Borbás Gáspár dr.

Borbás!!! …. Boorbááás!!! …. Ki tudja, hány százszor harsogott ez a csatakiáltás a football-pályák tribünjein, mikor a labda a MAC. hí­res balszélsője lába elé került. Egy rövid passz az összekötőnek, ez előre adja a labdát a back mögé; Borbás, mint a szélvész szökik előre, egészen a vonal mellett.

Futása könnyű, mint a kőszáli zergéjé. A labdát csodálatosan veri jobb rüsztjeivel. Ime, a kornerhez ér, a felocsudott back utoléri, rárohan. Egy könnyű ütés a labdán, egy félreugrás, a back tulrohant célján, ő pedig visszafelé odacsusztatja a labdát a középcsatárok elé, aztán egy süvöltő lövés és égzengésként dördül e szó: gól … gól …

Ő a legjobb magyar játékos, tán az egyetlen, akit bármely angol egylet azonnal első csapatába tehetne, a legnépszerűbb, legönzetlenebb játékos. Népszerű, mert hazánk szineit nálánál többször senki se képviselte annyi sikerrel. Nem egy izgató, kétes nemzetközi match sorsát döntötte el javunkra nagyszerű játéka. Mintaképe az önzetlenségnek. Azt tartja, hogy a góllövés a belső csatárok feladata. Bármily ünepeltetés jár is annak, aki a győztes gólt lövi, ő átengedi ez örömet másnak. Sok gól marad el igy, mikor a biztos lövés helyett is csak centerez, de még több esik belőle.

Ő a leghí­resebb magyar játékos. Külföldön is őt tartják legnagyobbra. Arra a hí­rre, hogy játszani fog, taktikát cserél az ellenfél és rendszerint egy játékost kizárólag az ő lefogására rendelnek ki.

Mint atléta, rövid, de értékes karriért futott be. Egészen ismeretlenül állt starthoz 1904-ben, a Millenáris pályán, a Szt. Louisi Olympiádot megelőző próbaversenyen és a 100 m.-es versenyben szenzációs győzelmet aratott Mező Béla és Schubert Ernő, az akkori legjobb magyar sprinterek ellen. Másik értékes győzelmét 1905-ben aratta, mikor a MAC. által rendezett versenyen a 100 yardos Király-dijat Bertalan Zoltán és Kéméndy Ernő ellen megnyerte. Főszenvedélye azonban a football lévén, nem tudott sokáig a sportok más oltárán áldozni s atlétikai diadalai után kizárólag a footballt kultiválta. Amellett, hogy mindig kiváló sportember volt, tanulmányait állandóan a legkitűnőbb sikerrel végezte, s legutóbbi jogi szigorlatát is kitüntetéssel tette le.

Ő az első doktor juris, aki mint ilyen az aktí­v játékosok státusához tartozik.

(Nemzeti Sport, 1908. október 31.)