Aki az új stadionban az első Fradi-gólt megítélte…
A futballbírókat általában szidják, fújolják, vagy köpködik, esetleg meg is verik a szurkolók, de mindegyikük életében akad legalább egy olyan mérkőzés, amelyikre egészen biztos mindig szívesen emlékeznek vissza. Amiért már megérte, hogy valaha is sípot vettek a szájukba. A 70. életévét taposó Nagy Zoltán esetében nem is lehet vitás, melyik volt ez a meccse. Ő vezette az új Üllői úti stadion ünnepélyes avatásakor az előderbyt. a Fradi-Vasas öregfiúk összecsapást.
– Vezetett annak előtte ilyen rangos mérkőzést? – kérdeztük az egykori játékvezetőt.
– Jó húsz évig bíráskodtam, amikor Kisújszállásról felkerültem a fővárosba, azon nyomban beléptem a testületbe. Az élvonalig sajnos nem sikerült eljutnom, többnyire NB III-as találkozókon fújtam a sípot, és az NB II-ben partjelzősködtem.
– Akkor hogyan került kapcsolatba a Fradival, s miért éppen Ön kapta a megtisztelő feladatot a pályaavatón?
– Világéletemben a zöld-fehéreknek szurkoltam. Nem is tudom, hogyan kezdődött, de egy idő után azon vettem észre magam, hogy minden szerdán én vezettem a Ferencváros edzőmeccseit. Hívtak, hívtak, én meg soha sem mondtam nemet. Rajongtam az akkori játékosokért, később jó, mondhatni baráti viszonyba kerültünk. Később az öregfiúk is szívesen láttak, az összes nemzetközi találkozójukat én dirigáltam. Soha nem kerestem a kifogásokat, nagy örömmel és készségesen álltam a rendelkezésükre. Hóban, sárban, esőben és izzasztó napsütésben, vagyis bármikor. Nyilván ez is nagymértékben közrejátszott abban, hogy az old boy együttes vezetője, Hirschpold Árpi úgy döntött, én leszek a bíró az új stadion legelső mérkőzésén. Ezt kaptam jutalmul a korábbi fáradozásaimért.
– Milyen volt az a 90 perc?
– Csodálatos. Kissé szokatlannak tűnt. hogy annyian megtöltötték a lelátókat, de a tét is kisebb volt. Sőt, utólag azt is be kell vallanunk, hogy az öltözőben megbeszélték a játékosok, sok góllal és látványos játékkal hozzák tűzbe a közönséget, az eredmény nem számított.
– Mennyi lett a vége?
-A Fradi eléggé elhúzott, a zöld-fehérek hétről-hétre játszanak, edzésben voltak, míg a piros-kékektől jónéhányan hosszú idő után húztak magukra újból szerelést e meccs kedvéért. A végeredmény – némi segédlettel ugyan, de – 4-4 lett. A közönség meg láthatóan nagyon jól szórakozott, kifejezetten élvezte a játékot. Vagyis a találkozó elérte az eredeti célját.
– Ha jól tudom, a mérkőzés labdáját a lefújás után megkapta és eltehette emlékbe.
– Igen, a pályára lépő játékosok mind aláírták és ajándékba adták nekem. Be is tettem a vitrinbe, méghozzá fő helyre. Mindez szinte pontosan húsz esztendővel ezelőtt történt. 1974. május 19-én. Úgy gondoltam, mostanáig eleget őrizgettem otthon ezt a becses ereklyét, így jubileum alkalmából inkább bevittem a Fradi-múzeumba. Ott mégiscsak méltóbb helyre kerülhet.
– Hallom, hogy mindezért cserébe egy szerény kéréssel fordult a klub felé.
– Igen. van egy nyolc éves kisunokám, ő is hatalmas Fradi drukker. Meccsen még nem volt, egyelőre nem merem magammal hozni a lelátókra, mert elég sok durvaságot tapasztaltam az utóbbi időben. De mindenképpen szeretnék neki örömet szerezni. S arra gondoltam, hogy biztos nagyon boldog lenne, ha ő végezhetné el az egyik tavaszi bajnoki mérkőzés kezdőrúgását. Szerencsére azt válaszolták, hogy ennek semmi akadálya.
– Régebben testközelből figyelhette az egykori sztárok játékát. Mi a véleménye a maiakról?
– Mit is mondhatnék erre? Az én időmben még a tartalékcsapatok is sokkal többre voltak képesek, jobban bántak a labdával, mint a mostaniak. Tudom, tudom, hiba lenne összehasonlítgatni az akkori játékot a mai korszerű labdarúgással, de sajnos mostanában inkább bosszankodom a lelátón, mintsem hogy élvezzem ezt az egyébként gyönyörű játékot. Sajnos nem engedik. Ám olyan típus vagyok, hogy ha bajban van a gárda, akkor is kijárok.
– Egyébként teljesen szakított a játékvezetéssel?
– Nem, ma is elnökségi tagja vagyok a Budapesti Labdarúgó Szövetség játékvezető bizottságának. Szervezem a bírói edzőtáborokat, ellenőröket küldök a mérkőzésekre. Nehéz pálya ez a játékvezetés. de megválni tőle még nehezebb.
(naszály)
1994.05.07.
Vélemény, hozzászólás?