együttesben, megint öröm volt a futball, ünnep a hétvége. Persze nem volt egykönnyű dolog a talpraállás. Az utóbbi időszak már-már levezető jellegű edzésmunkája csak nyomot hagyott az emberben s a keményen átdolgozott időszakok ugyancsak hiányoztak. Sok-
szor szenvedtem, sokszor nagyon elfáradtam, de csak nem adtam fel. Nem, mert nekem azért a bizalomért fizetnem
kellett. Aztán egyszer eljött a nap, amikor meghívtak a válogatottba. Mit mondjak csodálatos nap volt az, de amennyire boldogító, annyira szorongató is. Mert mi lesz, ha nem állom meg a helyem? Ha „megégek” a csapattal együtt? De végülis boldogan mentem, mert ha kellek, akkor talán tudok adni valamit. Mindehhez még egy bajnoki aranyérem, mi kell több ennél? …
— A legemlékezetesebb bajnoki meccsem a Videoton elleni volt. De tulajdonképpen a bajnokság minden mérkőzésére boldogan emlékezem — ahol győztünk . . .
Hát még a kispesti 1 : 0-ás sikerre. Nagyon örültem, hogy azon a sorsdöntő találkozón akaraterőm átsegített a nehézségeken és olyan jól ment a játék.
A jól végzett munka, a bajnoki cím, az örökös bajnoki kitüntetés nagyszerű érzés. A Ferencvárosban eltöltött több mint egy évtizedre mindig csak „nagy érezelmekkel” tudok emlékezni. Az értékes napokra, a sikerekre különösen — mert ezek tették színessé, széppé pályafutásomat, egész eddigi életemet.
Mörtel Béla
Mörtel Béla
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 12 mérkőzésen szerepelt és 3 gólt szerzett.
— Több volt mint nagyszerű számomra ez a bajnoki esztendő. Jobban illik ide a csodálatos jelző, mert hát pár hónappal ezelőtt még egy NB II-es csapatban játszottam, ma pedig tagja vagyok a legeredményesebb élvonalbeli gárdának, bajnoki aranyérmet kaptam s azt is elmondhatom magamról, hogy utánpótlás válogatott voltam. Ha mondjuk egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy rövid idő alatt ennyi mindent „begyűjthetek”, bizony furcsán néztem volna az illetőre. Azt mondanom sem kell, hogy mennyire örültem, amikor eljöttek értem Budafokra a Fradiból. Jöttem, persze, hogy jöttem azon nyomban a hívó szóra, pedig akkor még aligha hihettem, hogy helyem is lesz a csapatban. Gondoltam, ha a kispadra kerülök, az már jó dolog lesz, hisz onnan már csak egy lépés . . . Először a Videoton elleni mérkőzésen kaptam bizalmat. Óriási élmény volt NB l-ben játszani … és persze nagyon nehéz. Eleinte bizony nehezen tartottam a lépést, hamar elfáradtam egy-egy hajtós meccs után. Szerencsére fokozatosan gázoltam a „mély vízbe”, mígnem először játszottam végig 90 percet. Számomra sokat adott az első év az NB l-ben. Talán többet is a kelletténél. Mindenesetre igyekszem nagyon megbecsülni s elsősorban ajándéknak tekinteni, amiért még ezután kell csak igazán megdolgozni.
— Amennyire emlékezetes volt az első NB 1-es meccs, olyannyira az első élvonalbeli gólom. A Csepel elleni, ez nagy „történelmi” dátumom.
Tepszics Ignác
Tepszics Ignác
Az FTC 1980/81-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 2 mérkőzésen szerepelt. A magyar válogatottban 1 alkalommal játszott.
— Ez a bajnoki esztendő lényegében véve kimaradt az életemből. Katona voltam.
Így aztán csak a tavaszi idény kezdetére jöttem vissza. Míg a csapat túrázott, addig mint „magántanuló” készültem, edzettem egyedül, az ifik között s bizony nehezen értem utol magam. Pedig még azt sem mondhatom, hogy nem dolgoztam keményen. Aztán a gárda összeállt, játszott hétről hétre, én pedig jobbára csak szemlélője voltam játékuknak. Ha néha-néha szóhoz is jutottam, az bizony csak nyúlfarknyi epizódszerep volt, pár soros „szöveg” pár percnyi játék. Így aztán vagy kintről vagy a kispadról szorítottam a fiúknak, izgultam, hogy sikerüljön a nagy tett, a bajnoki cím kivívása. Mondhatom ez sokkal nehezebb dolog, mint ott bent játszani, ugyanis az ember tétlenségre van kárhoztatva, csak ül, idegeskedik, szeretne valahogy segíteni, de nem tud. Aztán jöttek hétről hétre az eredmények, nehezebb és nehezebb meccseket tudott maga mögött a gárda s egyre jobban körvonalazódott a nagy siker. Mondhatom derekasan harcoltak a fiúk s őszszel is, tavasszal is nem egy bravúros győzelmet arattak. Nagyon örülök annak, hogy sikerűlt megnyerni a bajnokságot, itt még az lett volna igazán jó dolog, ha én is többet tudtam volna érte tenni.
— Számomra a legemlékezetesebb és legizgalmasabb mérkőzést a Videoton ellen vívta a csapat.
Vélemény, hozzászólás?