„A Ferencváros egy hatalmas klub” – interjú Ron Reid szakmai igazgatóval

Ezt a táblát itt becsukom, mert a végén még meglátja, hogy kiket szeretnénk leigazolni” – mondta nevetve Ron Reid a Ferencváros klubszékházában az [origo]-nak, majd hellyel kí­nált az Üllői úti irodájában.

– Mintha Cristiano Ronaldo nevét láttam volna.
– No igen, szeretnénk őt is szerződtetni, de csak akkor, ha Lionel Messi is jön vele.

– Azon kí­vül, hogy őket idecsábí­tja, mi lesz a pontos feladata a Ferencvárosnál?
– Az első csapattól az utánpótlásig mindennel foglalkozom majd. Cél, hogy a Ferencváros utánpótlásképző központja az ország első számú futballakadémiájává váljon. A másik feladat, hogy a vezetőedzővel, Craiggel a lehető legmagasabb szintre eljuttassuk a nagycsapatot. Azért jöttem, hogy segí­tsek, és bolond lennék minden itteni dolgot megváltoztatni, nem is vagyok elég arrogáns ehhez, és egyébként is, én csak egy vendég vagyok az országukban.

– Mennyire sikeres akadémiát hagyott maga mögött Sheffieldben?
– Épp, mielőtt távoztam, két, az akadémián nevelkedett játékost 10 millió fontért adtunk el.

– Kik ezek a játékosok?
– Kyle Walker és Kyle Naughton. Mindketten válogatottak, Walker az U20-as és az U19-esben, Naughton pedig az U21-esben. A sheffieldi akadémián tí­z évet töltöttek el, a Unitedben tavaly mutatkoztak be, s 2009-ben a Tottenham igazolta le őket. Ami a történetet még szebbé teszi, hogy Walkert visszakaptuk kölcsönben. Meg kell emlí­tenem Phil Jagielkát is, akiért 4,5 millió fontot fizetett az Everton, vagy a Stoke Citynek 2,5 millióért eladott Michael Tonge-ot. Vagy ott van Jacob Mellis is, akiért 16 évesen 1,2 milliót fizetett a Chelsea. Ezek alapján bárki eldöntheti, hogy sikeres munkát végeztünk-e az akadémián, vagy sem.

– Létrejöhet a Fradinál egy olyan sikeres akadémia, mint a Sheffield Unitedé?
– Természetesen, ám tudni kell, hogy egy akadémia felfuttatásához mintegy tí­z év szükséges. Egy hosszú távú – Balyi István sporttudós módszerein nyugvó – fejlesztési programot szeretnék alkalmazni. Hitem szerint erőnlétben, technikailag és mentálisan egyaránt fejleszteni kell egy labdarúgót.

– Mióta ismeri Craig Shortot?
– Közelről 2005 óta, ekkor igazolt ugyanis a Sheffieldhez. Ekkor már túl volt a karriere csúcsán, a legtöbb esetben a tartalékcsapattal edzett, amelyet ekkor tájt én irányí­tottam. A játékosom volt, í­gy nagyon jól ismeri a módszereimet.

– Miért döntött a Ferencváros mellett?
– Craig és persze a Ferencváros neve miatt. A Sheffieldnél 10 évet lehúztam, tudtam, hogy a Ferencváros egy hatalmas klub, és nem tudtam ellenállni a kí­sértésnek.

– Honnan ismerte a magyar csapatot?
– Amikor gyermek voltam, az édesapám a Leeds United játékos-megfigyelőjeként dolgozott, és amikor csak lehetett, eljártam vele a meccsekre. A kedveceim a kupameccsek voltak, olyan klubokat láthattam élőben, mint az Ajax, a Sparta Praha vagy éppen a Ferencváros. Emlékeztem a csapat nevére, s fantasztikusnak tartom, hogy itt lehetek, igazi megtiszteltetés.

– Akkor az nem is kérdéses, hogy a mostani munkája előrelépés az eddigihez képest?
– Egyértelműen, semmi kétségem nincs efelől. A Ferencváros egyike az európai élcsapatoknak.

– Nem inkább csak az volt?
– A tradí­ció, a múlt a csapat jelenéhez is hozzátartozik. Hitem szerint állandó körforgásban élünk, a Ferencváros már megjárta a csúcsot, elindult lefelé a lejtőn, most pedig ismét megindul felfelé. Ha nem hinnék ebben, akkor most nem lennék itt. Ha nem reménykednék ebben, akkor Sheffieldben maradok, az kényelmesebb is lett volna számomra, hiszen ott van a feleségem, ott van az otthonom, de én nagyon akartam ezt a kihí­vást.

– Emlí­tette, hogy egy akadémia felfuttatásához 10 év kell, ezek szerint ennyi ideig szeretne itt dolgozni?
– Ez attól függ. Ha nem mennek jól a dolgaink, és a drukkereknek ez nem tetszik, akkor mennem kell. A futball ilyen. Én azonban a lehető legkeményebben fogok dolgozni azért, hogy elérjük a céljainkat Craiggel.

– A magyar sportsajtóban hol dicsérték önt, mint elismert angol akadémiai edzőt, de előfordult, hogy bí­rálták: nem elég nagy név ahhoz, hogy a Ferencvárosnál dolgozzon.
– Azt í­rnak, amit akarnak. Meglehet, nem ismerték a nevemet, és nem is láttak soha edzést vezetni, szóval mi alapján í­télkeznek felettem? Értékeljék a munkámat, de ne most, hanem hat vagy 12 hónap múlva. Én sem kritizálom az újságí­ró cikkét, akkor ő miért kritizál engem – úgy, hogy még nem is látott dolgozni? Mondok pár nevet: Arsene Wenger, Rafael Bení­tez – alig ismerték őket, amikor Angliába jöttek. Ancelottit ismerték, mert jó játékos volt, de Trapattoniról, Capellóról, Mourinhóról szinte senki nem tudott, amikor elvállalta az első edzői munkáját – ez azt jelenti, hogy nem jó edzők? Nem voltam világhí­rű labdarúgó és nem vagyok superman, de jó edzőnek tartom magam, és próbálom átadni a tudásomat.

– Amikor elvállalta a munkát, tudott az itteni elvárásokról?
– Természetesen. Tudok minden problémáról, sok mindent láttam és olvastam az interneten a Fradiról, és tudtam, hogy mire kell felkészülnöm. Ám, hogy ugyanezek többé ne történjenek meg, minden tudásomat bele fogom adni, azt szeretném, ha a drukkerek boldogok lennének. Fontos viszont, hogy realisták maradjanak: egyetlen csapat sem nyerheti meg az összes mérkőzését 5-0-ra. Szeretném, ha a csapat gyönyörűen játszana, de ez még a legjobbaknak sem megy mindig. Talán elég, ha annyit mondok, hogy a két kedvenc csapatom az Arsenal és a Barcelona – de még ők sem tudnak minden meccset szép játékkal megnyerni. Nem csak a végeredményt, hanem azt is látniuk kell a szurkolóknak, hogy milyen módszerrel próbáljuk elérni a sikereket.

– A csapattól nemrég távozott vezetőedző, Bobby Davison azt mondta: rettegett a Ferencváros edzőjeként, mert a szurkolók többször megfenyegették. Beszélt vele, esetleg az azóta szintén lapátra tett Terry Robinsonnal az FTC-ről?
– Nem beszéltem velük, mert tudtam, hogy mire számí­thatok. Ha azt fogják gondolni a drukkerek, hogy rossz ember, rossz edző vagyok, akkor tudom, mi történhet velem. Ezzel együtt számomra az igazán értékmérő az lesz, hogy a játékosok mit gondolnak a munkámról, illetve a Craiggel együtt végzett munkánkról. Ha sikerül megfelelő tí­pusú játékosokat szerződtetnünk, akkor sikeresek leszünk. A szurkolókról pedig azt gondolom, hogy semmi sem ellenük irányul, és nekik is segí­teniük kell a csapatot, nem pedig lerombolni. Nekem nincs szükségem arra, hogy a szurkolók megmondják, hogyan dolgozom, mert tudom, hogy jól végzem-e a munkámat, vagy sem.

– Múlt nyáron nagy erősí­tési tervekről volt szó, ám semmi nem lett belőle. A téli átigazolási időszak előtt ugyanezt í­gérték az FTC vezetői, ám eddig csak két játékos érkezett: Anthony Elding és Sam Stockley. Előbbiről annyit tudni, hogy az angol negyed- és ötödosztályban csatár létére nem ment neki a góllövés, utóbbiról pedig azt, hogy 32 évesen szemsérülés miatt visszavonult, ám most talán mégis visszatérhet a pályára. Nem tart attól, hogy a drukkereknek nem fog tetszetni ez a helyzet?
– Jómagam pár napja vagyok itt, nem hiszem, hogy ennyi idő után egyből pálcát kellene törni felettem. A szurkolóknak azt üzenem: várjanak nagy türelemmel, és majd meglátják, hogy mi fog történni. Fontos a bizalom. Én bí­zom bennük, hogy mögénk állnak, nekik pedig bí­zniuk kell bennünk, hogy megpróbálunk jó játékosokat leigazolni. Nagyon szí­vesen látom őket a lelátón, jöjjenek el és nézzék meg, hogy mit csinálunk az edzéseken, milyen módszerekkel próbálunk előre lépni. A beszélgetés elején azon viccelődtünk, hogy szeretnénk a csapatunkban tudni Ronaldót és Messit, ami igaz, hiszen ki ne szeretné őket? Ám fontos a tisztán látás.

– Gondolom, majdnem ennyire irreális a szurkolók azon vágya, hogy Gera Zoltánt szeretnék ismét FTC-mezben látni.
– A Premier League-ben játszik, gólokat lő – és nem fog hazajönni. Nagyon sokat keres Angliában, sokkal többet, mint amennyit a Ferencvárosnál keresne, akkor meg miért jönne haza? Logikus, nem?

– Nem beszélve a két bajnokság közötti szí­nvonalbeli különbségről.
– Igen, de a szí­nvonal és a kereseti lehetőség együtt mozognak. Ahol jó a foci, ott sok a pénz. Korábban is jártam a Ferencvárosnál, éppen akkor, amikor Zoltán is a csapattal edzett, és lenyűgözött. Az ő helye azonban Angliában van.

– Milyen játékosokra van pénz?
– Igyekszünk a lehető legjobbakat leigazolni. Az átigazolási időszaknak februárban lesz vége, bí­zom benne, hogy a szurkolók csettinteni fognak az érkező nevek hallatán.

– Milyen játékos Elding és Stockley?
– Anthony Eldingért 2008-ban sok pénzt fizetett a Leeds United a Stockportnak, ám a Leedsnél edzőváltás fogadta, és az új mesterrel a csatárnak nem volt szerencséje. Jó játékosnak tartom: erős, gyors, és nagy hasznára lehet a Fradinak. 27 éves, tehát nem öreg, de ami ennél is fontosabb, hogy felkészülten és izgalommal várja az új kihí­vást. Van egy angol mondás, hogy egy könyvet ne a borí­tója alapján í­télj meg! Ez igaz Eldingre is, hiba lenne egyetlen rossz szót is szólni rá, mielőtt látod játszani. Stockley-nak előbb meg kell felelnie az orvosi vizsgálatokon, addig nem lehet tudni, hogy játszhat-e a csapatban (az interjút követően megfelelt, de a hivatalos igazolása még nem történt meg – a szerk.). Vele is sokat nyerne a csapat, hiszen igazi verézegyéniség, tapasztalt és jó játékos, remek védő, aki a támadásokból is szereti kivenni a részét.

– A kezdőcsapatról Short fog dönteni, vagy önnek is lesz beleszólása?
– Már hogyne lenne, hiszen együtt dolgozunk, adhatok neki tanácsokat, de a végső döntést ő fogja meghozni. Az én feladatom az, hogy segí­tsem mindenben – azért, hogy csúcsedző váljon belőle. Craig egy igazi példakép, akinek fantasztikus játékoskarrierje volt. Nem egy nagyképű, arrogáns edző, viszont roppant alázatos a labdarúgással szemben, mindig tanulni és fejlődni akar és éhes a sikerre. Ha ő sikeres lesz, az azt jelenti, hogy én is az vagyok.

– Ha nem tévedek, egyikőjük sem rendelkezik az NB I-ben szükséges UEFA pro-licenc-szel. Ez nem fog problémát okozni?
– Én csak annyit tudok, hogy nekem milyen papí­rom van: az UEFA A-licencével rendelkezem, elég régóta, Angliában az elsők között voltam, akik ezt megkapták. Angliában kétféle edzői vonal létezik, az egyik a felnőttcsapatot irányí­tóké, a másik az utánpótlás-játékosokat irányí­tóké. Mivel én az akadémiánál – s nem az első csapatnál – dolgoztam, az A-licencet volt érdemes megszereznem, s aki ilyennel rendelkezik, az akadémiai menedzsernek számí­t. Az A-licenc megegyezik a felnőtteknél alkalmazott pro-licenc-szel, legalábbis az utánpótlásban dolgozóknál ugyanazt a szintet jelenti.

– Ezt Magyarországon elfogadják?
– Nem tudom, ez már nem az én problémám. Az én gondom nem ez, hanem hogy a csapattal eredményesen dolgozzak. A többi már a vezetők dolga.

– Nem lenne kellemetlen, ha egy harmadik személy ülhetne csak le a kispadra?
– Őszintén mondom, nem tudom a kérdésre a választ, erről mást kellene megkérdezni, nem tudom, hogy ilyenkor mi a szabály. A minap egy magyar újság arról kérdezett, hogy mit gondolok a hosszú NB I-es szünetről, amire azt mondtam, hogy nem azért jöttem Magyarországra, hogy elmondjam, mit kellene csinálni a téli szünetben. Azért jöttem ide, hogy az itteni rendszerben dolgozzak, a szabályokat pedig elfogadom.

– Kevin McCabe tulajdonos két éve azt nyilatkozta az [origo]-nak: a Ferencvárosból könnyebb BL-csapatot faragni, mint a Sheffield Unitedből. Egyetért?
– Valószí­nűleg ez í­gy is van. Persze minden relatí­v, nehéz összehasonlí­tani a magyar bajnokság játékosait az angol ligában szereplőkkel. Egy biztos: még sok munkát kell elvégezni a Ferencvárosnál, meg kell másznunk egy hatalmas hegyet, ami főleg az idei bajnokságra igaz, mert nagyon nagy a lemaradás a többiek mögött.

– Mire a legbüszkébb a labdarúgó-pályafutásából?
– Amikor Jagielka bemutatkozott az angol válogatottban, vagy amikor Neil Warnock mellett a Championshipben dolgoztam, de büszke vagyok a mostani lehetőségemre is, amit Craigtől kaptam. Hogy nem vagyok nagynevű edző, az a nevem miatt van, hiszen ha megnézi: Reid, ez csak négy betűből áll.

(Juha Pál, Origo)