A Fradi dicső kupamúltja – 1993/94
Az 1993/94 évi kiírásban ősszel a Salgótarjánt 7-4-re, a Tatabányát 1-0-ra, a ZTE csapatát 3-1 arányban győztük le. 1994 tavaszán oda-vissza vágós mérkőzésekkel folytatódtak a Magyar Kupa küzdelmei. Először a III. Kerület csapatával mérkőztünk meg. A hazai 2-0 után, egy idegenbeli gól nélküli döntetlen következett. Következő ellenfelünk az ETO FC csapata volt, itthon 3-0-ra nyertünk, majd idegenben ismét 0-0 következett. Az elődöntőben a Vasast mindkétszer legyőztük ( 2-0 és 2-1), így ismét döntőt játszott a Ferencváros. Az előző évhez hasonlóan most is két mérkőzésen dőlt el a Magyar Kupa sorsa. Az ellenfelünk a Kispest volt, így megismétlődött az 1988/89-es kiírás döntője, amelyet a Bp. Honvéd csapata nyert.
A döntő első mérkőzésére 1994 május 25.-én került sor az Üllői úton. A Nyilasi Tibor edzette csapat így állt fel:
Szeiler – Hrutka – Szűcs M. , Szekeres – Páling , Lipcsei , Albert ifj. , Keller , Bubcsó – Christiansen , Wukovics
Csere: Lisztes
Volt valami rendkívül érdekes és tanulságos a kupadöntő első mérkőzésén. A jól hangolt ferencvárosiak ráéreztek, hogy valami nem stimmel a kispestieknél. És lendületből megverték a vendéget! Szerintünk dicséretes volt az improvizáció, a megérzés és a lelkesedés is. No meg a jó edzői szimat! Nyilasi Tibor most nem sztárokra bízta az emberfogási teendőket. A fiatal Szekeres és Szűcs M. nagyon fegyelmezetten őrizte a rábízott ékeket, Sallóit illetve Vinczét. Hrutka jól söprögetett…A lendületből játszó, a középpályán harcosabb erőket felvonultató hazaiak fölénye mindvégig érvényesült. Lipcsei Péter magasan a mezőny fölé nőtt. Higgadtsága, irányító készsége jól érvényesült. Tévedés ezt a sokoldalú futballistát emberfogásra kényszeríteni. Egy ásszal ászszerepkört illik játszatni. Tetszett Albert harcossága is. Floresz is akkor él, ha vannak társai a pálya középső harmadában. Most is kitűnt, hallatlan érzéke van ahhoz, mit kell csinálni egy kemény bodicsek után. Wukovics? A sokat szidott és dicsért fradista ezúttal a pálya középső harmadában tüsténkedett, nagyszerűen. – írja Varga Béla, az NS tudósítója.
A döntő mindkét mérkőzésén gólt szerző Wukovics László
A mérkőzést a Ferencváros nyerte 3-0 arányban, a csapat góljait Wukovics, Lipcsei és Páling szerezték.
A visszavágót 1994 június 15-én rendezték, amely nem csak a kupagyőzelemről maradt emlékezetes, hanem a brutális kardlapozásról is. A bajnokságban 4. helyen záró Ferencváros így állt fel Nyilasi Tibor utolsó mérkőzésén 12 ezer néző előtt a Bozsik stadionban:
Szeiler – Hrutka , Telek , Szekeres – Páling , Lipcsei , Albert ifj. , Keller , Szűcs M. – Christiansen , Wukovics
39. perc: Albert ível be szögletet bal oldalról és Christiansen az elmélázó Honvéd védők közé berobbanva hat méterről fejjel a bal sarokba csúsztatott. 0-1.
47. perc: Bánfitól Vincze kapta a labdát, a csatár tett egy lépést befelé, majd a 16-os oldalvonalától a vetődő Szeiler mellett laposan a bal alsó sarokba lőtt. 1-1.
69. perc: Hamar a félpályánál rátalpalt Szekeresre, a ferencvárosi játékos törlesztett és Hartmann mindkettőjüket kiállította.
82. perc: Remekbe szabott támadással szerzett előnyt a vendégcsapat. Egy gyors kontra során Albert hozta fel a labdát, a félpályánál a bal oldalon induló Wukovics elé továbbított, aki nagy vágta végén, belépve a 16-osra, jobbal elcsavarta a labdát Brockhauser mellett és az a jobb sarokban kötött ki. Látványos, nagyon szép gól volt.1-2.
A mérkőzést többen is értékelték, elevenítsünk fel pár nyilatkozatot:
Simon Tibor (a sérült jobbhátvéd a mérkőzés előtt): Biztos vagyok benne, hogy a többiek átérzik ennek a meccsnek a jelentőségét. Nem egyszerűen kupát kell nyernünk, hanem Nyilasi Tibortól is méltóképpen kell búcsúznunk. Ezen a délutánon Nyílért játszik a csapat. Szerintem ennek ma is győzelem lesz a vége.
Jancsika Károly (a szünetben): Remek első félidő, remek Ferencváros. Olyan ez az egész, mint régen a mi időnkben.
Grosics Gyula (a szünetben): Egy góllal jobb a Fradi, teljesen megérdemelten vezet, azt hiszem a kupa sorsa már eldőlt.
Sallói István (a mérkőzés után): A ferencvárosiak rendkívül agresszíven játszottak, sajnos, az Ő stílusuk ellen már évek óta nem tud a Kispest ellenszert találni.
Nyilasi Tibor (a mérkőzés után): Gyönyörű befejezése ennek a változatos évnek. Megvertük a Honvédot, a rendőrök meg minket. Ilyet még nem láttam. Még örülni sem hagynak minket. Kardlappal akkorát kaptam, hogy majdnem elestem. Egyébként teljesen megérdemelten győztünk. Szeretném megköszönni ezt a négy évet a vezetőknek, a játékosoknak, de elsősorban a közönségünknek!
A kupagyőztes csapat:
Ifj. Albert, Balogh G., Bubcsó, Carlos, Christiansen, Cigan, Détári, Gregor J., Horváth Dezső, Hrutka, Keller, Kiss P., Kovács József, Kuznyecov, Lipcsei, Lisztes, Nagy Zs., Páling, Petrók, Simon T., Szeiler, Szekeres, Szűcs M., Telek, Vanicsek, Wukovics, Zavadszky
A kupát Keller József vette át Baróti Lajostól.
Vélemény, hozzászólás?