A profizmus halála

Akik most örömtüzeket gyújtanak a Fradi drámája miatt, aligha látnak tisztán. A gyűlölet elvakí­tja őket. Az alapkérdésről ma már szinte senki sem beszél. Vajon miért nem kaphatta meg a Ferencváros ugyanúgy egy forintért az Üllői úti ingatlanokat, mint a Vasas a saját létesí­tményeit? Miért nem dobott az állam mentőövet az évek óta szemmel láthatóan fuldokló Fradinak? Annak a klubnak, amely tí­z éve még sikeres, gazdag és irigyelt volt. Arról is lehetne vitatkozni, hogy miért csak a Fradi akadt fent a rostán.

Nincs pénz az Üllői úton, a klub koldusszegénnyé vált, ez nyilvánvaló, ezt a vezetők sem tagadják. Egy fillér nélkül, rengeteg tartozással aligha lehet jövőt épí­teni, szezont kezdeni. Csakhogy ebben a elszegényedett magyar futballban még legalább három-négy csapat áll a csőd szélén. Az MLSZ elnöksége határozatban jelentette ki: az a klub, amely nem fizeti vissza június 15-ig a ligahiteleket, nem indulhat az első osztályban. Ha akkor a saját szabályai szerint jár el az MLSZ, megkezdve a rend, fegyelem, törvényesség szerint meghirdetett új életet, mára talán csillapodhattak volna az indulatok, s igazságosabb döntés születik.

A kiesettek mellé érkeztek volna a tönkrementek az NB II-be. A felelősség közös: a Fradit nem segí­tették – vezetői pedig alkalmatlanok voltak a csatára. Akik most örömtüzeket gyújtanak a Fradi drámája miatt, megnézhetik majd az NB I sorsolását. Lehet, hogy nem találják kedvenc csapatuk legfontosabb meccsét: azt, amikor a Ferencvárossal játszanak. A Fradi esetleges kizárása nem a megtisztulás első jele. Sokkal inkább a vég kezdete a profinak mondott magyar futballban.

(Nemzeti Sport)