Amikor gyerekek voltunk és a grundon fociztunk, az számított igazi császárnak, aki lőtte a gólokat. Az mindegy volt, hogy Horváth Robi és én csúsztunk-másztunk annak érdekében, hogy megakasszuk az ellenfél támadásait, de mivel Kalapács Pali lőtte a gólokat, bizony ő volt a grund királya.
A „grundok szelleme” idővel finomodik (bár manapság már nincsenek is grundok), de mivel a labdarúgást gólja játsszák, így azok szerzőit mindig nagyobb fénysugár éri, mint a szürke, robotoló munkásokat. Persze a játék lényegéből ez adódik és az igazi gólvágók tudásukkal és szellemiségükkel is hozzájárultak a magasabb elismeréshez. A gólkirályok, a gólvágók jelzők is mutatják a kivételes elbánást, mert bár favágókról hallottunk már, de „emberfogó királyokról” még nem nagyon.
Természetesen ez semmit sem von le a góllövők, a gólkirályok értékéből, és abból, hogy a labdarúgás csúcsán bizony ők ülnek, hiszen egy-egy mozdulattal döntenek „élet és halál” kérdésekben. Arra ritkán emlékezünk, hogy mennyi gólhelyzet maradt kihasználatlanul, de arra igen, hogy Nyilasi, Szokolai, Fischer vagy Lipcsei Peti milyen parádés gólokat lőtt. Elnézést, hogy a közelmúltunk gólszerzőit említem, de hozzájuk fűz személyes emlék. Biztos vagyok benne, hogy akik végigböngészik a névsort, meg fogják találni a kedvencüket, hiszen nem nagyon van olyan szurkoló, aki nem emlékezne olyan gólra, amit a felsorolt játékosok közül szerzett valaki és örökre beivódott a tudatába.
Mai napon folytatjuk a megkezdett statisztikát és a Ferencváros góllövőit vesszük számba. Erről a listáról túl sokat nem is szabad mondani, hiszen a nevek és a számok sokkal többet elárulnak arról, amivel eddig is tisztában voltunk: kevés olyan egyesület van a világon, mely ilyen dicső múlttal, ennyi zseniális játékossal és góllövő rendelkezik, mint a Ferencváros. Csak rá kell nézni a listára, mely összesen 384 játékos részletes kimutatását tartalmazza, és máris nem kell magyaráznunk azt, hogy vajon miért is vagyunk büszkék a Ferencváros múltjára.
– lalolib –
Vélemény, hozzászólás?