Advent második gyertyalángja – Az emlékek serlege

Ezen a napon érkezik meg a második angyal, kezében adományokkal. Érkezéséért, hogy ne tévedjen el, gyújtjuk meg a második gyertyát. Az angyal célja, hogy megtöltse a nap sugaraiból készült serleget. Ezért körbejárja a Földet, minden házba bekopog, mert valami egyedi és különleges dolgot keres. Ez pedig a tiszta szeretet az emberi szí­vben. Ezt a szeretetet gyűjti össze a napsugár serlegébe és viszi fel az égiekhez. Oda viszi, ahol már nagyon várnak rá: az égiek az összegyűjtött szeretetből fényt készí­tenek a csillagok számára. Ezzel világí­tanak egy évig és ha felnézel az égre, akkor ezért láthatod a szeretett csillagokat. Bennük meg ott rejtőznek a szeretteink, a barátaink és azok a legendák akik az eltelt több mint száz év alatt naggyá tették a Ferencvárost. Ők a csillagok fényében figyelnek ránk és óvják lépteinket. Amikor meggyújtjuk advent második gyertyáját, gondoljunk rájuk, hunyjuk be a szemünket és öleljük át az emléküket.

Winston Churchil mondta, hogy ha „minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre.” Nekünk van mire visszanézni, van mire büszkének lenni és van mire emlékezni. Advent második hetében folytatjuk a tematikus emlékezésünket labdarúgásunk történetében. Visszaemlékezünk szerkesztőségünk 2011-es Genovai útjára, ahol a Ferencvárosi labdarúgás egyik legfényesebb csillagának, dr. Sárosi Györgynek a sí­remlékét kutattuk fel és koszorúztuk meg. Egy ókori bölcselet szerint az emlékezet mélyén megbúvó arcoknak az a tulajdonságuk, hogy azonnal megjelennek, mihelyst az ember azért hunyja le a szemét, hogy békét leljen az álmaiban. Mi most nem álmodunk, de néhány pillanatra mégis hunyjuk be a szemünket és mint egy csodás film, úgy fog lepergetni szemünk előtt Sárosi György 17 évig tartó Ferencvárosi pályafutása. Benne a bajnoki cí­mek, a magyar és nemzetközi kupák, a világkörüli utakról készült útinaplók, a méltatlanul elfeledett 1938-s VB ezüst, és az a 637 gól amit Sárosi György az ellenfelek kapujába lőtt vagy fejelt. Pályafutása minden pillanatával történelmet í­rt. Ő maga az örökkévalóság, aki kí­vül van az időn és egyszerre foglalja magában a múltat, a jelent és a jövendőt.

„Gyurka” mellett felidézzük a Ferencvárosi labdarúgás 115 éves történetét, elkezdjük N. Pál József Varga Zoltánról í­rt remek esszéjének közlését, mely először a Kortárs folyóiratban jelent meg 2011 tavaszán. Ajánljuk olvasásra, hiszen a szerző barátja volt a Fradi legendás nyolcasának, í­gy nem csak a lelátóról vagy az újságokból ismerte Varga Zolit, hanem a hétköznapokban is.

Bemutatjuk Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly könyveit is, melyből minden bizonnyal kerülnek majd a labdarúgást kedvelők karácsonyfája alá.

Labdarúgásunk egyik legfényesebb időszaka a hatvanas évek. Bajnoki cí­mek, VVK győzelem, Aranylabda, világválogatottak. A szurkolók „Aranylábú Gyerekeknek” becézték a kor kimagasló képességű játékosait. Róluk szóló „meccsemlékeim” sorozat szurkolói szemüvegen keresztül idézi fel a dicsőséges korszakot.

Advent második vasárnapján az angyal a nap sugarival tölti meg a serleget, majd viszi fel az égiekhez. A mi adventi serlegünket nem a nap fényesí­ti, hanem a Ferencvárosi labdarúgás emlékezetes pillanatai. Ezekből válogatunk, ezekkel rakjuk tele a serleget és ezt küldjük fel az égieknek.

A második gyertya lángja mellett emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek velünk.