A labdarúgás „íratlan” szabályai: Mesterhármas
Legfőbb ideje, hogy magasra emeljük a kultúra fáklyáját és bevilágítsunk egy kicsit abba az elvi zűrzavarba, amely emez — örvendetes módon minálunk is egyre gyakoribb — jelenség körül tombol.
Angolul — ezt már egyszer mintha taglaltuk volna — azt jelenti, hogy „hat-trick”‘, kalap-trükk, vagy kalapcsel. A fogalom Anglia hagyományos vásárairól ered, méghozzá — sajátságos — a mutatványos bódék tájáról. E mutatványos bódék egyik kedvelt száma volt, hogy kóclabdákat lehetett különféle figurákra célbadobálni. A mester az volt — s az nyerte a gipszmajmot, — aki a többinél ügyesebben tudta a fabábu fejéről ledobni a köcsögkalapot. Aki ezt egyvégtében, megszakítás nélkül háromszor megcselekedte, véghezvitte a „kalap-trükköt”.
A hat-trick — mesterhármas egyik kritériuma tehát, hogy a csatár egy sorozatban, megszakítás nélkül lője a maga három dugóját.
A magyar—svájci mérkőzés elején így alakult góllövőlistánk:
„Göröcs, Tichy, Sándor, Albert, Tichy, Tichy…”
Ez tehát még nem jelentett mesterhármast balösszekötőnk számára, öt perc múlva azonban már ez állt a villanytáblán:
„Göröcs, Tichy, Sándor, Albert, Tichy, Tichy, Tichy…”
így már teljessé vált a szőke gólzsák mesterhármasa. Tehát még egyszer: mesterhármasról akkor beszélhetünk, ha ugyanaz a játékos egymás után egy sorozatban ér el három dugót.
És persze, ha egyik mögött sem áll zárójelben az, hogy (öngól).
(Forrás: Képes Sport 1959)
De jó volna, hogyha a „média” tiszteletre (nem féltétlenül mindig) méltó képviselői ismernék a szakkifejezéseket…. Mert ugye a focipályán más a SAROK és más a SZÖGLET…
(Megjegyzem: a sportközvetítéseken kívül is üt a guta számos ismeretterjesztő csatorna műsorát nézve ilyen dolgok miatt. Pl. Bivaly helyett bölény, négy hüvelyk helyett négy centi, és még lehetne sorolni.)