A Fradi naptára, november 2.
Évfordulók:
109 éve hunyt el Blum II. Miklós
45 éve hunyt el Hermann András
25 éve hunyt el Kecskó Pál
57 éve született Keresztúri András
35 éve született Labrado, Ivan
79 éve hunyt el Rémay III. János
80 éve hunyt el Zsák Károly
Mérkőzéseink ezen a napon:
1902. FTC – BTC 0:2, NB1
1913. FTC – MAC 3:0, Edzőmérkőzés
1919. Kispesti AC – FTC 1-1, NB1
1930. Ferencváros – Hungária 1-1, NB1
1941. Ferencváros – Szegedi VSE 10-2, NB1
1952. Csepeli Vasas – Bp. Kinizsi 5:1, NB1
1958. Ferencváros – DVTK 3:1, NB1
1963. Ferencváros – Komlói Bányász 3:2, Edzőmérkőzés
1966. Ferencváros – Örgryte Göteborg 7:1, VVK
1968. Ferencváros – Csepel 4:0, NB1
1974. Ferencváros – Tatabánya 1:1, NB1
1985. Ferencváros – Rába ETO 1-1, NB1
1988. Ferencváros – Bologna 3-3, KK
1991. Tatabánya – Ferencváros 1-1, NB1
1996. Ferencváros – Újpesti TE 3-1, NB1
2005. Ferencváros – ESMTK 9-2, Edzőmérkőzés
2013. Diósgyőr – Ferencváros 1-4, NB1
2019. Ferencváros – Mezőkövesd 1-1, NB1
Összes díjmérkőzés: 15 mérkőzés, 6 győzelem, 7 döntetlen, 2 vereség, 41-22 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:
Albert Flórián 1958-as feltűnése új fejezetet nyít a Ferencváros életében…
1958. november 2. Ezen a hűvös, de száraz napon egy tizenhét életévét két hónappal elhaladó fiatal készülődött izgatottan a Fradi öltözőjében. Tátrai Sándor, a csapat edzője a már szinte krónikussá váló középcsatár hiányt szerette volna betölteni a fiatal titánnal, aki már az ifi csapatban is olyan teljesítményt nyújtott, hogy a szurkolók már benne látták a jövő Fradi gólvágóját. Aki éppen, hogy elmúlt tizenhét. Úgy kellett pályára lépnie, hogy olyan elődök sorakoztak előtte mint Schlosser, Sárosi, Deák és olyan játékosok próbálták 1958-ban megoldani a befejező csatár posztját, mint Orosz vagy a gólkirály Friedmanszky. „Ötvenméteres okos, higgadt, körültekintő vágta, el Solymosi mellett, el Tóth mellett s aztán egy könnyed kis pofozás csüddel. Olyan nyugodt gól, hogy 18 évestől már szinte szégyen is.” – ezekkel a mondatokkal állított az akkori Képes Sport örök emléket Flóri első góljának…amit még 390 követett.
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1919
„Az erősen szitáló esőben bizony gyéren gyülekezik a közönség az FTC-pálya mérkőzésére. A Ferencváros öltözőjében az az újság, hogy mégis Lázár lesz a balfedezet. Megkérdeztük Dimény edzőtől, hogy Sárosi III. mit fog játszani. — Természetesen kullancsot – hangzik a válasz. Sokan várták az a Ferencvárostól, hogy ezen a mérkőzésen a sokkal kisebb képességű SZVSE ellen – lassan kifelé kerülve a hullámvölgyből – végre jó játékot fog mutatni. Ez azonban a kétszámjegyű győzelem ellenére sem következett be. A Ferencváros egyenlőre még mindig hullámvölgyben van, csak egy-két játékos mutatott javuló formát. Komolyabb ellenféllel szemben azonban ez bizony édes-kevés lett volna. A csatársorban – néhány szép támadástól eltekintve – nagyon sok hibát láttunk. A tartalékos SZVSE egyetlen pillanatig sem volt egyenrangú ellenfele a Ferencvárosnak.” (1941 – SZVSE)
„Változatos, időnként érdekes, jóiramú küzdelmet hozott a két együttes találkozója, amelynek egyik érdekessége, hogy mind a két csapatban néhány fiatal, az NB1-ben még újoncnak számító játékos játszott. A diósgyőriek az I. félidőben és a II. félidő elején is a mezőnyben tetszetősebben, lendületesebben játszottak, csatáraik azonban sokszor felesleges cselezgetésekkel eladták a jó helyzeteiket. A zöld-fehér együttes tagjai, elsősorban a csatárok csak a második góljuk után szőtték tervszerűen támadásaikat, ekkor az egész csapat feljavult. Végeredményben főleg nagyobb higgadtságának köszönheti a Ferencváros, hogy a megzavarodott diósgyőri védelemmel szemben kétgólos győzelmet vívhatott ki.” (1958 – Diósgyőr)
„A Ferencváros könnyedén, sokszor igen szellemesen és ötletesen támadta végig a mérkőzést, s egy pillanatig sem volt vitás a győzelme. Albert nagyszerű erényeket csillogtatott meg ezen a találkozón is. Nemcsak kitűnően irányított, hanem bátran küzdött, hátrajött labdákért és mesteri labdákkal dobta támadásba társait. Az FTC ezen a mérkőzésen szinte végig 6, sőt helyenként 7 csatárral is játszott, mert Juhász és számos alkalommal Novák is előretört, s néhányszor Horváthtól is láttunk lendületes elfutásokat. A zöld-fehérek hamar felmérték a tartalékos Göteborg játékerejét, egyre jobban belelendültek és tetszés szerint rúgták a gólokat. A helyzetek alapján kétszámjegyű is lehetett volna az eredmény.” (1966 – Göteborg)
„Macska-egér harc volt, mert a Csepel kifejezetten alárendelt szerepet játszott. Szervezetlen játékfelfogás, elgondolás nélküli támadójáték, tervszerűtlenség jellemezte a vendégek játékát. Azonkívül a szív és hiányzott a csepeli fiúkból. Voltak negyedórák, amikor a Ferencváros térfelén egyetlen mezőnyjátékos sem tartózkodott. Végig nyomasztó fölényben játszott a bajnokcsapat, de csak az első félidőben vezetett lendületes rohamokat. 3:0 után lefékezett a Fradi, s már csak arra törekedett, hogy a labda gyakoribb birtoklásával irányítsa a játékot. A játék képe, a gólhelyzetek alapján a Ferencváros nagyobb arányban is győzhetett volna.” (1968 – Csepel)
„Csaknem fél évszázad után ismét Közép-európa Kupa mérkőzésen találkozott szerdán délután az Üllői úton stadionban a Ferencváros és az olasz Bologna együttese. Az első összecsapást október 20-án Modena városában rendezték, ahol az itáliai csapat 5:2 arányban győzött. A visszavágón a reménytelennek tűnő helyzet és a csípős hideg, úgy tetszik, kissé kedvét szegte a szurkolóknak, csupán mintegy 7.000 néző foglalt helyet a lelátón. Az összecsapás végül is igazságosnak mondható döntetlennel ért véget, a hazaiak sok hibával, de igen lelkesen küzdöttek. A Közép-európa Kupa döntőjébe 8:5 arányú összesítéssel a Bologna jutott.” (1988 – Bologna)
„Némi riadalmat okozott, hogy az újpesti drukkerek szektorában a kezdés előtt egy rakéta (vagy petárda?) valami éghetőt fölgyújthatott, mert csúnya, fekete füst emelkedett a vendégszektorból az ég felé. A 17. percben Véber ügyesen pöccintett szabadrúgásból Szanyó elé, aki 18 méterről óriási erővel a bal felső sarokba bombázott (0-1). Szünet után nagyon rátaposott a gázra a zöld-fehér legénység. A 49. percben egy jobb oldali beadást Nicsenko most nagyon pontos “radarral” indított útjára. A labda a bal alsó sarokba került úgy, hogy Szűcs azt már igazán nem védhette (1-1). A 77. percben Hrutka 17 méteres szabadrúgása a felső kapufáról vágódott ki. De még nem volt vége a veszélyidőszaknak, mert Zavadszky pontosan emelt keresztbe a bal oldalon helyezkedő Nicsenkóhoz. Az ukrán “Igor herceg” lapos labdája ezúttal is célba ért, megszerezte a vezetést csapatának (2-1). Látszott, az ÚTE innen már nem tud talpra kerekedni. Hát még amikor a 80. percben Jagodics a “kígyó térről” bombázott be egy újabb gólt. Olyan találat volt ez 34 méterről, amiről igazán sokan fognak még beszélni; a labda vércseként csapódott be a jobb alsó sarokba (3-1).” (1996 – Újpest)
2013
Vélemény, hozzászólás?