Budai László
A sok sikert aratott „aranycsapat” jobbszélsője Kocsis Sándorral együtt világhírű szárnyat alkotott. Kettőjük összeszokottsága (szinte minden edzés után még vagy egy órát gyakorolta a híressé vált ferencvárosi jobbszárny ezt a specialitását) mintaszerű volt. Szinte egymás gondolatait is ismerték. A zömök, lendületes, bátor labdarúgó nagy gyorsasága kitűnően érvényesült ebben a környezetben. „Behunyt szemmel” is tudta, hogy Kocsis mikor és hová íveli vagy lövi eléje a labdát, amellyel azután villámgyorsan elszáguldott — akár az alapvonalig. Pontos beadásaival — amelyekből társai, főleg Kocsis, sok gólt értek el — mesterien értett a támadások eredményes befejezéséhez. Erőteljes lövéseivel gyakran veszélyeztette az ellenfél kapuját. Roppant hasznos, fáradhatatlan, a mezőnyben is nagy munkát vállaló játékos volt.
Egy régi fradistának, Takács I. Gézának, a népszerű „Mari néninek” köszönhette a Ferencváros, hogy a jobbszélső klasszis az Üllői útra került.
– Ifistaként a Hutterben ő volt az edzőm, aki türelemmel és szeretettel pátyolgatott és neki köszönhetem, hogy az Üllői útra kerültem. Na és az ifi válogatottban Kocsis Sanyi a tősgyökeres fradista is nagyon hívott. Ismertük egymás gondolatát, nagyszerű partner, igaz barát volt már fiatalon is. Egyébként apám is mindig az FTC pályára hozott már kisgyermekként is…
Budai a Centenáris kupameccseken mutatkozott be a Fradiban – 20 évesen. Első Fradi-gólját 1948 augusztus elsején a Latorca utcai pályán a Jednota Kosice csapatának lőtte. Bajnoki bemutatkozása Salgótarjánban volt, a Fradi idegenben is győzött az új csatársorral: Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor.
Budai az FTC 1000. bajnoki meccsét is góllal ünnepelte (FTC – Tatabánya 5-0). A legendás 1948/49-es bajnokcsapatnak ez a fiatal gólerős jobbszárnya évekre megoldotta volna a Fradi támadójátékát.
(fotó: Rudas Ferenc gyűjteményéből)
De ezután jött az 1950-es év…
– Puskás Öcsi a válogatott edzésein többször odaszólt hozzám vagy Kocsisnak, hogy hamarosan angyalbőr kerül ránk. Tréfának vettük a szavait, egészen addig, amíg a nyár folyamán meg nem kaptuk a katonai behívót. Egy napon a lakásomon megjelent Bozsik Cucu, s megkérdezte, hogy kaptam-e valamilyen papírt? Hirtelen nem jutott eszembe, majd leesett a tantusz. Ja – mondtam – a behívó? Köntörfalazás nélkül azt mondta, hogy két lehetőségem van, vagy vidékre megyek évekig katonáskodni, vagy átigazolok a Honvédhoz. Azonnal együtt mentünk át Kocsis Sanyihoz. Vele összedugtuk a fejünket és más megoldást nem látva alákanyarintottuk a nevünket az átigazolási lapra – így lettünk „Honvédek”…
Ikrek voltunk a Fradiban, ikrek lettünk a Honvédban és a válogatottban. Csak 1956-ban váltak el útjaink – én képtelen voltam a külföldi életre. 1961-ig játszottam a Honvédban – akkor súlyos balesetet szenvedtem. Nos nem a futballpályán. Egy figyelmetlen motorkerékpáros sétálás közben nekem rohant. Az orvosok egyértelműen lebeszéltek arról, hogy sérült lábamat tovább erőltessem, arról már nem is beszélve, hogy én magam is éreztem, hogy nem vagyok már a régi. Még játékosként megszereztem az oktatói papírt, majd 1967-től a Kossuth KFSE- nél dolgoztam. Sok NB I-es játékos és későbbi válogatott volt a kezem alatt katonaideje alatt. 1979-ben mint alezredes nyugdíjba vonultam.
1950 és 1961 között a Bp. Honvédban szerepelt és négy bajnoki címet nyert csapatával. 1955-ben a Bp. Honvéd kölcsönjátékosaként még kétszer pályára lépett a Húsvéti tornán a Kinizsiben.
A Kossuth KFSE edzőjeként számtalan angyalbőrbe öltöztetett (Pogány, Mészöly …) ferencvárosi játékosnak volt az edzője.
Ötvenöt éves korában tragikus hirtelenséggel hunyt el, agyvérzés végzett vele. Az „Ikrek” ezúttal is együtt tartottak: Kocsis után Budai is az örök futballpályákra költözött…
Álló sor, balról: Logodi László intéző, Szentmihályi Antal, Tichy Lajos, Várhidi Pál, Kárpáti Béla, Machos Ferenc, Bundzsák Dezső, Novák Dezső.
Guggolnak, balról: Budai László, Szusza Ferenc, Hidegkúti Nándor, Puskás Ferenc, Tóth Mihály, dr. Fenyvesi Máté, Berendi Pál
(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával)
6 hozzászólás a(z) Budai László bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Álló sor, balról: Logodi László intéző, Szentmihályi Antal, Tichy Lajos, Várhidi Pál, Kárpáti Béla,Machos Ferenc, Bundzsák Dezső, Novák Dezső.
Guggolnak, balról: Budai László, Szusza Ferenc, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Tóth Mihály, dr. Fenyvesi Máté, Berendi Pál
(forrás: Lakat T. Károly)
A képen látható játékosok névsora véleményem szerint a következő – sajnos én sem tudom teljesen felsorolni-: állósorban: …, Szentmihályi,Tichy, Várhidi, …, Machos, …, Novák.
első sor:Budai, Szusza, Hidegkuti, Puskás, …, Fenyvesi M., Berendi.
’79-es nyugdíjazása után egy évet még edzősködött, fatornyos falucskámban, Fóton, fel is juttatta a csapatot a megye II-ből a megye I-be. Isten nyugosztalja!
Az öregfiúk képe pedig Puskás ’81-es első hazatérésekor készült. Tud segíteni valaki egy névsort összehozni? Mondom, akiket én is tudok: felül Logodi L., kapus nem, mellette nem, negyedik az öreg Várhidi (ugye?), ötödik passz, hatodik talán Tichy, mellette megint nem, aztán Novák, elöl Budai, Szusza, Hidegkuti, Puskás, passz, Fenyvesi, passz. (Hol van Grosics, Buzánszky, Albert, akik szintén ott voltak?) Szóval hatot egyáltalán nem tudok, kettőt csak valószínűleg – hogy verem majd a fejem a falba, ha mondjátok a neveket.
isten nyugosztaljon békében Púpos, Te is ősfradista voltál (bocsánat a tegezésért, de minden Fradista testvér), ha nincs az az átok rendszer, a ’49-es csapatot soha senki nem győzi le! Kedves barátaim, képzeljük el azt a csodálatos, 140 gólt rúgó csapatot, amint a régi hagyományoknak megfelelően a kültelki kispestiektől hozzánk igazol a „tehetséges” Bozsik és Puskás, valamint nálunk marad Kubala „Kuksi – Laszi”. Azt hiszem, minden idők legnagyobb klubcsapata lett volna a földkerekségen, örökkön – örökké.
Szegény úgy halt meg, még abban a rendszerben, hogy nem vállalhatta a Fradizmusát.
RIP Púpos, RIP
A KKFSE edzőjeként elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a rövidített szolgálat kedvezmányére nem jogosult élvonalbeli labdarúgók és igéretes tehetségek az ő keze alatt tovább tudtak fejlődni, és nem kallódtak el. Pl. Pogány Laci.
Valamit biztos jól, illetve talán jobb szó rá, hogy szimpatikusan csinált, mert egy dolog nagyon megmaradt bennem azokból az időkből, amikor a Kossuth KFSE edzője volt: A Fradi meccs tudósítása után, az ő nyilatkozata volt az első, amit a másnapi sportból elolvastam.