Feljegyzések a fotelból – Zimankós ötös
Utoljára 1992. június 20-án voltam idegenbeli mérkőzésen. Előtte sem fordult elő sokszor, számomra egy Fradi meccs mindig az Üllői út 129-t jelentette és jelenti a mai napig is. Tudom, hogy ez joggal kritizálható álláspont (amit el is fogadok), de vidékiként nekem mindig ünnep volt „felmenni” Pestre még akkor is, ha számomra egy kissé idegen és rideg volt a nyüzsgő főváros (a mai napig az). 23 évnek kellett eltelnie, hogy „kimozduljak” a Szentély ölelő karjaiból. Ehhez persze több összetevőnek kellett olyan remekül összejátszania, mint a Fradi csatárainak a második gólunknál. Kellett hozzá az, hogy a magyar labdarúgás érdekeit képviselő és az adózók pénzéből fenntartott televízió ne közvetítse élőben a Ferencváros mérkőzését. Ettől még nem mozdultam volna ki a meleg szobából, de most szerkesztőtársam döntött úgy, hogy „lejön” Kalocsára, és ha már itt van, akkor a baráti találkozót összekössük egy paksi látogatással. Elsőre jól hangzott a program, de mikor felkapaszkodtunk a vendég szektor vastribünjére, már éreztük, hogy a decemberi metsző szél nem biztos, hogy emlékezetessé fogja tenni a szombat délutánunkat. Pedig zimankó ide vagy oda, végül is egy remek délutáni programnak bizonyult a paksi vendégeskedés.
Akik ismerik a paksi pályát, azok tudják, hogy nem tartozik a billiárdasztalok táborába. Most szerencsére az eső megkegyelmezett, így elmaradt a szokásos iszapbirkózás, első ránézésre elfogadható volt a talaj, bár érdekes, hogy mikor késő este visszanéztük a tévében (élőben nem lehetett közvetíteni, de néhány órával később már igen – agyament!) ott sokkal rosszabb képet festett. Persze azt már eddig is megtapasztaltuk, hogy élőben minden más, sokkal jobban lehet érezni a mérkőzés lüktetését, iramát. Valószínűleg a tegnapi mérkőzéssel is hasonlóak lesznek a tapasztalataink, kíváncsi leszek, hogy tévén keresztül mennyire jött át a tegnapi mérkőzés, mely az eddigi legnehezebb győzelmünket hozta el.
Egy ötös után talán viccesnek tetszik az előbbi mondat, pedig nem az. Vagyis az, mert ha a bajnokság első helyezettje, a második otthonában vág egy ötöst, azt szokták K.O-nak, kivégzésnek vagy megsemmisítésnek nevezni. Mégis azt kell, hogy mondjam, egy nagyon jól játszó csapatot győztünk le, természetesen a Fradinál nem „érvelhetek” azzal, hogy a gólarány túlzó még akkor sem, ha az utolsó negyedórában már minden bement és labda is mindig úgy pattant, hogy abból gólt érhessünk el.
Azért is dicséret illeti a hazai csapatot, mert még négygólos hátrányban sem roppantak össze, mentek előre, nem lankadtak és tényleg mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy elkerüljék a kivégzést. Ehhez helyenként még jól is játszottak, a kapunkig kimondottan ügyesen hozták fel a labdát és bizony voltak olyan időszakok, melyre eddig nem nagyon volt példa: mi üldöztük a labdát. Persze nem volt ebből sok, bár nagyon kíváncsi leszek a statisztikai adatokra, ezen belül is a megnyert párharcok alakulására, melyből ott a zimankós lelátóról nézve úgy tetszett, hogy a paksiak nyertek meg többet.
Hogy ezek után végül is mi végett rúgtunk egy ötöst? A válasz egyszerű, de természetesen annál, hogy mi berúgtuk a helyzeteinket, azért árnyaltabb a kép. Már csak azért is, mert a helyzetekig el kellett jutni, azokat ki kellett dolgozni egy olyan védőfal előtt, mely a tegnapi meccsig a második legkevesebb gólt kapta. Eddig nem nagyon értettem az okát, általában elintéztem egy kézlegyintéssel, hogy vajon ki akar a Paks ellen focizni, de most már tudom, ez elsősorban nem akarás kérdése. Csertői remekül felépítette a csapatot, ráadásul már a mérkőzés előtt levette a terhet a játékosokról, eddig ő volt az első magyar edző aki a mérkőzés előtt nem pufogtatta a frázisokat még akkor sem, ha a második helyezett otthonába látogatott a listavezető. Természetesen nyerni akart, de nem bunker focival, hanem nyíltan, előreszegezett szuronyokkal.
Egy dologgal azért Csertői sem számolt: az ellenfél a Ferencváros volt. Az a csapat, mely a mérkőzés előtt már 16 pont előnnyel vezette a bajnokságot és mely csapat kimagaslik a magyar mezőnyből. Amit eddig is tudtunk, de erre a 7 nap alatt lejátszott három rangadónak mondott mérkőzés rá is tett egy jó nagy lapáttal. Debrecen, Videoton Paks – 9 pont, 9-0-s gólkülönbség. Innentől meg nincs miről beszélni, a mérkőzés után Csertői is ezt érezhette, hiszen nem kért a számon a bírókon semmit, nem magyarázkodott, nem hamukázott mint ahogy Kondás és társai szokták az elvesztett mérkőzések után.
Fejet hajtott, ki is osztotta a bajnoki aranyat, mely még a Mikulástól is nagyon kedves cselekedett lenne, hiszen bár kétségtelen, hogy tetemes az előnyünk és innen tényleg fizikai képtelenség elveszteni a bajnokságot, de ahhoz, hogy a hátralévő 15 fordulóban ne aludjon ki a láng, nem szabad előre inni a medve bőrére. Jó lenne még több ilyen meccset látni és nem csak az ötös miatt. Az persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a paksi pálya mérete és talaja sem engedi meg a folyamatos játékot és főleg a Fradi fő taktikai elemét, a szélek széthúzását. Emiatt valódi szélső játék nem is alakult ki, igaz hiányzott Ramirez (utólag még jó is, hogy a sárgák miatt ezt a meccset kellett kihagynia és nem a derbit), de ami most nem ment szélen, azt Böde Dani vezetésével megoldottuk középen.
Öt remek gól, öt remek összjáték, öt remek felismerés. Lamah remek bokamozdulata az elsőnél (Radótól kapta a kiváló indítást), majd Sesták „barcás” gólja, egy tiki-taki után (Lamah-Böde) talált a hálóba, majd jött Dani bombagólja egy picinyke kis paksi segítséggel, a vége felé Busai lépett ki és lőtt magabiztosan a hálóba, a kegyelemdöfést Varga vitte be Böde mandineres passza után. Tömören összefoglalva ennyi, de az öt remek gól mellé iram és feszültség (abból néha több is volt a kelleténél) is párosult. Ettől lett egy nézhető, élvezetes mérkőzés a metsző hideg ellenére.
Utólag jó, hogy így alakult a szombati program, a remek baráti találkozó mellé a csapat öt gólja melegítette Fradista szívünket. Már csak egy forduló van hátra. Jön a derbi, melynek az örök rivalizáláson túl már csak azért fontos, hogy méltón, a dózsa legyőzésével zárjuk le 2015 emlékezetes évét.
Játékra, harca, győzelemre fel! Szombaton jön a derbi.
Kiegészítés – mivel „kíváncsi” voltam rá:
8 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Zimankós ötös bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
A TV-közvetìtés is azt mutatta, hogy a pí lya elég szûk és imitt-amott gidres-gödrös is.
Ez a „régi” felvétel-stìlust eredményezte. Megint közelebb került a képernyôt nézô a jí tékosokhoz, mivel nem tele lencsével, hanem „normí lis” beí llìtí sal Volt felvehetô a meccs.
Ez a „közelség” a jelenlegi normalití st, amely a csapatot megint kezdi körülvenni, érvényesìtette.
Végre nem kell valamilyen í rnyék utí n (vagy elôl) futni és szaladni, hanem a fény(szòrò) egésze tette élvezetté a Fradi jí tékí t.
Olyan könnyedén jí tszott most a csapat, mint mí r régen nem. Olyan könnyen és könnyedén (ez ìgy lí tszott legalí bb) érte el gòljait, hogy valòjí ban az a kérdés merült fel, hogy vajon miért sikerült a tabella mí sodik ellen olyan könnyen, ami a tabella utolsò (Békéscsaba) ellen csak keservesen sikerült. (Az MTK-ròl nem is beszélve) ?
A foci gyönyöre, hogy a papìrforma nem mindig a valòdival egygyezik.
Böde „medvén” jòl lí tszott az az érdekesség, a Fradival kapcsolattal, hogy a Fradinak mindig a nyomí s kell, hogy kisarkaljon a rí nehezedô elkényeztetésbòl. Nagyra kell nôlni annak a sörénynek, amelyel kiemeli magí t a csapat (Münchhausen bí rò mòdjí ra) a sí rbòl.
Sí rròl szò sincs és sörényt nem kellett növeszteni senkinek Sem.
Az egyetlen fradistí t, akit szí ntam ezen a meccsen Radò Andrí s Volt. Valòjí ban (Törôcsik mòdra) többet feküdt a pí lyí n, mint bí rki mí s. Azonban ô mí r tanulta a fradisí got. Fel kell kelni és toví bb kell csiní lni. A reklamí lí st meg haggyuk a mí sokra, akik jobban értenek hozzí .
Örülök a derby-re.
Valòjí ban a lilí kat csak sajní lni lehet, mert a Fradit csodí lni kell. A lilí k nem tudjí k azt elmagyarí zni, hogy a Fradiban mí r egy olyan összeforrt, csupa kiví lò egyéniségek rùgjí k a bôrt, hogy jelenleg a Magyar bajnoksí gban ùgy sincs pí rja.
Le a kalapal a Paks elôl. Nem bunker-focit jí tszott, Sem a pincébe menekült, hanem pròbí lt valamit és ví llalta a nyilt sisakos harcot.
A Fradi ellen csak ìgy szabad és lehet jí tszani. A Fradi is csak ìgy jí tszhat.
Szerintem semmi különös nem történt. Annyi változott, hogy a Paks ellen jó százalékkal értékesítettük a helyzeteinket. Ezt az 5 gólt eddig mindenki megkaphatta volna tőlünk, most Csertőiék szaladtak bele. Voltak csapatok, amelyeknek jóval alárendeltebb szerep jutott, mégis kevesebb góllal megúszták.
Van benne igazság, de azt a régi „nótánkat” még sem rakhattam be, mivel az le van védve.
Ismét jó írás, és visszaadja a lényeget, hogy milyen furcsaságokra képes a futball: a legnagyobb különbségű -látszólag legsimább- győzelmünk a közvetlenül mögöttünk álló – na, jó, nem lihegő, ahhoz azért tisztes a távolság 😀 – otthonában, tán az eddig legnehezebb meccsünkön, a legkomolyabb ellenfél ellen született … kicsit paradox, de ezért töri ellenünk mindenkinek a háló a hátát 90 percen át, mert ha egy magyar csapat játszani akar ellenünk, akkor így járhat! Ha mindkét csapat támad, akkor óhatatlanul kijön a tudáskülönbség!
Még 2 megjegyzés: 1 Most kicsit elkényeztetett bennünket a csapat – de régóta vártunk már erre!-, de ha a (amúgy formába lendült) lilákat nem vernénk meg, kicsit kesernyés lenne a szánk íze … mert a szurkoló már csak ilyen 😛
2. Ez a Paks egyébként szimpatikus csapat évek óta (és zöld-fehér!), lassan egy második Dorog …
Először is együttérzésem a „vacogóknak” boldogult úrfi (azazhogy egészséges…) koromban magam is vacogtam eleget az Üllői úton és a Népstadionban. Idegenben bajnokin sohasem voltam, csak barátságos vagy alsóbb osztályú csapat elleni kupameccsen.
Ami a TV-közvetítések menetrendjét illeti, az MLSZ az új szabályozással óriási öngólt lőtt, mert nemhogy pozitív, hanem negatív hatása van.
Ezekről ennyit.
*
Komolyra fordítva a szót: A Paks komoly ellenfélnek ígérkezett, és az is volt. Fociztak, mégpedig jól fociztak, csakhát a focit ugye gólra játsszák. És ezúttal a mieink értékesítettek a helyzeteiket.
Az első két gól a CSAPAT ÉRDEKEIRŐL SZÓLT. Ahogyan az örökmozgó Radó észrevette Lamaht, és odavarázsolta elébe a labdát, ahelyett hogy megkockáztatott volna egy kockázatos betörést; és ahogy Böde passzolt a kétes sikerű lövés kísérlete helyett a biztosabb helyzetben lévő Sesztáknak, az erről árulkodott. De az is igaz, hogy mindketten rászolgáltak a bizalomra.
Az első gólnál szegély Székely nem is számított lövésre abból a szögből… (Apropó: minek kellett egy nagyreményű U-válogatott kapust egy biztos vereséget ígérő meccsen bevetni a mélyvízbe? Hacsak nem az MLSZ-től járó milliócskák miatt…)
Böde Dani a harmadik gólba minden dühét és elkeseredését beleadta. Hosszú szurkolói pályafutásom alatt kevés ekkora bombát láttam.
Az negyedik és ötödik gól már arról szólt, hogy minden sikerül. De jólesett látni a gólszerzők örömét. És azt, hogy végre nem álltunk le.
A találkozó várakozáson felül sportszerű volt, csak szegény Radó Andriskát aprították egy időszakban.
Csertői megtanította a paksiaknak, hogy a foci csapatjáték. És azonkívül a mérkőzés utáni nyilatkozata is – főleg hazai viszonylatban – feltűnően higgadt és sportszerű volt. Már az is, ahogy a meccs után kezet fogtak.
De azért nem bánom, hogy Nalepa és Ramirez esedékes „sárgasága” nem a »lilákok« elleni meccsre jött el…
És egy bájos epizód a végén:
Böde Dani kisfiával a karján nyilatkozott az M4-nek a meccs után.
Remekül láttató, jó kis összefoglaló tudósítást olvashatunk a szokásos „színesekkel” az összefagyott Lalolib tollából ismét:)
Mert csalóka ez az 5-0 ide, hiszen, a látottak alapján jóval szorosabb is lehetett volna. Végre láttunk egy focizni is akaró ellenfelet, szegények, meg is kapták a magukét a végére…
Különös öröm Böde Dani bombagólja, gólpasszai és remek játéka. Jól esett az utóbbi meccseken kissé visszafogottabb formát futó Lamah, Sesták és Varga Roli gólja is, ahogy Busai Atti is hozta a „csereként beállok, gólt lövök” című szokásost:)
Rami hiányát azért éreztük. Gera Zoli és Nagy Ádi mezőnymunkája pedig időnként nyugat-európai szintű volt! Doll és csapata utolsó feladata sem lesz egyszerű: Lilákokat kell verni! Hajrá!!!
Tisztelt Szurkolótársak, kedves Lalolib!
Én is pontosan így láttam – bár felvételről a tv-ben – hogy lüktető, jó mérkőzés volt, olyan Paks ellen, amelynek volt elképzelése, akarata, felépített helyzetei, és győzni akart ellenünk. Csertői Aurél nyilatkozata magáért beszél (így kell nyilatkozni), de Doll mester is pontosan látta, mi történt a mérkőzésen! Soha rosszabb meccset ilyen körülmények között a derbi előtt!
…
Én a legjobban Böde Dani góljának és gólpasszainak örülök! Az ő jó játékára is mindnyájan számítunk egy hét múlva, a lilákról neki úgy is vannak szép emlékei a közelmúltból. És a tények Böde jó teljesítményét szintén alátámasztják, legalábbis az instat index az alábbiakat mutatja:
…
Böde Dani 319 pont (!)
Leandro 268 pont
Pintér Ádám 258 pont
Dibusz Dénes 255 pont
Nagy Ádám 252 pont
..,
és ezt azért idéztem ide az instatfoo…all.tv/hungary oldalról, mert Cukic kivételével minden Fradi játékosnak szép 200 pont feletti teljesítménye volt, a 319 pont pedig nemzetközi szinten is nagyon jó teljesítmény! Ilyen jó összteljesítmény a mutatók alapján régen fordult elő.
…
Fel a derbire!! Ez az őszi teljesítmény mindnyájunknak egy régen várt, nagyon értékes ajándék, mely szívünkben fő helyre kerül a zöld-fehér karácsonyfa alá! (És ahogy télen a havas örökzöld fenyő is mindig zöld-fehér színű marad, hiába vetül rá napnyugtakor bíborvörös szín, úgy a T-COM magenta fényei sem színezték át valójában a stadionunkat arra a rövidke időre legutóbb.)
…
Hajrá Fradi!!!