Bajnokok Ligája beharangozó – GNK Dinamo Zagreb

A BEK majd az utána jövő Bajnokok Ligájának változásai miatt elég fals képet kapnánk ha összehasonlí­tanánk a jelenlegi “menetelésünket” a régebbi időkkel. Persze lehet játszani az adatokkal, meg lehet emlí­teni, hogy három fordulót eddig csak a BEK sorozatban mentünk, annak is már több mint ötven éve, igaz akkor “csak” bajnokok indulhattak, nem voltak még a pénzgyűjtésre kihegyezett kiemelések, ráadásul az európai “szí­ntér” sem volt ennyire széttagolt. Gondoljunk csak bele, hogy a Szovjetunióból és Jugoszláviából hány ország szakadt ki a szabadság oltárán, mely következtében szinte megduplázódott a bajnokok száma, hozzájuk jöttek még az UEFA-együttható alapján a topbajnokságokból bajnokoknak “kinevezett” csapatok, akik egyből csoportkörbe csöppennek. Nekik nem is kell átvergődni négy fordulón, 8 meccsen azért, hogy tagjai lehessenek az “elitkörnek”. Szándékosan nem selejtezőt í­rtam, számomra degradáló, főleg úgy, hogy akik selejteznek, azok bajnokok. Ahogy mi is, ráadásul az előző évek nem éppen pontszerző szereplése miatt a sorsolásunk sem nevezhető kedvezőnek. Ettől függetlenül két fordulót sikerrel vettünk, főleg a bolgár bajnok elleni kettős győzelem volt igazán értékes, hiszen a Ludogorec már megjárta a BL-csoportkört (EL-csoportkörös is volt), bajnokként mégis már az első fordulóban be kellett kapcsolódnia. A horvát bajnok kapott egy kör “haladékot”, ők a második fordulóban csatlakoztak és két sima győzelemmel jutottak tovább.

A GNK Dinamo Zagrebet 1911 április 26-án alapí­tották Gradjanski néven, 1945 nyarától 1991 nyaráig Dinamo néven szerepelt az egyesület, majd 1993-ig HASK Gradjanskinak hí­vták, 2000-ig Croatia Zagreb néven szerepelt, végül újra felvette a Dinamo nevet. Az utolsó névváltoztatásra 2011-ben került sor, amikor is a “Gradjanski” visszakerült a nevükbe, ezóta GNK Dinamo Zagreb a csapat neve, mely egyeduralkodó a horvát bajnokságban, hiszen Horvátország 1991-s megalakulása óta 20 bajnoki cí­met szerzett, mellé “ráadásként” 15 horvát kupaserleg is a klub vitrinjébe került. Ehhez jön még 9 jugoszláv bajnoki és 7 jugoszláv kupagyőzelem. Ezeket összeadva közel hasonló cí­mgyűjteménnyel rendelkeznek mint a Fradi, természetesen azzal a különbséggel, hogy a bajnoki cí­meik döntő részét az utóbbi 30 évben szerezték.

De nem csak a bajnoki cí­mekben, hanem a megnyert nemzetközi kupasikerekben is hasonlóan teljesí­tett a két csapat. A Fradi 1965-ben, a Zagreb 1967-ben nyert VVK-t. Itt is van kapcsolódási pont, hiszen 1967-ben a Leeds United ellen nyerték meg a horvátok a VVK-t, akik ellen mi 1968-ban elvesztettük a VVK döntőt. A Zagreb 1961-ben elődöntős volt a KEK-ben, mi meg 1975-ban döntőt játszottunk. Fradi egyszer, 1995-ben jutott el a BL csoportkörbe, a Zagrebnek ez többször is sikerült. Érdekesség még, hogy Marijan Vlak személyében “közös” edzője is volt a két csapatnak. A horvát tréner három alkalommal is irányí­totta a Zagrebot (1997-98, 1999-2000, 2002), a Fradinál kevesebb időt töltött, 1999-ben 24 alkalommal ült a kispadunkon. Bukovi Márton, a Ferencváros kiváló fedezete, aki 1926 és 1933 között 201 alkalommal lépett a pályára zöld-fehérben, 1935-ben lett a Zagreb edzője és 1937-ben és 1940-ben is bajnoki cí­met szerzett.

A kapcsolódási pontok mellett számos egymás elleni mérkőzés felelevení­tésével is hangolódhatunk a keddi mérkőzésre, bár ezek számunkra nem a legkedvezőbb képet mutatják, hiszen nemzetközi kupameccsen még “pontot” nem sikerült szereznünk. Az európai szí­ntéren először 1962 május 27-én a KK sorozatban a Dinamo két kapushibával 2:0-ra győzött. A visszavágó még rosszabbul alakult, hiszen 1962 június 3-án, a Népstadionban, 20 ezer néző előtt a horvát csapat 5:1-re nyert úgy, hogy a Fradiból az akkori sportújság egyedül a 17 éves Varga Zoli teljesí­tményét tartotta elfogadhatónak. A következő évben mindkét csapat minőséget lépett, hiszen a VVK elődöntőjében találkoztak egymással, újfent kettős Dinamo győzelemmel. 1963  április 24-én az alakuló Mészáros József “aranylábú gyerekek” csapata a Népstadionban, 25 ezer néző előtt, zuhogó esőben szenvedett 1:0-s vereséget. A visszavágón Zágrábban 50 ezer fanatikus horvát (akkor még jugoszlávnak mondták) szurkoló előtt jól kezdett a Fradi, hiszen Fenyvesi góljával a 25. percben vezettünk. A fordulópontot a második 45 perc hozta. A 65. percben Albert Flóri kihagyta a kihagyhatatlant, két méterről nem találta el a Dinamo kapuját…az ellentámadásból meg a horvátok egyenlí­tettek, majd néhány perc múlva a vezetést is megszerezték, í­gy 3:1-s összesí­téssel jutottak a VVK döntőbe, ahol spanyol Valenciától szenvedtek vereséget.

A következő európai kupameccsünkre pedig 2019. augusztus 6-án kerül sor, reményeink szerint megszakí­tva az eddig negatí­v sorozatot. De nem csak az európai porondon mérkőzött meg egymással a Fradi és a Dinamo, hanem több barátságos mérkőzést is játszottunk, főleg a két világháború közötti években. A különbség annyi, hogy ezekben az években a horvát klub Gradjanski néven szerepelt és akkor is nagyon erős játékerőt képviselt. Számos emlékezetes, nagy csatát ví­vtak a Fradival. Az első közös fellépésen 1924 augusztus 30-án 2:1-re nyert a Fradi Zágrábban. Érdelesség, hogy másnap újra megmérkőztek a csapatok, a találkozó 3:2-es ferencvárosi sikerrel zárult. A következő években váltakozó eredménnyel ví­vták mérkőzéseiket a csapatok. Ezekből az évekből az 1940 december 15-i Bajnokok tornája mérkőzés volt a legemlékezetesebb az Üllői úton. A Nemzeti Sport “Káprázatos játék”-ként jellemezte a Fradi 6:0-s győzelmét, majd í­gy folytatta: “Pontos, rövid passzokkal játszó zöld-fehér támadósor egyszerűen felőrölte az ellenfél védelmének erejét, azét a csapatét, amely a Horvát Bánság válogatott csapatának gerincét alkotta kilenc játékosával”.

Közelmúltunkban két barátságos mérkőzésen találkoztunk a horvátokkal. 1998 január 30-án, Chilében, a Colo-Colo kupa harmadik helyéért ví­vott találkozón nyert a Zagreb 3-2-re. A vasárnapi mérkőzést megelőzően, péntek reggel Chilében megmozdult a föld, a játékosok még a szobáikban pihentek, amikor Nyilasi Tibor utasí­tására mindenkinek ki kell rohannia a szobájából, de szerencsére a szálloda “bí­rta” a rövid ideig tartó föld rengését. Ijedtséget azért okozott, a vasárnapi mérkőzés után másnap egyből repülő szállt és irány Budapest. A két csapat utolsó közös fellépése, 2000 augusztus 28-án, a Ferencváros labdarúgó-szakosztályának centenáriumi ünnepségén, 2-1-es horvát sikerrel zárult.

Kedden meg irány Zágráb, a Bajnokok Ligája harmadik fordulójának első mérkőzése.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Tapolca, 2025. január 11.
KATEGÓRIÁK