A Fradi naptára, március 18.

Évfordulók:

11 éve hunyt el Szabó László
145 éve született Tafel József
33 éve hunyt el Tihanyi András
32 éve született Tóbiás Zsolt

Mérkőzéseink ezen a napon:

1906. FTC – UTE 5:1, Brüll serleg
1917. Törekvés – FTC 1-1, NB1
1923. Racing Santander – FTC 2-3, nemzetközi barátságos
1928. Ferencváros – Bocskay 3-2, NB1
1931. Ferencváros – Pénzügyi TSE 7:1, Edzőmérkőzés
1934. Ferencváros – III. ker. FC 4-0, NB1
1951. Szombathelyi Lokomotiv – Bp. Kinizsi 1:0, NB1
1956. Csepeli Vasas – Bp. Kinizsi 2:2, NB1 félbeszakadt
1959. Ferencváros – Ceglédi VSE 9:1, Edzőmérkőzés
1962. Pécsi Dózsa – Ferencváros 2:1, NB1
1964. Ferencváros – Vasas Dinamó 3:0, Edzőmérkőzés
1967. Ferencváros – SBTC 4:0, NB1
1970. Ferencváros – III. ker. TTVE 5:1, Edzőmérkőzés
1971. Ferencváros – Sashalmi Elektronikus 8:1, Edzőmérkőzés
1973. MTK – Ferencváros 0:1, NB1
1978. Tatabánya – Ferencváros 1-0, NB1
1981. DVTK – Ferencváros 1-0, MK
1987. Kisvárdai SE – Ferencváros 0-7, Jubileumi mérkőzés
1989. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-2, NB1
1992. Újpesti TE – Ferencváros 1-0, MK
1995. Ferencváros – Békéscsaba 1-1, NB1
1997. Ferencváros – Zarja Leninszk Kuznyeckij 4-2, nemzetközi barátságos
1998. Haladás – Ferencváros 1-2, NB1
2000. MTK Hungária – Ferencváros 2-3, NB1
2012. Ferencváros – Bp. Honvéd 0-0, NB1
2022. Ferencváros – Mezőkövesd 1-0, NB1

Összes díjmérkőzés: 21 mérkőzés, 12 győzelem, 4 döntetlen, 5 vereség, 44-20 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1956. Csabai József
1997. Hajnal Tamás

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1917. Knoll Károly
1997. Holló Richárd
1997. Takács György

„Feltűnő szép stí­lusban nyerte meg a Soroksári-uti pályán a FTC. e mérkőzését. Az UTE. e nagyarányú veresége csak annak az erőszakos játékmodornak tudható be, s amelyet érthetetlenül az első kapott gól után kezdeményeztek. A FTC. szép játéka dacára sok kí­vánni valót hagy hátra a csatárok taktikája. Nagyobb eredményt érhetnének el, ha a szélsők a kapott labdát nem tartanák, hanem állí­tás helyett kergetnék. A center néha lehetetlen áttöréseket kí­sérel és a szélsőket nem foglalkoztatja. Gyakran messziről fölöslegesen lőnek, jóllehet alkalmuk volna még a kapuhoz közeledni. Az UTE. agilis csapat; jó erőkkel rendelkezik, kár, hogy a laza fegyelem miatt elragadtatják magukat. Támadásaik határozottan gyorsabbak voltak s kapusuk is kitűnő. A mérkőzésben a FTC. volt állandó fölényben s dicséretére válik, hogy az erőszakos játékra nem reagált.” (1906 – UTE)

„Csak a meccs napján láttuk, hogy a fölfrissí­tett santanderi csapat ellen jóval könnyebb dolgunk van, mint a minden különösebb reklám nélkül pályára lépett spanyol bí­ró ellen. Az első napi mérkőzés bí­rójának pártatlan működését még csak elnyeltük valahogy, de másnapi kollégája, Penag, túl tett minden spanyol képzeleten. Santanderi meccsünk hősei Amsel, a két hátvéd, a csatársorban pedig a legjobb formájukat kijátszott Tóth és Pataky voltak. Halász jól illeszkedett bele a belső trióba, Szabó pedig, aki mind a két mérkőzést végigjátszotta a centerhalf helyén, itt is páratlan tempóbí­rásáról tett tanúbizonyságot.” (1923 – Racing Santander)

„A fáradt bajnokcsapat nem szolgált rá a győzelemre…Szigeti Imre, a Ferencváros elnöke: — A csapat lehetetlenül rossz játékát csak a csütörtöki erős meccs okozta fáradtsággal tudom megmagyarázni…Káldy Zsigmond, a Bocskai főtitkára: — A Ferencváros jobb volt, de a játék alapján a döntetlent feltétlenül megérdemeltük volna, már csak a lelkes játék miatt is. A 11-es véleményen szerint jogtalan volt…Schissler József bí­ró: — A 11-est gáncs miatt előí­rásszerűen adtam meg. Vincze előbb tiszteletlen kézmozdulatot tett, majd mikor felelősségre vontam, akkor kritizálta a 11-es jogosságát bocsánatkérés helyett.”  | Tempó, Fradi!: Voltak idők, amikor a bí­ró még megpróbálta megmagyarázni a bizonyí­tványt…(1928 – Bocskay)

„Kár, hogy a hirtelen eső tönkre tette az Üllői út talaját, mert a Ferencváros – szembetűnően megjavult kondí­cióban – a nehéz talajon is számos erényt csillogtatott s a jó talajon ezek az erények jóval jobban érvényesültek volna. Mert sajnos a Ferencváros sem az a csapat, amelyen könnyedén tudja alkalmazni a taktikáját a megváltozott viszonyokhoz. Csak a teljesen magára talált Sárosi tudta teljesen a talajhoz idomí­tani taktikáját.” (1934 – III. ker. FC)

„Mészáros edző nagy körültekintéssel szervezte meg a csapatának védelmét, a Ferencváros négy csatárát követő emberfogással próbálta kikapcsolni a játékból. A terv amiatt bukott meg, mert valamennyi tarjáni védő hagyta a labdát átvenni, amikor pedig futásra került a sor, nehézkesebbeknek bizonyultak a szemben álló támadóknál. A Ferencváros különösen az első félidőben ügyesen, célszerűen játszott. Sokat foglalkoztatták a szélsőket, távolról is lőttek kapura, egyszóval tudatosan lazí­tották a megerősí­tett védőfalat.” (1967 – SBTC) – Tempó, Fradi: Amikor legendás edzők egymás ellen küzdenek. Mészáros József 1961-65 között volt a Fradi edzője, két bajnoki cí­mmel és VVK győzelemmel. Lakat Károly 1967-69 között ült a kispadon, két bajnoki cí­m és egy elvesztett 1968-s VVK döntő a mérlegük. Mindketten a Fradival érték el a legnagyobb sikereket. 1967-s találkozásukat Lakat doktor nyerte, igaz az akkori Salgótarján játékosállománya sokkal gyengébb volt mint a bajnokságot nyert Fradinak.

„Müncz döntött! (Tempó, Fradi: lehet ezen csodálkozni?). Ilyen sokan rég nem voltak a Hungária körúton! Harminc perc kellett az MTK-nak, amí­g magához tért, a ferencvárosi rohamok eleinte ellenállhatatlanul gördültek, gólhelyzet gólhelyzet hátán a kék-fehérek kapuja előtt. Ekkor könnyen eldőlhetett volna a mérkőzés. De nem í­gy történt. A ferencvárosiak a legnagyobb gólhelyzeteket is kihagyták, sőt Szőke 11-esét Hajdú kiütötte. Még tartott a vendégcsapat fölénye, amikor Dunai ugrott fel a 16-oson belül egy ártatlanul í­velődő magas labdára. Rosszul számí­totta ki a labda í­vét, és az a feje helyett a karjára esett. Müncz György játékvezető habozás nélkül 11-est í­télt…” (1973 – MTK)

„Anakronisztikus látványt nyújtott szombat este a Megyeri úti stadion, utoljára talán akkor volt teltház a Dózsa-pályán, amikor még Bene, Fazekas és Dunai II. ontották a gólokat a lila-fehér szí­nekben. Pedig nem is volt igazából rangadó a Ferencváros és az U. Dózsa mostani összecsapása, mert bár a zöld-fehérek vezetik a tabellát, a Dózsa csak a 14. helyen szerénykedik…Az iramra nem lehetett panasz, helyenként szinte szikrázott a küzdelem. Dicséretes, hogy durvaságok ennek ellenére sem nagyon csúsztak be, leszámí­tva Vaszilnak a 4. percben bemutatott belépőjét, amelynek következtében Katonát hordágyon kellett az öltözőbe szállí­tani. A Ferencváros győzelme megérdemelt.” (1989 – Újpesti Dózsa)