Amsel Ignác

Az FTC első klasszis, válogatott kapuvédője erős fizikumú, gyors mozgású és vakmerő őre volt a hálónak. Nagyszerű ütemérzékével, jól időzí­tett kifutásaival és pompás helyezkedésével szinte vonzotta a labdát. Ezért a tulajdonságáért kapta kortársaitól a „Pók” becenevet.

Amsel a KAC ifi csapatában kezdte pályafutását, majd 1921-ben a Kispest vendégszereplése alkalmával Békéscsabán maradt és ott az Előre kapuját védte. A magyar labdarúgás történetében Ő az első vidéki játékos aki bekerült a válogatottba. Amsel Ignác a lengyelek elleni találkozón a II. félidőben Zsák helyett védett.

1922 tavaszán visszaköltözött Budapestre, és az FTC-be igazolt. Először az FTC – Aarhus Húsvéti Kupa nemzetközi meccsen akarták szerepeltetni, de a féléves átigazolási időből még 3 nap hiányzott. A magyar szövetségben ezt külön kérvényre sem engedélyezték (a dánoktól védhetett volna…). A bemutatkozás í­gy a Rapid elleni (2-0) mérkőzésre maradt.

1924 augusztusában, a Fradi Bécsben 3-0-ra győzött a Simmering ellen. Egy erős lövés védése után az osztrák sajtó áradozott a ferencvárosi kapusról:

Az FTC-nek a győzelmet elsősorban Amsel szerezte meg. A bécsi publikum állandó ünneplésben részesí­tette.

Szigeti Imre, a csapat vezetője í­gy beszélt róla:

Amsel és edzője: Potya

– Nem találok szavakat Amsel nagyszerű védéseinek jellemzésére. Az egész közönség szinte extázisban ünnepelte…

Sajnos nem sokáig – az ANGYAL „elszállt”. (Azért volt még ez a beceneve is, mert egy találkozón az egyik szurkoló í­gy kiáltott fel: – Ez az Amsel Náci úgy véd, mint egy angyal! A kijelentést többen hallották és átvették, ezért í­gy is becézték. Sőt, amikor névmagyarosí­tási hullám volt – egyértelmű volt, hogy az Angyal nevet kapja.)

1925-ben profi lett és Olaszországba (Anconitana Ancona) távozott. Csak 1927. április 6-án tért vissza az Üllői útra, ahol még évekig ünnepelt kapusunk volt. KK döntőn is védett, az olimpiai bajnok Uruguayt legyőző csapat egyik legjobbja volt, és a 100 százalékos sikerben is aktí­v része volt (10 mérkőzésen lépett pályára és 8 gólt kapott).

1933 márciusában a Bocskai elleni 3-1-es sikerrel végződött magyar kupa mérkőzésen búcsúzott az első csapattól.

Amsel véd

Ami pedig válogatottságát illeti, a nemzeti tizenegyben ő volt az első ferencvárosi kapus, aki 11-est védett! 1923. május 6.-án Ausztria 1-0-ra győzte le a magyar nemzeti tizenegyet Bécsben. Az egyik lap ezt í­rta róla:

Nincs napjainkban kapus Európában, aki ne öt-hat gólt kapott volna!

Amsel hibátlanul védett, tökéletesen biztoskezű, energikus kapusnak bizonyult. Az első félidőben Swatosch tizenegyesét tette nagy bravúrral ártalmatlanná, majd a második félidőben ugyancsak az ő bombaszerű saroklövését védte olyan önfeláldozással, hogy a közönség percekig tapsolta. Ez a védés volt az egész mérkőzésnek a legszebb momentuma.

Amsel visszavonulása után is az Üllői úton maradt, a fiatalokkal, az utánpótlással foglalkozott: no és nagy kezeivel a masszőrködés is hatékonynak bizonyult.

1937-től Braziliában élt, és nyolc éven át edzősködött különböző sao-paulo-i csapatoknál. 1945 után brazil és argentin csapatoknál volt gyúró.

Úgy volt, hogy az FTC 75. születésnapjára hazatér látogatóba, de sajnos halálhí­réről értesülhettünk.

(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Hegyi Tamás í­rásainak felhasználásával)